E. J. Allibis: Unika

A vámpírok alkonya(ta) után eljött az angyalok hajnala. Egy ideje már lehetett hallani az ifjúsági irodalmi trendekben arról, hogy a vámpírok ideje lejárt, és a már a HAIRben is megjövendölt Vízöntő korszakával együtt előtérbe kerülő misztikus, transzcendens világ az angyalokra fókuszál.

Kis hazánk ezúttal nem marad el a nemzetközi divattól, így Todero Anna fordításában nálunk is napvilágot látott a Móránál az E.J. Allibis álnéven író szerző angyalos műve.

Az angeológia egyébként komoly tudomány, a Bibila vizsgálatán alapul, ahogy ezt Craig Walden professzor is elmondja a regényben. A komolytalankodást hagyva ihol egy link, amin utánanézhetnek az érdeklődők a dolognak. Miután elolvastam a könyvet, Nórihoz hasonló listagyárosként, rögvest én is próbáltam legyűrni, majd begyömöszölni mindenféle listákba a művet.

Márcsak azért is, mert a könyv a problémafelvetéseken túl listákat gyárt. Szeretem az ilyen könyveket, mert azt hiszem megkönnyítik az értelmezői, befogadói dolgom, pedig fenét.

Egyrészt az Unika című könyvnek a már említett professzoron kívül alig van köze az angeológiához. Ez igazából érthető, egy meglévő (fiktív?) világra adaptálni a fikciót bonyolultabb, mint egy új teljes egészében fikciós dolgot kitalálni. (Abba most ne menjünk bele, hogy a Tolkien és fantasy, szerepjáték rajongóknak mi a véleménye erről.)

Miközben folyamatosan reflektál a kötetben megteremtett világ (Sefira) és a bibliai hagyomány közötti különbségekre, egy leegyszerűsített, átlátható, logikus világot ismerhetünk meg. Sefirában az angyalok élén Metatron állt.

Több forrás szerint is az egyik olyan arkangyal, aki földi halandóként élt köztünk, (a másik Sandalphon,) ő volt Énok próféta, az írnok, aki példás élete után a mennybe emelkedett, és ott folytatja írnoki munkáját. (“Gondolataim erejével létrehozok, és teremtek.” -” Metatron a transzcendencia, a spiritualitás őrzője. Metatron arkangyalt a menny főtanácsosaként, az angyalok királyaként is ismerik. Egyes angyali körök értelmezése szerint nagyobb hatalommal bír, mint Gábriel vagy Mihály. Küldetése az emberiség fizikai és szellemi táplálása, valamint a materiális és magasabb rendű világ közötti kapcsolatok létrejöttének elősegítése. Látja gondolatainkat, és segít tisztán tartani azokat, hogy képesek legyünk befogadni az igazságot, amitől jobbak és boldogabbak leszünk. Segítségünkre van, hogy kapcsolatba kerülhessünk igaz belsőnkkel és felsőbb énünkkel, ha megkérjük erre.” Forrás )

Közvetlen helyettese tanítványa Unika, kapcsolatuk hol apa-lánya, hol mester-tanítvány, hol férfi-nő relációban érvényesül.

Alájuk rendelődik a 18 vezérlő angyal, akik alá az erő angyalai, még alább pedig a nagyon fiatal tavaszangyalok hierarchializálódnak.

Különleges szerepe van Ophidielnek, aki valamiféle Mefiszto, Lucifer és Szauron keverék a regényben, mindenestre  a rossz angyala, a bukott angyal. Sejtetni engedik, hogy a Metatron iránti lázadás, az öncélú hatalom megszerzésének vágya juttatta a Thinkingblu-erdő (!) sötét tornyába, örökös száműzetésre.

Ám Sefirában nem szabad visszafordíthatatlan varázslatot végezni, így természetesen Ophidiel is visszatérhet, veszélyeztetve az Élet Lángját és a Boldogság Kulcsát. Ezért a második angyal feláldozásával megmentik, átlényegítik a két alapvető létezőt. Életre hívják az új Unikát és Unikot,utóbbit a földre küldik, onnan kell majd visszatérnie, megosztva ezzel az eredeti Unika egyébként is kettős lényét. (Itt a kettőség nem a jó-rossz.)

Hogyan tér vissza Ophidiel, hogyan zajlik az angyalok világában az ütközet, jó és rossz harca, miféle tán kissé egyértelmű, sztereotíp eszközöket használ a szerző, ahhoz olvassátok el a regényt!

Lássuk az izgalmasabb dolgokat.

Az időmegjelölésre saját elnevezéseket használ: Adlivun, Újjászületés éjszakája, amelyek pontos időtartama a regény elolvasása után rekonstruláható.

Van a kötetben egy érdekes rész a 399. oldalon a Titkos fejezet 12591 évvel az Adlivun előtt, alatta pedig egy képrejtvény. (Én annak gondolom, mivel szöveg nem kíséri, a következő lapon pedig folytatódik a történet.)

Aztán váltakozó idősíkon és helyszíneken futnak az események, a valóságban de sefirai időszámítás szerint, és Sefirában, nem, nem földi idő szerint, mert Unikot a földre küldték.

Azzal, hogy Uniko, a három kamasz szereplő egyike (nem mondom meg melyikük az!), két világ szülötte, általa két irányból átjárhatóvá lesz Sefira. Uniko magával viszi oda a barátait és az újonnan megismert professzort is, aki jegyzetelésbe fog. Egy helyen belelolvashatunk a jegyzeteibe.

És a szerző E. J. Allibis megjelenik a könyvben angyali szereplőként, méghozzá az orákulum szerepében. Előre látja az eseményeket. (!)

Megmondom őszintén, hogy ezzel véget is érnek a könyv pozitívumai. Sokáig gondolkodtam, de csak leírom.

A nyelvezetétől egyes helyeken kapaszkodnom kellett. (Aki olvassa a saját blogom, annak nem titok viszonyom van a “ponyvábbik” irodalommal is, így akad összehasonlítási alapom.) Azzal nem lenne baj, hogy az írónő odavan a terjengős leírásokért, körmondatokért, de a stílusa pontosan olyan ezeken a helyeken, mintha valami szerelmes regényből, füzetből kölcsönözte volna.

“És Unika is ilyen: erős, határozott, energikus, bátor, életteli és nemes, mint a kék különböző fokozatai, ugyanakkor kedves, csábító, titokzatos, érzékeny, kifinomult és mély, akárcsak a lila árnyalatai.”

Nem tisztázottak a szereplők közötti viszonyok sem. Unika kacérkodik Yesoddal, de Metatronhoz is hol apai, hol érzéki szálak fűzik. A két utóteremtmény Unika és Uniko között elcsattan egy csók, de ha végiggondoljuk ők valójában ikertestvérek… legalábbis születésük szerint. (Leila és Luke by Star Wars!) Jó az angyaloknak nincs neme, csakhogy a regénynek nincs köze az angeológiához, tehát az eredeti Unika nőnemű, a mindannyiunkban rejlő férfi és női minőség választódna szét két félre az utóteremtményekben?

Próbál szerkezetileg alkalmazkodni a filmes montázstechnika irodalmi alkalmazásához is, amiből rövid, helyenként idegesítően követhetetlen fejezetek lesznek.

A végső összecsapás viszont szerintem tanórára érdemes. Komolyan, tökéletesen lehet illusztrálni vele a lehető legtöbb “hadi” stratégiai hibát, a sötét oldal seregével az epigonság, parafrázis, utánérzés, rájátszás fogalmát illetve ezek különbségét.

Személy szerint 5-ös skálán 3 pontot adnék a könyvnek, amiből kettő a Móra Kiadót illeti a honlapért: http://www.mora.hu/UNIKA

Példaértékű munkát végeztek vele.

Egy pont illeti a könyvet, mert a felütés, az ötlet nagyon jó, a karakterek Yesod, Mizar, Nishida, Zack kedvelhetőek, és mert folytatásos még kialakulhat a szerkezet is.