Csiri-biri torna-tár 1. és 2.

Vannak olyan típusú könyvek, amelyekből soha nincs elég. A mondókáskönyvek ilyenek. Például a Csimotától 2010-ben megjelent Csiri-biri torna-tár 1., amely az Orszáczky Ildikó által megalkotott torna, könyv formába öntve. A dalok, mondókák melletti magyarázó rajzok teszik a szülők számára követhetővé, a gyerekek számára pedig Takács Mari illusztrációi élvezetessé a könyvet.
Nézzétek meg a Csimota blogján, hogy hogyan készült el ez a könyv, én végig követtem, számomra nagyon izgalmas élmény volt!
Most  az önkéntes babamama-klub vezetőkjeént térnék ki pár szempontra.

Cél: hogy milyen fontos szerepet töltenek be a mondókás-mozgásos foglalkozások a kisgyerek
fejlődésében, hogy mi ezeknek a hosszú távú haszna, azt a bevezetőben Orszáczky Ildikó, az utószóban Dr. Futó Judit klinikai szakpszichológus tárgyalja. Itt arra hivatkoznék, hogy a szakszerű gyermekfolklór gyűjtésekben is együtt találjuk a mondókát, dalt és a vele járó mozgásos játék leírását. Ösztönösen érezték ezt nagyanyáink, dédanyáink is.

Tartalom: van néhány mondóka, dal amelyeket ismerek. Viszont, itt más mozgásos játék társul ezekhez, például: a Kiugrott a gombóc – kezdetű mondókát mi körben állva befele-kifele ugrálva játsszuk (nagy kedvenc!).  Ugyanerre a csiri-biri tornán a labdákat reptetik lepedőben (Rázogató). Gryllus Vilmos „Lassan jár a csigabiga…”dalát mi lassuló-gyorsuló ritmusra körbejárva fújjuk, a könyv magyarázó rajzán az anyuka a hátán sétáltatja a kisgyerekét. Már érte negatív kritika a könyvet, merthogy a dallam ismerete nélkül a szövegek esetlenek. Csak rá kell keresni az interneten, biztosan lesz olyan házi videó feltöltve, amelyről a dallamot is megtanulhatjuk. Én az „Egyszer egy hétpettyes katicabogárka…” kezdetű dalra kerestem rá, több találat is volt. Lenne egy építő jellegűnek szánt javaslatom: a cím után egy kis szimbólummal, pl. hangjeggyel lehetne sugallni a felnőtt olvasónak, hogy keressen rá, ha a dallamot is szeretné megtanulni. Az ismeretlen mondókák közül a fekve húzó tetszett a legjobban a kislányomnak, addig ismételtük, míg belefáradtam:

„Beszállni, dirr-durr,
Rakéta indul,
Figyeld a Holdat.
Elérjük holnap”.

Nekem pedig a fekve nyújtó lábmozgatós lett a kedvencem, mert egy Pilates gyakorlathoz hasonlít.

Illusztrációk: nagyon pontosak, precízek, tiszták. Takács Mari olyan módon árnyalja a szövegeket,
hogy nem hoz be egyetlen redundáns elemet sem. A részletábrázolások ebben a könyvben találóak, helyénvalóak, de nem érzem olyan fontosnak ezt a megoldást, mint ahogy azt A csodafa  című könyv esetén. A kedvenceim most a tornázó állatok (átmozgató, ernyőztető). Engem ezek arányukban és megjelenésükben a foglalkozásokon tornázó gyerekekre emlékeztetnek, akik annyira lelkesen és buzgón végzik a gyakorlatokat. A magyarázó rajzok zseniálisak, ezt szerintem mindenki hangsúlyozza.
Van egy negatív élményem is, és ezt sem hallgatom el. Az egyik anyukának ajánlottam mondókáskönyveket, a szóban forgót és a Kerekítőt. (Akkor még nem járt a kezemben a kész könyv, csak a Csimota blogról ismertem). Végül a Csiri-biri torna-tárt rendelte meg, tetszett, de csalódott, mert kevés számú mondókát, dalt tartalmaz. Őszintén: engem is meglepett, mert ha gyűjteményt ígértek, akkor többre számítottam. Ez a 20 mondóka egy alkalommal végigjátszott mennyiség. Nem volt jó érzés, hogy a könyvajánlás miatt negatív visszajelzést kaptam.

Összegzésként: ha a szülő, pedagógus a maga számára szeretne mondóka, gyerekdal-gyűjteményt, amelyben bőven van választék, akkor az elején említett folklórgyűjtéseket ajánlom. Ha a hagyományoshoz képest más hangvételű, illusztrált mondókás-dalos könyvet szeretne, amit a gyerekkel együtt olvasna, lapozgatna, akkor bátran ajánlom a Csiri-biri torna-tárt. Mindkettőnek megvan a haszna. A vaskosabb gyűjteményekhez képest a Csiri-biri torna-tárnak az az előnye, hogy ezt naponta kézbe vesszük, forgatjuk.

Sajnálom, hogy nem létezett ez a könyv 2009 májusában, amikor a babamama-klub indult, nagyobb haszonnal forgathattam volna. Azt kívántam a könyv születésének hírét olvasva, hogy pont olyan legyen a kész könyv, mint
amilyennek elképzelte az ötletgazda. Remélem, így érzi. Én gratulálok az eredményhez! Jöhet a
Csiri-biri torna-tár 2.
Orszáczky Ildikó – Takács Mari: Csiri-biri torna-tár 1, 2010, Csimota. 
Olvasom Kata ajánlóját a Csiri-biri torna-tár 2. részéről, és rácsodálkozom, hogy teljesen más megközelítéssel milyen sokrétűen elemezte a könyvet. Olvasom és nézem a képeket és mint a villám úgy ért a felismerés, hogy én az alkotókat alulértékeltem: egyszerűen zseniális ötlet az apára épített második rész. Ezt én tovább nem is részletezném, megtette ezt Kata. Néhány személyes megjegyzést tudok csupán írni: Az egyik pont az, hogy bár mi járunk mozgásos foglalkozásra, lepedőben/ pokrócban zsip-zsuppolni igazán csak otthon lehet, apával! Én el tudom képzelni ezt a könyvecskét apa-ajándéknak, a gyerkőc részéről.
Én sem térnék ki arra, hogy milyen hozadéka, funkciója van a korai életkortól gyakorlot mozgásos-énekes foglalkozásoknak, hanem a mondokázás egy nagyon konkrét alkalmazását osztom meg.
A kislányomat ortopéd szakorvoshoz vittem. Kérte az orvos, hogy álljon lábujjhegyre. Semmi reakció. Őszintén, én nem vártam addig, amíg az orvos megismétli a kérését, és feszültté válik a légkör, hogy a gyerek nem érti, nem tudja vagy nem akarja teljesíteni a feladatot. Mondtam, hogy legyen óriás, ahogy szoktuk, ha akarja a kezét is felemelheti. És működött. Diagnózis: lúdtalp, ortopéd cipő és nekem a tanács: a legjobb gyógymód erre a sok lábujjhegyen-állás és-járás. Mi a Nagymozgások, utánzók kategóriából ezt ismertük: Ilyen kicsi a törpe, / guggoljunk le a földre! / Ilyen nagy az óriás, / Nyújtózkodjunk, kispajtás!. De napi lábujjhegyen gyakorláshoz meg fogjuk tanulni ebből a kötetből a Nyújtóztatót.
És egy utolsó megjegyzésem lenne mindazokhoz, akik könyvvásárláskor az ár/ mennyiség viszonyt is mérlegelni szokták, annál is inkább mert épp a Csiri-biri torna-tár kapcsán vetették fel többen is, hogy viszonylag kevés benne a mondóka, vagy hogy miért van 1-2. kötete. Kezdetben én is inkább egy gazdagon illusztrált meséskönyvet, mesegyűjteményt választottam, mint például pár verset vagy mondókát tartalmazó könyvet, ami ráadásul kisebb korosztálynak szól. Aztán rájöttem, hogy a gyerek EGYEDÜL pont az utóbbi típusú könyveket lapozza sokszor, mint péládul a Csiri-biri, A londoni mackók vagy a Nóri által ismertetett Állatos album vagy Barni világot lát. Mert a meséhez mindig kell a szülő is. Szóval a kevesebb sokszor több, megéri!

About these ads

Oszd meg velünk a véleményed!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 39 követőhöz

%d blogger ezt szereti: