Megmondom egész őszintén, amikor megkaptam a Mórától a recenziós példányt, nem is figyeltem ki írta a könyvet. Sőt, amikor elolvastam se foglalkoztatott egy ideig. Olyan Pöttyös könyv, amihez hasonlóak kapcsán írtam a minap egy blogbejegyzést.
Mondom, akkor még nem tudtam, hogy Balázs Ágnes a szerző, s hogy egy sorozaton belüli sorozatról van szó, mi több a Pöttyös könyvek új generációjáról. Szerettem a sorozatot egyszerű, hétköznapi történetekről szólnak. A könyvbeli bonyodalom forrása a felnőttek számára mindig bolhányi, míg a kiskamaszoknak elefántnyi. Ezeket a főképp generációs és kommunikációs gondokat mutatják be a könyvek.
A szereplői általában nem magányos hősök, mindig inkább egy kiemelt főhős köré szerveződő baráti kör, vagy legalább egy kebelbarátnő áll mellettük. Aztán szükségeltetik még egy, hol barátként, hol első szerelemként “funkcionáló” fiú is. Az sem árt, ha a felnőttek is két (vagy több) pártra osztódnak, s még színesítheti a történetet a felnőttek (és gyerekek) elé tartott görbe tükör is.
Nagyon fontos, hogy a szerzőnek legyen humora! Ilyen könyveket kiskamaszkoromban olvastam utoljára, így a Lufi és a nyolcpecsétes titoknak nagyon megörültem, s keresni kezdtem. Nézzétek!
A sorozat ezen részében Lufi, pontosabban a barátai DALMÉZSUTAPÁ HANTAZSILAMEMŐ, miközben épp a tantermi padok festéséhez szerzik be festéket, és az engedélyeket – mert már 6. osztályosok -, felfedezik, hogy Lufiék lakását árulják. A kislány pedig, amikor kérdőre vonja a szüleit megtudja, hogy így igaz, de az aggodalmait, és kétségeit nem veszik komolyan. Lufi és a barátai megijednek mi lesz, ha el kell szakadniuk egymástól a költözés miatt? S főként mi lesz, ha Lufinak el kell szakadnia Szamócától?
A történet tovább bonyolódik, amikor kiderül, hogy Emőkéékhez beköltözik a mostohaapa, akinek egyetlen jó tulajdonsága, hogy jól tud főzni, miközben egy kisbaba is érkezőben van hozzájuk. Az izgalmakat csak tovább fokozza, hogy a Lufiék lakására pályázó Trudit többször is együtt látják Szamócával!
A könyv jó ötlettár a “hogyan riasszuk el a lakásunkra pályázó vevőket a kamasz lányunk segítségével” kérdéshez.
Mit mondjak, magával ragadott a történet, meg sem próbáltam kikövetkeztetni a végét, csak olvastam és olvastam. Nagyon jól eltaláltak a karakterek, jó stílusú, cselekményvezetésű könyvek ezek. És ha valaki olvasás közben úgy véli sikerült kitalálnia a történet végét, akkor elárulom, akkora csavar van az utolsó lapokon, hogy majd leestem a székről a nevetéstől. Ahhoz, hogy miért nyolc és nem hét pecsétes a titok elég számolni tudni, de hogy mit? Ahhoz tessék elolvasni a könyvet!
Briliáns darabja ez a Pöttyös könyveknek, ideális olvasmány, ha az ember szülőkkel megy nyaralni, vagy strandra. Esetleg unatkozna otthon nyáron. Vagy csak úgy olvasgatna.
Mivel felnőttkönyvként épp a Sorozatfüggőség hangoskönyvét hallgattam készre Kriegler Gábortól, így amondó vagyok, szívesen lennék Lufi-sorozatfüggő.
Avagy folytassa Balázs Ágnes!
