Állatok vicces karneválja – nemcsak farsangkor

 
A megjelenése óta ismerem, mi több, szeretem ezt a könyvet, mégis, amikor megkaptam, elhatároztam, hogy az ajánlót majd csak akkor írom meg, amikor a témának szezonja lesz: farsangkor. Nos, ez nagy hiba volt. Elsősorban azért, mert mások is így voltak ezzel, és mire észbe kaptam, már sorra megjelentek a jobbnál jobb ajánlók (itt is)  és olvasónaplók e bájos könyvecskéről. Nincs más hátra, alaposan meg kell forgatnom a könyvet újra – nem mintha nem lenne mindig elöl, a legújabb kedvencek között – és azon túl is, hogy mennyire vicces, ötletes és megunhatatlan, írni valami jót.

Ez a szokatlan küllemű (12×12 centiméteres lapméretű és hatvan (!) oldalas) lapozó tartós, köszönhetően a kiváló papírnak, amire nyomtatták, és a különleges technikának, ahogyan fűzték, így százharminckettedik lapozásra sem nyeklik-nyaklik, nem hajlik el és nem gyűrődik meg. (Kár, hogy ezt a szuper kivitelezést Kínában oldották meg, ezt még a Csimotának sem nézem el szívesen, hacsak nem valami licenc kötötte meg a kezüket. De ha csak villanásszerűen végiggondoljuk a kínai – olcsó – gyerekmunka – gyerekkönyv vonalat, megkeseredik a szánk íze.)
Elismerem, száz másik könyvre is elmondható ez, így ugorjunk át Kínából Kanadába, a könyv szerzője és egyben illusztrátora ugyanis kanadai. Marianne Dubuc
1980-ban alkotta meg ezt a könyvecskét, ami tehát a kanadai anyukáknak ugyanolyan retró lehet, mint nekünk egy Réber-Janikovszky kötet. A Csimota kiadó jóvoltából pedig ugyanilyen retro lesz majd a gyerekinknek is, mert abban biztos vagyok, hogy aki megkapja ezt a könyvet, sokszor és sokat fogja lapozgatni.

Azt nem állítom, hogy nullától kilencvenkilencéves korig ajánlható, de azt igen, hogy háromtól akármeddig. Az alapötlet az, hogy minden állat beöltözik valaminek, a poén pedig az, hogy tipikusan egy másik állatnak. A képi humor elsődleges megértését előfeltételezi azt, hogy a gyermek már felismeri, tisztán elkülöníti egymástól az állatokat nemcsak formájuk és tipikusan jellemző színük alapján, és kell, hogy ne zavaró tényezőként értékelje, ha mondjuk hófehérbe (jegesmedvének) öltözött kétpupú tevét lát. Amikor azonban már biztonsággal felismeri az egyes állatokat, valóban móka a móka, és jól lehet nevetni, mosolyogni az egyes jelmezeken, vagy csak rácsodálkozni az állatok jelmezválasztó leleményességére.

A képek egymásutánja nem monoton, jó ritmussal helyezett el a szerző váltásokat, hosszabb mondatokat a tipikusan egy-két szavas oldalfeliratok után. Amikor pedig már ráunnánk arra, hogy csupán hétköznapi állatok vannak a jelmezbálon, megjelennek egzotikus állatok, mesehősök és varázslények is.
A lapozgatók tipikus célközönségén túl a kezdő olvasóknak is öröm és sikerélmény forrása lehet e könyvecske, hiszen minden oldalon akad szépen szedett (néhol különleges tipográfiájú, vagy önmagában humort rejtő) szó, könnyű gyakorolni az olvasást. Egy barátnőmmel pedig nem egyszer játszottuk a vonaton, hogy tudjuk-e folytatni a sort fejből, hogy ki minek öltözött. Nos, fejből tudjuk.

Marianne Dubuc:
Állatkarnevál
Csimota Könyvkiadó, 2011.

About these ads

Oszd meg velünk a véleményed!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 33 követőhöz

%d blogger ezt szereti: