Barátnőm, Bori

Minden embernek – kiváltképp a gyermeknek – elemi igénye van arra, hogy az őt ért történéseket feldolgozza. A kisgyermek életében a szülővel való együttolvasás
hangsúlyozottan fontos területe a szintetizálásnak. A szépirodalom, a gyermekirodalom később képessé teszi a gyermeket a szépirodalmi igényű szövegek befogadására, de szükséges a valóságalapú, realista, direkt fogalmazás- és ábrázolásmód megismerése is.
Ha ügyesen kínálgattuk kisdedünket különféle, változatos, ámde egy bizonyos igényességi szintet sosem alulmúló könyvekkel, négyévesen már kifejezett vágya lesz az olvasás, annak mind a „szépirodalmi”, mind pedig a „hétköznapi” vetülete. E – jó értelemben vett – hétköznapi együttolvasásra, beszélgetést megalapozó olvasmányélményre, kikapcsolódásra és élményfeldolgozásra kínál minden igényt kielégítő megoldást a Manó Könyvek Barátnőm, Bori című sorozata.

A kiadvány mérete, formája a klasszikus gyerekkönyveket idézi, a sorozat darabjai mégis inkább nevezhetők – a mindennapi kézbevételt elősegítve – füzeteknek. Vastag borítójuk miatt persze jól bírják az utazások és séták viszontagságait, a táskából való ki- és bepakolást, a hátsó ülést, továbbá ha a gyermek kettőt is magával vinne, mert nem tud választani (ez előfordul!), anyja válla is kíméletet nyer. A gyermeket persze nem a praktikusság ösztönzi arra, hogy e könyvecskét magával hordja, hanem a belbecs, éspedig:
Attól függően, hogy Lianne Schneider sorozatának melyik darabját választjuk – vigyázat, a számozás kicsit következetlen, ezért félrevezető, egyes részeken nincs is sorszám! –, különféle hétköznapi helyzetekben találkozunk Borival, aki egy három-négy év közötti kislány (a sorozat vége felé már iskolaérett, hat éves), s legfőbb „foglalatossága”, hogy épp megtapasztalja a három-négyévesek világát: oviba készül, cicát kap, fodrászhoz megy vagy épp kórházba kerül. Teljesen hétköznapi, mindennapos (oviba menetel), és néha rendkívüli, de mégsem rendhagyó (kórházba kerülés) helyzetek váltják egymást a sorozat részeiben, mégis mindegyik élethelyzetről van mit mesélnie a szerzőnek. Nem pusztán leírásokkal, egyszerű vonalvezetésű sztorikkal találkozunk, hanem magával az élettel úgy, ahogyan azt egy szerető családban élő átlagos négyéves megéli: a támogató, szelíd anyával, aki azért néha mérges is, a munkába járó apával, akinek van saját kapcsolata a gyermekével, nagyszülőkkel, barátokkal, ovistársakkal, továbbá megvalósuló vágyakkal, és éppen annyi drámával, amennyi egy négyéves világában dráma lehet. (Ilyesfélékre számítson az olvasó, mint például hogy a talált, nagyon vágyott kiscicáért eljön a gazdája, hogy hazavigye, de persze minden jóra fordul, és Bori tényleg cicát kap, vagy amikor Bori a játék hevében eltöri a lábát, és kórházba kerül). Nem hiányzik a didaxis sem a lapokról, de egészen jól eltalált arányban, és nem szájbarágósan. A gyermek így nem tanul, mégis ismereteket szerez. Az új cicatulajdonos Bori – és így az olvasó is – megtudja, hogy egy kiscicának milyen tárgyakra van szüksége, hogy orvoshoz kell vinni és foglalkozni kell vele. A lapokon kibontakozó helyzetek életszerűek, és a maguk természetességében mutatják meg a kislány életének egyes pillanatait. Néhol azonban megmutatkozik, hogy eltérés van Bori eredeti országa (Bori igazából Conni, ugyanis német) és a magyar szokások között: az oviban például mindenki a saját uzsonnáját eszi.


Szerintem jobb lett volna, ha ezt is a magyar szokásokhoz igazítják (ha már mindenkinek magyarul hangzó neve van a könyvben), de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy szándékos a kiadó tartalmi magyarosítástól való tartózkodása. Végül is ez is kitűnő alkalom arra, hogy a mesét hallgató gyerekben kérdések merüljenek fel, és a kérdésekre válaszok szülessenek.
A könyv végig a realitás talaján marad, sehol egy manó, tünde, varázslat, ami miatt még inkább alkalmas a mindennapok során a gyermeket ért élmények szintetizálására, vagy épp a valóságos problémák, esetleg frusztrációk (testvér születése, fogorvos) felvetésére, és a szülővel való párbeszéden keresztüli oldásra.
Még közelebb hozzák az olvasóhoz a történeteket Annette Steinhauer illusztrációi: a színes, könnyen értelmezhető, részletgazdag képek az adott szövegrészhez kitűnően illeszkedő pillanatfelvételként kísérik a meséket. A rajzoló nem riad meg az intim pillanatok ábrázolásától sem (egyik kedvenc képem, amikor Bori a vécén ülve mutatja meg újdonsült cicájának, mit is kell csinálnia a homokos ládikában). Mégis szemérmesebb, amikor a kórházi ágyon félmeztelenül fekvő Borit ábrázolja: maga az illusztráció is szinte együttérez az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő kislánnyal, s nem hozza még kiszolgáltatottabb helyzetbe meztelensége ábrázolásával. Az illusztrációk bár egy-egy kulcsfontosságú mozzanatra, jelentere koncentrálnak mindig, számos érdekes tárgyat is ábrázolnak kedves
színekkel, ezért egyrészt jó, pihentető rájuk nézni, másrészt hívogatják a gyermeket a képen szereplő tárgyak megszemlélésére is. Nagyon jó aránnyal eltalált a rajzok sűrűsége is, néha még én is azon kaptam magam, hogy Bori megrajzolt szobájából merítek ötleteket a gyerekszobánk vagy a játékaink kapcsán. Néhol kicsit bumfordira sikerül egy-egy szereplő arca, de ez ritka. Kétségtelen, hogy nem művészi illusztrációkkal állunk szemben, a rajzok harmóniában vannak a szöveg vállalásával: megmutatni a valóságot vidáman, viccesen vagy épp szomorúan, a maga természetességében. Az illusztráció itt nem gyönyörködtetni akar, s
nem is gyönyörködtet, viszont még megüti az esztétikumnak azt a szintjét, ami miatt bátran a gyermek kezébe adható, s nem ront a dédelgetve felépített vizuális nevelés eredményein.

Egy jó könyvből tanulnak is a gyermekek, mondanám, ha nagyon vaskalaposra kívánnám venni ezt az ajánlót. De egy igazán jó könyvből huncutságot is tanulnak a gyerekek (engem a Fognyűvő Manócska Nyalókás Gergője tanított meg arra, hogyan alakítsak ki rejtett édességes zugot a fiókomba, és emlékszem Hamar Nóri beszámolójára, mely szerint kisfiát, Samut azelőtt, hogy a Leon és az illemet olvasták volna, nem érdekelte a leányok szoknyája, s hogy mi lehet alattuk, ámde utána!). Bori is beállhat a tanítómesterek sorába: bizony, a kórházas rész olvasása óta nálunk is köztudomású, hogy a csúszda sokkal jobban csúszik, ha meglocsoljuk vízzel vagy homokkal, épp, ami kéznél van.

Összefoglalva: könnyed, szórakozást és kikapcsolódást nyújtó olvasmányélményt kínálnak Bori kalandjai, és elvezethetnek a könnyed, szórakozást és kikapcsolódást nyújtó olvasás megszeretéséhez. Ahhoz az élményhez, amikor az öröm kedvéért olvasunk, és reflektálunk magunkra, a világra, amikor megpróbáljuk elhelyezni magunkat benne, és ez sikerül. Fontos, hogy egy ovisnak is legyen erre lehetősége, és sikerüljön is. Borival pedig fog.
A könyvsorozat Németországban évek óta híres és töretlenül népszerű. Olyannyira, hogy külön Honlapja, Borinak rajongói klubja is van, továbbá már rajzfilmsorozat is készült belőle. Magyarul a rajzfilmet még nem láttam, és nem vagyok híve a klubosításnak, rajongásnak, üzletiesítésnek, így bocsánat, de örülök, hogy egyelőre csak a füzetek hozzáférhetőek.

A sorozatnak eddig 19 kötete jelent meg a Manó Könyvek kiadó gondozásában. Magam ötöt olvastam (fel), és az ötből négy nagyon tetszett mindannyiunknak. Egy kötet, melyben Bori balerina szeretne lenni, kevésbé ragadta meg kis családunk érdeklődését: fiamat untatta, kislányom nem tudott elszakadni a cicás résztől, s bevallom, engem sem hozott lázba: ebből a részből a szerző nem tudott sokat kihozni, a füzet egésze táncórákról, tüllruhákról, tütükről és megint csak ruhákról szólt. Kétségtelen azonban, hogy lesz olyan kislány, aki ezért fog rajongani.
Választási lehetőség van. Tessék választani!

Manó Könyvek, Barátnőm, Bori sorozat:

  1. Bori óvodába megy
  2. Bori cicát kap
  3. Bori és a kistestvér
  4. Bori orvoshoz megy
  5. Bori sütni tanul
  6. Bori karácsonya
  7. Bori a tanyán
  8. Bori és a piros bringa
  9. Bori úszni tanul
  10. Bori a strandon
  11. Bori lovagolni tanul
  12. Bori eltéved
  13. Bori, a balerina
  14. Bori a fogorvosnál
  15. Bori születésnapja
  16. Bori fodrászhoz megy
  17. Bori kórházba kerül
  18. Bori focizik
  19. Bori iskolába megy
Címkék:

4 hozzászólás to “Barátnőm, Bori”

  1. Mi is szeretettel olvasgatjuk a Bori könyveket, nekünk az orvosos, a sütis és a tanyás részek vannak meg. Nekem a fordítással van bajom. Nem értek németül, és az igazi kiadványt sem láttam, de a magyar változat magyartalan, nem gördülékeny a szöveg, sokszor át kell fogalmazzam, hogy gördülékeny, egyszuszra olvasható, felolvasható legyen. Nálunk, Romániában az óvodákban, falun többnyire csak ovi van, otthonról hozott tízórait esznek a gyerekek, úgyhogy nekünk ez a rész belefér. Az illusztrációk kedvesek, a történetek is. Mostanában elég sok gyerekkönyvet fedezek fel, amit eredeti, zseniális ötletként állítanak be, de megvan már a külföldi változatuk. Például a Maszat a tanyán szinte ugyanaz, mint a Bori a tanyán, csak a szereplők változnak, vagy Bartos Erika Babócáiban a Kisvakond történeteket fedezem fel. Ami zavar, hogy irodalmi szempontból az összes a padlón van, gyenge a szövegek ritmusa, nem találom az egyszerű nyelvezet és az irodalmi közötti egyensúlyt bennük. A gyerekek szeretik a hozzájuk közel álló történeteket, de a nyelvi leleményt is díjazzák. Ezt eddig a Rosszcsont Pauli c. mesében találtam meg, ami szintén egy sorozat része. Annak ellenére érthető a szöveg, hogy közben felnőttek számára is élvezhető, felolvasható, és az illusztrációk sem szájbarágóak, hanem elindítják a fantáziát.

  2. Nyilván megvan a gyenge minőségű szövegeknek is a maga oka, például, hogy sokszor az illusztrátor írja a szöveget, ami kezd bevett módszer lenni. (Természetesen vannak kivételek.)

    A Rosszcsont Pauli szerzője, Brigitte Weninger, 20 évig foglalkozott pedagógusként kisgyerekekkel, illetve újságíróként is dolgozott, amit azért lássuk be, relatív kevés gyerekkönyvszerző tud felmutatni. De akik fel tudják, azok általában sikeresek is. Például Máté Angi, hogy a kortársaknál maradjunk.

    És tegyük azért azt is hozzá, hogy ezeket az “én-történeteket” bizonyos helyszíneken nem lehet a végtelenségig variálni, mert azért a tanyákon elég egyformán zajlik az élet, tekintve, hogy az a természethez igazodik (vagy hiteltelen).
    És az “én-történetek” fontos funkciója, hogy a gyermek biztonságos hétköznapjait mesélje újra, ami pedig egy átlagos családban – mivel átlagos gyerekeknek szólnak – átlagosan zajlik. Következésképp kaptafa. :)
    Tény, hogy ez nem mentség a nyelvi igénytelenségre, vagy fordítási hibára, viszont minél többször emelünk szót a minőségi fordítás érdekében, annál valószínűbb, hogy meghallgatásra találunk, s jobban megbecsülik a műfordítói szakmát a kiadók. Ugyanígy a szerkesztőit is. :)

  3. Köszi a választ. Nyilván nem variálhatók a történetek a végtelenségig, de legalább mehetne már valaki vonat helyett busszal is a tanyára, mert mi többnyire azzal szoktunk:D Elég jellemző, hogy szép színesek a képek, vagy csak színesek, de a szöveges tartalommal nem nagyon törődnek. Nagyon tud idegesíteni, amikor a népmeséket lebutítva tálalják. Szándékosan írtam butítást az egyszerűsítés helyett.

  4. Reméljük a következő ilyen típusú könyv szerzője olvas minket! :)

    A lebutított népmesék egy másik kategória, nincs sok köze az én-történetekhez. Egyébiránt igazad van. Nem kimondottan értem én sem, hogy egy népmesét miért kellene egyáltalán egyszerűsíteni. Van jónéhány variánsa a legtöbbnek, be kell menni egy könyvtárba s megkeresni a legszimpatikusabbat.
    De a népmese egyébként sem egy felolvasható történet, a népmese mesélhető történet, amihez éppen nem szükséges képi segítség, hiszen jórészt a képalkotáson alapul… és ezt lehetne hosszasan folytatni.
    Nyilván az sem véletlen, hogy a népmesék mesélését (és nem felolvasását!) négy éves kortól ajánljuk, amikorra kialakul a gyermekben a mesehallgatói attitűd, vagyis képes nyugodtan ülve végighallgatni egy mesét.
    És most nagyvonalóan eltekintettem a kiadói érdekektől, és azok (nép)mesekiadásra gyakorolt szerepéről.

Oszd meg velünk a véleményed!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 34 követőhöz

%d honlapszerkesztő ezt szereti: