Archive for május, 2011


Mi történik, ha a szuperhősök elunják a világ megmentését? Mi lesz az “angyalokkal”, ha “Charlie” az unokaöccse esküvőjére Új-Zélandra(sic!) utazik? Hol a bizalom határa a varázsgolyók varázstalanítása és a teljes láthatóvá válás között? Helyrehozhatják-e a gyerekek a felnőttek hibáit? Szentek-e a szentek?

olvasásának folytatása

Reklámok

Könyvhétre kiballag Pipogya a nyomdából. Nem kapkodta el a dolgot, de mintha meg is komolyodott volna. Mikor dőlt el, hogy lesz folytatása a kalandoknak?
Már akkor, amikor az első rész első változatát folytathatatlanul írtam meg, és Kovács Eszter újraíratta velem, hogy lehessen folytatni. Aztán persze át kellett úsznom néhány tengeren, mire könyv lett a második részből, de nem csüggedtem…

olvasásának folytatása

 Kopott, búgó házi felvétel,1980. Együtt a család, énekelünk- apu ,bátyám és én. (anyu főz)
“A bundám szőrös kócos, és a talpaim nagyooooook”. .

Hol is az a könyv, amiben benne volt ez a dal? Jól emlékszem a kerek mackó és cica “arcokra”, a mindig ismerősnek tűnő lányka és fiú rajzokra-Reich Károly örökérvényű illusztrációira. Előkotortam a régi, elnyűtt, megsárgult papírhalmazt. Borító sehol, medvés dal sehol. Lehet, hogy annak idején “biztonságba helyeztem” valahová a kedves dalt. (jól sikerült)

olvasásának folytatása

E. J. Allibis: Unika

A vámpírok alkonya(ta) után eljött az angyalok hajnala. Egy ideje már lehetett hallani az ifjúsági irodalmi trendekben arról, hogy a vámpírok ideje lejárt, és a már a HAIRben is megjövendölt Vízöntő korszakával együtt előtérbe kerülő misztikus, transzcendens világ az angyalokra fókuszál.

Kis hazánk ezúttal nem marad el a nemzetközi divattól, így Todero Anna fordításában nálunk is napvilágot látott a Móránál az E.J. Allibis álnéven író szerző angyalos műve.

olvasásának folytatása

Szegedi Katalin: Lenka

A Csodaceruza a VII. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár alkalmából közönségszavazást tartott, amelynek első helyezettje Szegedi Katalin Lenka című könyve.

Természetes tehát, hogy összegyűjtöttük az eddig született írásainkat a Lenkáról, Anna és Marika írását a folytatásban, Eszterét pedig ITT olvashatjátok.

Jó szórakozást!

olvasásának folytatása

Dezső Andrea: Mamuska

Különleges, mondhatni sokkoló kiadvány a Csimota Kiadó 2010-es Mamuskája.
Már az első benyomás szokatlan, meghökkentő kép- és színvilággal döbbenti meg az átlagos magyar olvasót. A grafitceruzával készült rajzokból egyféle fekete-fehér magánmitológia bontakozik ki előttünk(1) körbezárt kis világokkal, visszatérő elemekkel (bogarak, dögevő növények, indák, hatalmas fák, csodálkozó szemekkel bámuló felfújható nyuszi), szürreális, olykor groteszk elemekkel. Ilyen például a vőlegényvásárt illusztráló oldal. olvasásának folytatása

Christopher Moore: Biff evangéliuma

Érett humorú kamaszoknak és nevetni vágyó szüleiknek.

Ez volna a szerző munkásságának eddigi csúcsa. Sajnálom Chris, de ez van. Azóta csak rámásolják minden könyvedre az ezért kapott elismerő kritikákat a prominens lapoktól. Erre viszont tényleg igaz, hogy „Vonnegut és Duglas Adams legjobb pillanatait idézi.”

  olvasásának folytatása

Parvela – Talvitie: Körhinta

Nagyon vártam, hogy a kezembe kerüljön ez a könyv. A szerzőpáros előző kötetét, a Mérleghintát ismerve,  az elvárásaim is nagyok voltak. A könyv vonzó, olvasásra csábítanak az illusztrációk.

olvasásának folytatása

Egy hete pénteken nagy izgalommal készülődtem ide a szomszédba, Gleisdorfba az idei osztrák Gyermek- és Ifjúsági Könyvdíj kiosztójára. A meghívót alibigyerek nélkül szereztem a weizi Plautz könyvesboltban (ez itt a reklám helye!), pedig csak plakátot akartam kérni…

A kiosztón a szervezés egyszerű, de nagyszerű volt, az előtérben zászlók fogadták az érkezőket, kétezer papírzászlót készítettek a környékbeli gyerekek, az egyik csokorban a nemzetközi zászlócskákat gyűjtötték össze. Örömmel fedeztem fel egy magyart is.
(Képeket később a galériában találtok.)

olvasásának folytatása

Béatrix Delarue – Horváth Mónika: Vilma levese

Vilma leveseMondani szokták (felnőttek), hogy nem látja maga körül a valóságot, és sete-suta, már-már idétlen saját helyzetében és viszonyaiban az, aki a Holdon jár (gyerek). Hívni szokták őket megdöbbent, értetlenkedő és haragos hangon vissza, vissza, hogy szálljanak már le onnan végre. Egy olyan könyvről akarok írni most, amelyik pontosan tudja és érti, hogy a Holdonjárás, pontosabban az a gondolati tevékenység, ami Holdonjárásként is leírható és értelmezhető, nem ellensége a valóságnak és mindannak, amit annak hiszünk. Talán pont fordítva van ez.
A Vilma levese c. képeskönyvet Béatrix Delarue írta, Horváth Mónika illusztrálta.
olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: