SziklavirágKiss Márta, Budapesten alkotó fiatal festőművész, jávai meséket és legendákat összefűző műve, A sziklavirág, a Naphegy Kiadó gondozásában látott napvilágot 2008-ban. Aki belelapoz, garantáltan nem lesz képes letenni ezt a könyvet. Tizenkilenc mese és legenda nyújt betekintést Jáva titokzatos, lüktető, egzotikus mese- és mondavilágába.

Távoli trópusi vidékek elevenednek meg a lapokon, különös lényekkel (ráksasza- démoni lény a keleti világ mondáiban, garuda-félig ember, félig madár), állatokkal (langur- fekete majom), növényekkel (bétel- magját ma is használják, Délkelet-Ázsián kívül Dél-Kínában és Japánban is honos), tárgyakkal (kris- díszes foglalatú tőr, aminek Jáván mágikus erőt tulajdonítanak), a hindu hitvilág isteni lényeivel (Brahma,Visnu).

Forma és tematika izgalmas egysége ölt itt testet. A szövegek nyelvi megformáltsága magával ragadó, a történetek sodró erővel bírnak, a leírások élethűek, érzékletes metaforák, hasonlatok, megszemélyesítések teszik még élvezhetőbbé az olvasást. Néhol sok szálon fut a cselekmény, váltakoznak a színhelyek, a történetek európai fülnek érdekesen csengő nevekkel tűzdeltek.

A tizenkilenc mese és legenda közül tizenhárom tartalmazza a szerző sok kis apró részletet megjelenítő illusztrációit. A sajátos légkört teremtő sötét színű, néhol szürrealisztikus képek a jávaiak szemében olyannak tűnnek (a művésznő elmondása szerint), mintha ott született művész alkotta volna őket. A jávai öltözködési hagyományokat (ruhák mintázata aprólékos, változatos mintákkal, vonalakkal, motívumokkal tűzdeltek), frizurákat, ékszereket, fejdíszeket, hangszereket, gyaloghintókat, bambuszkunyhókat, edényeket hűen tükröző, mély tónusú, tiszta árnyalatok segítik az olvasót, hogy jobban belemélyedjen a történetekbe.
Kiss Márta két évet töltött Jáván, ahol gamelán zenét tanult, így ismerkedett meg az indonéz sziget kultúrájával, hiedelemvilágával, ahol csokorba gyűjtötte a legismertebb meséket, legendákat. A könyv elkészítéséhez 15. századi domborműveken vizsgálta a régi viseleteket, öltözködési szokásokat.

Az európai olvasó számára távoli, egzotikus, ismeretlen világ ez, de a legendákat, meséket lapozva mégsem tűnik olyan távolinak. A könyvben szereplő hősök, akárcsak más népek meséiben is, nemcsak sikeresek, jók, győzelemre termettek, hanem néha csalnak, becsapnak másokat, hazudnak is, hogy céljukat elérjék. Rosszul választanak, nem értik meg, hogy a fenti és a lenti világ közötti átjárhatóság ellenére a világok nem mindig keveredhetnek, tündérnek a tündérek között a helye, ahogy a szörnynek is a szörnyek között (pl. Joko Tarub, a fiatal legény, Dewi Arimbi, a szörnyleány). Megvan az esélyük, a lehetőségük, hogy jól döntsenek, de mégis a rossz utat választják, ezért nem győzedelmeskednek. Van, aki rosszat cselekszik, de rájön, hogy hibázott, megbánja, amit elkövetett (pl. Sukri, a cserfes fiatalasszony), így ő elnyeri méltó jutalmát. Nem hiányoznak a jól ismert meseelemek és toposzok sem: a legkisebb és legszebb lány harca (Peria Pokak és a tündérek szövőszéke), a szorgos és lusta lány jutalma ( A méltó jutalom), a hét testvér motívuma (Hogyan lett a szegény Rarangból királyné?), a királylány kezéért epekedő hős három próbatétele (A varázslatos furulya), a gyerekért áhítozó király
(A Déltenger királynője), a gonosz legyőzése (A hercegnő és a dzsinkirály), a jó jutalma (A sárga bétel), a bátor, harcos hős, aki saját meggyőződéséért, igazáért és/vagy a királylány kegyeiért küzd (A majommá lett Panji Rameng), a hőst segítő lények, tárgyak (A varázslatos furulya), az átváltozás motívuma (A majommá lett Panji Rameng)), a gonosz madárba rejtett ereje ( A hercegnő és a dzsinkirály), a bátyjait megkeresni induló leány ( A hercegnő és a
dszinkirály).
A mű címadó legendája, A sziklavirág, már rögtön a címével felkelti az érdeklődést. Jáva szívébe, Kartasurába kalauzol el minket, egy letűnt, virágzó királyság korába. Bölcs és igazságos király vezette akkor a birodalmat, béke honolt mindenhol, és a rizsföldek is bőven
termettek. A palota kapui mindig nyitva álltak, bárki a király színe elé járulhatott. A jólétnek azonban egyszer csak vége szakadt. Megbetegedett az uralkodó hitvese. Kartasura város lakói
gyászruhát öltöttek, mert a királyné napról napra betegebb lett. Gyógyítók, jósok, kuruzslók, vajákosok, asztrológusok érkeztek a palotába, de senki nem talált gyógyírt a királyné titokzatos betegségére. A király szomorúsága miatt uralkodói teendőit is elhanyagolja, ezért a palota főtanácsosa azt javasolta neki, vonuljon el a hegyekbe, imádkozzon a Magasságos Teremtőhöz, hogy útmutatást kaphasson, miként gyógyulhatna meg a királyné. A király megfogadta a tanácsot, a hegyekben gyakorolt aszkézist.
Egy olyan király alakja rajzolódik ki a történetben, aki megannyi számunkra is ismert klasszikus mesében is megtalálható. Bölcs, igazságos, odafigyel a népére, szeretteire, aki képes áldozatot hozni szeretett feleségéért. Ő is, mint sok más szereplője a könyvben olvasható jávai meséknek és legendáknak, csak akkor tud megoldást találni a felmerülő gondjára, ha elvonul a világtól, ha aszkézist gyakorol, ha sikerült legyőznie az éhség és álmosság kísértését (Sukri, a cserfes fiatalasszony A sárga bételben, Senopati, a király fia, a Ratu Kidul történetében, Dayang Sumbi A felfordított csónakban).
Amikor a király már eleget meditált, megszólalt egy hang, amit emberi fül nem hallhatott. Azt tanácsolta, hogy a Déltenger partján keressenek sziklavirágot, mert ettől majd meggyógyul a királyné.
Európai ember számára a sziklavirág fogalma nem igazán ismert, de Délkelet-Ázsiában gyógyszernek és luxusélelmiszernek számít. A szalangánák (fecskefaj) által épített csésze alakú fészek, amit apró tengeri halakból és algákból készítenek. Magas protein-, jód- és foszfáttartalma teszi értékes és keresett táplálékká. Fákra, sziklaszirtekre, nehezen hozzáférhető barlangok belső falára ragasztják. Ezeket a helyeket nagyon nehezen lehet megközelíteni, ezért a fészkek összegyűjtése nagyon veszélyes feladat. Jáva, Borneo, Szumátra szigetén, de Indiában és az Indiai- óceán apróbb szigetein is megtalálható a sziklavirág.
A legenda szerint a király sem ismerte a sziklavirágot, ezért főtanácsosához, Surtihoz fordul segítségért, aki el is indul, hogy elhozza a királyné felépüléséhez szükséges gyógyszert.
Három napig vándorol, majd amikor megérkezik a déli partra, meditálásba kezd. A könyvben szereplő legendákban, mesékben az elvonulás, a magány, a meditáció, az egyensúly megteremtésének a vágya a kitűzött cél eléréséhez elengedhetetlen. A hős több napi aszkézis után, egy lelki, testi megtisztulási folyamat következményeként kapja meg a választ a felmerülő kérdéseire. Amikor a válasz megérkezik (általában a meditálót egy hang szólítja meg, és közli, mit kell tennie, hogy megoldja a problémát) Surti is egy női hangot hall. A Déltenger királynőjének küldötte, Suryawati jelenik meg előtte. Megígéri, hogy elviszi Surtit a sziklavirágokhoz, de cserébe azt kéri, hogy a király tanácsosa maradjon és éljen vele. Surti elfogadja az ajánlatot. Szellemteste kiemelkedik fizikai testéből, idő és tér korlátaiból kilépve ketten eljutnak a sziklavirágokhoz. Surti bőven gyűjt belőlük, majd szelleme visszatér fizikai testébe, és egyesül azzal. A király hálával fogadja a tanácsost. Elkészül a sziklavirágból készített gyógyszert, a királyné felépül. Surti ígéretéhez híven visszatér Suryawatihoz.
Szellemteste kilépett újra fizikai testéből, és így kelt egybe kedvesével.
A világok közötti átjárás, átjárhatóság kérdése többször is felmerül ezekben a legendákban, mesékben. A sziklavirág című történetben Surti csak úgy lehet együtt Suryawatival, ha teljesen elhagyja azt a világot, amelynek addig részese volt. Ha megfosztja magát mindattól, ami földi életéhez kötötte. Megválik fizikai testétől, hogy aztán szelleme különféle világokon haladhasson át.

Joko Tarub és a tündérasszony című mesében Joko Tarubnak, aki beleszerett egy tündérlányba és hazugsággal próbálja a földön tartani, szembesülnie kell azzal, hogy a két világ nem keveredhet egymással. A tündérasszony, amikor rájön férje tettére, gyermekét is otthagyja, és visszatér abba a világba, ahonnan érkezett.

Két világ találkozásának a gondolata megjelenik más mesében is, például A szörnyleány szerelme címűben. Dewi Arimbi serdülő ráksasza lány azt álmodta, hogy Prabu Brawijaya király a férje. Ezt követően csak a férfiről ábrándozott. Elmesélte ezt a szüleinek, hogy addig nem nyugszik, míg el nem megy a palotába, s nem találkozik a királlyal. Ráksasza apó ekkor mondja azt, hogy emberhez ember való, ráksaszához ráksasza, mert így vannak rendjén a dogok. Dewi nem hallgat apjára, saját bőrén kell megtapasztalnia, hogy a ráksasza mégsem való az emberek közé.
A könyvben többek között az is magával ragadó, ahogyan Kiss Márta szavakban festi meg a szereplőket. A fentebb említett ráksasza lányt a következőképpen mutatja be „…arca elborzasztó, hatalmas, dülledt szeme, mint két kacsatojás, éles fogai, s különösen agyarai büszkén villogók, szőrös fülei szokatlanul elállóak. Száj- és testszagától elhervadt minden virág, s elkábult minden rovar.” (33.) Purbarasinak, a király legkisebb leányának A fekete majom című történetben „ arca, mint a fénylő telihold, bőre, mint ragyogó, világos selyem, termete karcsú és kecses, mint a lengedező lótuszszár.” (37.)
A Sziklavirág nemcsak jól végződő történeteket tartalmaz. Találkozhatunk olyan mesével is, ahol a várt örömteli befejezés elmarad, de ennek ellenére ezeknek a történeteknek is megvan a varázsa, mélyen elgondolkodtatják az olvasót. Ilyen például Joko Tarub története.
Joko Tarub egyszerű, fiatal legény, aki édesanyjával él a sziget közepén egy erdőszéli kisfaluban. Egy sikertelen vadászat után, hét tündérlányt pillant meg a tóban. Odaoson a tündérek ruhájához, és ellopja az egyik vállkendőjét. Nem tudja, hogy a varázskendő nélkül, a kendő tulajdonosa nem tud visszajutni otthonába. Találkozik a kendőjét kereső tündérlánnyal, Dewi Nawangwulanttal, de önző módon eltitkolja, hogy nála a kendő, így a tündér a lenti világban reked. Feleségül veszi, és gyermekük is születik. Egy napon azonban kiderült az igazság, és Dewi Nawangwulan mindent a földön hagyva, visszatért az égbe. Tudta, hogy az égben van az igazi otthona, és még a gyermeke iránti szeretete sem képes őt többé a lenti világban tartani. Dewi Arimbi, akárcsak Joko Tarub, olyasmire vágyik, ami lehetetlen. Szörnyleányként beleszeret a királyba (A szörnyleány szerelme). Apja átváltoztatja kecses, törékeny hajadonná, így érkezik meg a palotába. Az uralkodó feleségül veszi. Méhében hamarosan gyermek fogan, és Arimbiben felébred újra a vágy, hogy nyers vadhúst fogyasszon, úgy, mint egykoron ráksaszaként. Megkéri az uralkodót, hogy hozzon neki nyers húst. A király csodálkozva teljesíti kedvese óhaját, megengedi, hogy egyedül vacsorázzon a számára felállított házikóban, de amikor bentről gyanús zajok ütik meg a fülét, egy rúgással betöri az ajtót. Nem hisz a szemének, a felesége helyett, egy csámcsogó, csúf szörnyet talál. Döbbenten kérdezi, hol a felesége. Dewi Arimbi azt válaszolja, hogy ő az uralkodó kedvese,
mert még azt hiszi, ugyanolyan gyönyörű nő, mint korábban. Meg sem fordul a fejében, hogy a nyers hústól visszaváltozott eredeti alakjára. Szégyenében elmenekül, és a ráksaszák között hamarosan fiúgyermeknek ad életet. Ahhoz, hogy rájöjjön apja nem hiába óvta az emberektől, végig kellett járnia ezt az utat. Hibáznia kellett, hogy aztán megértse, ráksasza nem változhat át emberré. Hiába szeretett volna emberként élni, szörnyi mívolta nem engedte.

A gyűjteményben kirajzolódó világ nem csak színeiben gazdag, a történetek változatossága, gazdagsága, dinamizmusa még inkább izgalmassá teszi az olvasást. A leszűrhető tanulság pedig sosem marad el.

Advertisements