Egy hete pénteken nagy izgalommal készülődtem ide a szomszédba, Gleisdorfba az idei osztrák Gyermek- és Ifjúsági Könyvdíj kiosztójára. A meghívót alibigyerek nélkül szereztem a weizi Plautz könyvesboltban (ez itt a reklám helye!), pedig csak plakátot akartam kérni…

A kiosztón a szervezés egyszerű, de nagyszerű volt, az előtérben zászlók fogadták az érkezőket, kétezer papírzászlót készítettek a környékbeli gyerekek, az egyik csokorban a nemzetközi zászlócskákat gyűjtötték össze. Örömmel fedeztem fel egy magyart is.
(Képeket később a galériában találtok.)

Az előtérben ott voltak azok a könyvek, amik az ajánlólistára kerültek, illetve díjat nyertek (és már mind megcsodáltam a könyvesboltban alibigyerek ide vagy oda). Ezúttal persze volt velem gyerek, (kettő is, és ráadásul a kicsi el sem aludt a kocsiban,) ami azért érdekes, mert az egyszem babakocsis anyuka lévén kitüntetett figyelemben volt részem, különös tekintettel a lépcsőkre, és a körülöttünk ülök egyszer nem pisszegtek ránk, igaz a kicsi lelkesen tapsolt amikor kellett.

A majdnem két órás díjkiosztóhoz volt színpad, a gleisdorfi zeneiskolások jazz szakosztályosai zenéltek, és a laudációk, miniszterek és profi, mégis vicces konferanciék mellett akadt két különleges fénypontja is a délutánnak. Az egyik az első helyezett képeskönyv szerzője (és illusztrátora) Michael Roher volt, aki (egyébként cirkuszpedagógus is) nekiállt rajzolni, ki milyen állat bőrébe bújna a zsűri és a többi díjazott közül (erről lesz még máskor szó), és az egész fellépésével nagy kedvet csinált a Fridolin Franse frisiert című könyvéhez.

A másik fénypont pedig, hogy a könyveket nem csupán a felnőtt, hanem az ifjúsági zsűri is elbírálta, a díjkiosztóval egy időben zajlott az olvasói konferenciájuk, ahová felnőtt nem tehette be a lábát, illetve a Jugendjury kiosztotta szintén a maga díját, látványos produkcióval és nem kevés humorral. A könyvről, mert olvasom, egy külön bejegyzésben számolok be.

Végezetül állófogadást tartottak, de oda már sajnos nem tudtunk bemenni, egyrészt az addigra tökéletesen intoleránssá lett gyerekeim miatt, másrészt pedig a megszerzett könyvekkel felvértezve utazásnak indultunk.

A laudációk:
Az eredetik és a rendezvény honlapja.

Legjobb képeskönyv:

Mihael Roher: Fridolin Franse frisiert 
Picus Verlag 2010
32 Seiten, € 16,90
Ab 3 Jahren

Egy fésű, amelynek ágai között egy fegyenc ereszkedik, egy hajsütővas, amin egy bohóc gitározik  – már a belső könyvborító is becsalogatja az embert Fridolin Fransehoz a (fantázia)dús fodrászatába. A fiatal osztrák művész tizenkét dupla oldalas tusrajza (színes kollázsokkal) bevezet bennünket a haj körüli szabad asszociációkkal telített világba, sőt többe. Tíz lépés szükséges a kész friuzuráig: így a fésülés, mosás, vágás vagy éppen a szárítás eredményeként omlik elénk a részletgazdag, buja képvilág mindig új történeteket mesélve. A számos figura, ember, állat, fantázialény, akik a vendég  “rapunzellhosszú” hajában hancúroznak, együtt és külön is szórakoztatják a szemlélőiket. Az intermediális kereszthivatkozások  a felnőttek számára is szórakoztatóvá teszik a kötetet, és vicces felfedezésekhez vezetnek: például amikor a hajszínezésnél Hundertwasser orrát festi, vagy Mona Lisa közvetlen szomszédságában Van Gogh sálat köt. Olyan képeskönyv debütált tehát, amely kívül esik a lineáris narratíván, és a minimalista szöveget ötvözi a sokoldalú illusztrációval.

Legjobb gyerekkönyv:

Monika Helfer – Michael Köhlmeier – Barbara Steinitz: Rosie und der Urgroßvater  mit Illustrationen von Barbara Steinitz, Hanser Verlag 2010
144 Seiten, € 15,40
Ab 10 Jahren
Minden szerda délután a dédpapa történeteket mesél a New Yorkban élő Rosienak, – megváltoztathatatlan időből és egy helyről: történeteket a zsidó népről, “az európai Ausztriában fekvő Hohenem városkából”, okos, vidám vagy szomorú epizódokkal, mint a keresztény Megváltó és zsidó Messiás súlyos következményekkel járó összetéveszthetőségéről; vagy a tejeskanálról, ami a többi kanalat tüzes szónoklatával fogva tartja. A szellemes-humoros miniatúrák vezetik a nagyapát, de a történet kimenetelét is a saját, Soával terhes élettörténében – és amikor a nagy szerelméről tudósít, összeér  múlt és a jelen…

Mélységében, komolyságában is könnyed, lenyűgöző szöveg, amely a zsidó élet sokszínűségét jeleníti meg. Az utószót és a szószedetet a hohenemsi Zsidó Múzeum igazgatója, Hanno Loewy írta, kedvet ébresztve a történet történelmi kontextusának kinyomozásához is.

Carolin Philppps: Wofür die Worte fehlen 
Ueberreuter Verlag 2010
128 Seiten, € 9,95
Ab 14 Jahren

A szexuális erőszakról való beszédben már a szóválasztás is felvethet problémákat. A „szexuális zaklatás“ (Mißbrauch) fogalma azt sugallja, hogy létezik helyes “szexuális használat“ (Gebrauch) is.

Ezelőtt a kérdés előtt áll az irodalom is, ami megpróbálja a témát elbeszélésben közelebb hozni. Az ifjúsági regény címe arra utal, tulajdonképpen a szavak hiányoznak, akkor még inkább, ha a saját apánk a tettes. A 15 éves főszereplő, Kristian, évek óta úgynevezett “férfias játékot” kénytelen űzni az apjával. Az iskolai környezete régóta sejti mi történik vele, bár Kristiannak nincsenek szavai, hogy bárkivel erről beszélhessen. A szerző behatóan ábrázolja, mindig Kristian szemszögéből, iránta elkötelezve, hogyan zsarolja őt az apja a közös titkukkal. Az önkifejezési lehetőséget Kristian a Mangák világában találja meg.  Leképezi mi történik vele a Fekete Lovag figurájában, akitől kilátástalan a menekülés. A rövid belső történetek szépen, logikusan illeszkednek a regény szövegébe. A Mangák segítségével el tudja mondani, amire a valóságban nincs szava – és ezen a szinten tűnik fel egy kortárs barátnő, aki végül hozzájárul Kristian hallgatásának megtöréséhez, a segítségkéréshez.

(Eszter: A könyv elnyerte a Judendjury díját is, nagyra értékelték, hogy valaki mert, és így tudott a témáról beszélni. Ausztriában is kedélyborzoló téma még mindig a (katolikus egyházzal kapcsolatos) megrontási botrány. A könyv egyébként nagyon ütős, a szerző kihasználja a német nyelvben rejlő szikárságot, és lecsupaszított nyelven, éles mondatokkal ábrázolja a külső és belső történéseket.)

Kathrin Steinberger: Die Brüder von Solferino
Jungbrunnen 2010
224 Seiten, € 15,90
Ab 12 Jahren

A solferinoi ütközet rettenete vezetett a Vöröskereszt megalapításához, ehhez a szerteágazó témához elengedhetetlenül szükséges a történelmi, politikai  kontextus ismerete. Annak érdekében, hogy a bonyolult politikai háttér és az egyszerű emberek szemszöge egyaránt érvényesülhessen, Kathrin Steinberger a már első regénynek is figyelemre méltó kötetében három különböző főalakot szerepeltet:
– a 18 éves tiroli parasztfiú, Karl, idealista önkéntese a hadseregnek,
– a 15 éves lombard fiú, Ricardo, a bátyját siratja, akit az “osztrákok” megöltek.
– Végezetül a svájci üzletember, Henri Dunant, a francia császár után utazik, egy üzleti lehetőség előmozdítása végett.

A csata után egy lombard város templomában találkozik a három szereplő, a súlyosan sérült Karl segítségre szorul; Henri Dunantnak meggyőződése, hogy az ellenséges katonáknak is joga van orvosi ellátáshoz; és Ricardo, aki a hosszú ideje szított gyűlölet és együttérzés közt ingadozik. Amilyen komplex a téma, olyan harmonikusan sikerült a politikai és individuális szinteket összehangolni, mindemellett pedig izgalmas és magával ragadó történetként elbeszélni.

Reklámok