Érett humorú kamaszoknak és nevetni vágyó szüleiknek.

Ez volna a szerző munkásságának eddigi csúcsa. Sajnálom Chris, de ez van. Azóta csak rámásolják minden könyvedre az ezért kapott elismerő kritikákat a prominens lapoktól. Erre viszont tényleg igaz, hogy „Vonnegut és Duglas Adams legjobb pillanatait idézi.”

 

Jézussal kapcsolatban már viszonylag korán okosak vagyunk. A karácsonyfa (pogány eredetű népszokás) alá sokan odateszik a jászolt, amihez különböző rítusok tartoznak még. Aztán kinek hogy hozza a sorsa, vagy jár valamilyen hitoktatásra, vagy nem, de az biztos, hogy megismeri Jézus születését, tanításait, a megváltó keresztre feszítés történetét. Igen ám, de van ott egy igen hosszú homályos folt. Hogy megváltó-e, azt ki-ki döntse el hite szerint, de, hogy megszületett az biztos. Ott van az a nagyjából három év a hókuszpókusszal, de mi van a köztes harmincban?

Moore arra vállalkozik, hogy ezt a meg nem kérdőjelezett időszakot bemutassa a maga humoros, abszurd módján. Keveri a vallásokat is benne, amiket mellesleg annyira jól fon egymásba, hogy már tényleg hihető, de ami biztos, hogy nem a különbözőségekre hegyezi ki a történetet, hanem érthetően mutatja be a vallások közötti azonosságot, eredeti stílusával.

Ami azért fontos, mert abban sokan egyetértenek, akik különböző felekezetekhez és vallásokhoz tartoznak, hogy voltaképpen ugyanabban az istenben hiszünk másképpen. Kifejezetten üdítő és a maga bizarr humorával nagyon szórakoztató arról olvasni, hogyan lássuk meg a jót.

A könyv egy nagyon élvezetes fantazmagória. Nem hívja fel a figyelmet olyan biblikus tévedésekre, amikről volt alkalmam egy nagyon érdekes előadást meghallgatni Pécsett, hogy pl. Júdás jelleme a legszilárdabb az összes apostol közül, hisz csak neki volt elég ereje elárulni Jézust, hogy megválthassa az emberiséget. József szinte kizárt, hogy ács lett volna, hiszen fa nem nőtt annyi Galileában, ami ezt indokolná, sokkal valószínűbb, hogy házakkal foglalkozott, de mint kőműves. Ha ragaszkodnánk a fához, akkor viszont odább kellene helyeznünk Jézus nevelkedésének helyszínét a Földközi-tengerhez, mert akkor viszont hajókat készíthetett, de mivel Názáret messze van egy hajókészítőnek a tengertől, így vagy választunk egy igazat, vagy marad a Bibliai emlékezet.

Moore nyerő koncepcióra fogadott, hiszen a világ legsikeresebb bestselleréből merített ihletet.

A mai napig a legnagyobb példányszámban eladott könyv, a maga 6 milliárd példányával, de nem csak ezt a csúcsot tartja. Az eddigi fordítások számát csak megbecsülni tudjuk, hiszen a reformáció és a könyvnyomtatás hatalmas lendületet adott az elterjedésének. Egyes fejezeteit közel 2500 nyelvre (nyelvjárásra) fordították le, míg a teljes Bibliát nagyjából 500 nyelven olvashatjuk.

A Biblia szó az ógörög eredetű biblion szóból ered, és könyveket jelent. Nem a mai könyveket, fűzve, gerinccel, hanem azokat a tekercseket, melyek az ókorban az emberi tudást örökítették meg. A Krisztus utáni 2. századtól kezdve használják a szentiratok megnevezésére azok, akik hisznek az írás isteni kinyilatkoztatásában.

Na és ki az a Biff? Máté, Márk, János és Lukács mellett, az ötödik evangélista, akit kitöröltek, mert nem elég magasztos a stílusa, túlságosan szókimondó, és a többieknek amúgy sem tetszett, hogy ő Jézus legjobb és legrégibb haverja, még a gyerekkorából. Most viszont feltámasztották az angyalok, hogy végre kitöltsék a homályos részeket és valaki olyan mesélje el a történetet, aki igazán közel állt Jézushoz.

„Sikerült kiosonnom a fürdőszobába annyi időre, hogy pár fejezetet elolvassak az Újszövetségből, amit hozzátoldottak a mi Bibliánkhoz. Ez a Máté nevű, aki tutira nem az a Máté, akit mi ismertünk, elég sok mindent kihagy. Például Jozsua születésétől harminc éves koráig minent!!! Nem csoda, hogy az angyal visszahozott megírni ezt a könyvet. Ez a Máté engem eddig nem is említett, de hát még az elején tartok.”

Biff kicsit olyan, mint Frodó Csavardi Samuja, – bármit megtenne a barátjáért, akinek küldetése van – csak dögösebb és sokkal jobb a humora. Nevezzük szarkazmusnak, hiszen ő találta fel, és jó is benne. Elkíséri Jézust (Juzsuát) az úton, ahol keresi mi is lenne a dolga a Megváltónak, mert az már az elején kiderül, hogy célja van annak, hogy képes feltámasztani a gyíkokat.

Míg Jézus a három királytól (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) tanul egy kis hinduizmust, meg zent és persze Kung-fut, addig Biff beleássa magát a mérgek világába, megtanul nyitott szemmel aludni, és hogy az erotika ki ne maradjon, áttornázza egy indiai prostituálttal a Káma Szutrát.

Amikor az utolsó mondatot leírtam, felötlött bennem, hogy ezek után sok szülő feketelistára teszi ezt a könyvet. Megígérem nem lesz benne semmi olyan és úgy leírva, amit egy mai kamasz ne tudna, vagy értene meg. Állszent dolognak tartanám ezt a részletet elhallgatni, ezért említem meg.

Azt tapasztalom, hogy sokan a felnőttek közül sem ismerik a vallásokat. Nem ez a könyv fogja helyére tenni az esetleges kavarodást, ahhoz máshol kell megtalálni a válaszokat, viszont felkeltheti az érdeklődést irántuk. Messze nem akadémiai stílusban, de őszintén, és eredetien.

Nem tudom, ki hogy van vele, vagy ki mennyire vallja be, de én az izgalmas könyveknek alig bírom kivárni a végét, ezért sokszor elolvasom az utolsó oldalt. Igazán pech, ha csak pár sor. Ezzel hűtöm le a türelmetlenségemet. Ennél a történetnél már az első betűnél tudjuk mi lesz a vége, de emiatt se időnk, se indíttatásunk nincs aggódni, mert a végkifejlettet megelőző mintegy 400 oldal teljesen magába szippant. Kíméletlen, eredeti, letehetetlen, totálisan őrült, burleszk, vad, intelligens, tisztelettudóan tiszteletlen, és egy tuti, könnyesre lehet röhögni magunkat rajta.

Ez a könyv egyformán szórakoztató a fiúk és lányok számára is. „Tele van kalandokkal, szerelemmel, varázslattal, gyógyítással, halottkeltéssel, démonokkal és dögös csajokkal.”  Nem különben örök igazságokkal:  „Az ember nem hihet abban, amiben nem hisz.” Komolyra fordítva a szót, Voltaire szavaival fejezném be: „Isten egy komédiás, aki olyan közönségnek játszik, amelyik fél nevetni.”

Reklámok