A Csodaceruza a VII. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár alkalmából közönségszavazást tartott, amelynek első helyezettje Szegedi Katalin Lenka című könyve.

Természetes tehát, hogy összegyűjtöttük az eddig született írásainkat a Lenkáról, Anna és Marika írását a folytatásban, Eszterét pedig ITT olvashatjátok.

Jó szórakozást!

Anna:

Az elsősorban illusztrátorként ismert Szegedi Katalin az Álomcirkusz után, újra önálló mesekönyvvel ajándékozott meg minket. Ennek a könyvének fő alakja Lenka, a teliholdas éjszakán született kislány.
Mindenkiben él egy Lenka, egy visszahúzódó kisgyerek. Mindenki tehetséges valamiben. (Lali az első lovagom kiscsoportban a copf cibálásban. Nem kétlem, hogy Don Juan lett belőle.) Lenka legjobb barátai a ceruzák és menedéke a rajzolás. Ez Szegedi Katalintól nem meglepő, mint ahogy az sem, hogy Lenka kicsit olyan, mint ő. Vörös, vattacukorhajával Lenkásan álmodozó a tekintete, vagy Lenkának “szegedikatásan”.

Lenka anyukája mindannyiunk anyukája, és mindannyiunkban az anya, aki szeretné, ha a gyermeke igazi barátok társaságában is boldog lenne és nem csak a saját álomvilágában élne. Lenka a szeretetteljes anyai nógatás után összeszedi a bátorságát és próbálkozik. Csalódások érik, ahogy mindenkit az élete során, de minden zsáknak megvan a maga foltja, így a mese és az élet jogán meg is találja. Az ő foltja Palkó lesz, aki berollerezik a kislány életébe és az én olvasatomban örökre ott is marad.

Már azelőtt megszerettem Lenkát, hogy olvastam volna a rövid történetet, ami a gyerekkori félelmekhez és őszinteséghez vezetett vissza. Szegedi Katalin sikeres gerillamarketingjének köszönhetően, hogy meg-megmutatott képeket a készülő mesekönyvből már jóval azelőtt
ráirányította a figyelmet, hogy kézbe vehettük volna az egészet.
A vörös, göndör hajú kislány a pöttyös piros kabátkájában sokunk szívébe belopta magát. Apró szájacskájával, hatalmas szemeivel olyan, mint egy 1920-as évekbeli fekete-fehér film pirospozsgásra színezett hősnője.
A történet a gyerekkönyvektől szokatlanul kevés színnel és sokféle anyaggal kombináló montázstechnikával készült illusztrációknak köszönhetően gömbölyűvé kerekedik, akár a Hold. Szegedi Katalin egyedi stílusa, védjegy, Bárhol felismerhető. Ennek a mesekönyvnek az
egyik titka színekben rejlik szerintem. A meleg piros és barnák mellett a fekete sem olyan komor.
A Liza és Micsoda könyvekhez hasonlóan, – ami szintén a feketével és piros színnel kombinál, és ami pont az illusztráció színtelensége miatt nagyon sok kritikát kapott – azt gondolom, nem kell félnünk kivonni a gyerekeknek szóló könyvekből a tarkabarka színeket. Mindkét könyv igen jó példa rá, ha csak a sikerüket tartjuk is szem előtt, hogy bizony működnek. A gyerekek fantáziája képes kipótolni minden űrt, színt, gondolatot.

A Lenka könyvben a színek egy meghatározott skálán mozognak, ezt viszont a montázs technika adta különböző anyagok sokféle felhasználása és az ebből adódó részletgazdagság ellensúlyozza. Nagyon tetszik, hogy a hullámkarton hol földként, égként, néha felhőként, vagy a Hold arcaként köszön vissza.
Izgalmas felfedezni minden oldal egyedi számozását. A három csillagot, négy ceruzát, a tizennegyedik oldalt, vagy a huszonharmadikra felcsipeszelt oldalszám alatt a hirdetéseket. Minden újralapozáskor találok valami apró részletet, ami eddig elkerülte a figyelmemet.
Hogy miért lapozgatjuk és nem olvassuk a könyvet? Panni lányom nagy szeretettel pörgeti át naponta többször is ezt a könyvet, amit én lopva lesek, mert külön kedves nekem, hogy névre szóló dedikált példányom lehet Szegedi Katalintól.

Lenka svédországi fogadtatása: (Marika)
Szegedi Katalin Lenka című könyve egyszerre látott napvilágot 2010. novemberében Magyarországon és Svédországban. A svéd Lenkát a göteborgi Felis Kiadó jelentette meg.
(Eszter arra kért, írjak arról hogyan fogadták Lenkát a svédek.) Bizony, elég kevés gyerekkönyv jelenik meg svédül Európa más országaiból. A svédek főleg angolból fordítanak.
A magyar gyerekkönyvek képi világa egészen más, ahogy itt mondják: “kelet-európai”. Így aztán izgalommal vártuk, mit szólnak majd Lenkához a kritikusok. Az is igaz, ritka, hogy a nagy napilapok egy kis gyerekkönyvkiadó könyvéröl írnak. A svéd napilapok közül egyedül a Sydsvenska Dagbladet (Malmö) közölt cikket a könyvről. A lapban Jenny Rydqvist Katalin Szegedi gyönyörű illusztrációit méltatja, és szerinte a szövegre nem is lenne szükség, hiszen a rajzok magukért beszélnek.
A svéd könyves blogokon megjelent könyvajánlások is mind az illusztrációkat emelik ki, s megemlítik, hogy a téma aktuális, hiszen nagyon fontos, hogy egyetlen gyereket se zárjanak ki társai a mássága miatt.
A Sydsvenska Dagbladet malmöi napilap cikke.

Kukkants képeket vagy lapozz bele!

Hírdetés