Kopott, búgó házi felvétel,1980. Együtt a család, énekelünk- apu ,bátyám és én. (anyu főz)
“A bundám szőrös kócos, és a talpaim nagyooooook”. .

Hol is az a könyv, amiben benne volt ez a dal? Jól emlékszem a kerek mackó és cica “arcokra”, a mindig ismerősnek tűnő lányka és fiú rajzokra-Reich Károly örökérvényű illusztrációira. Előkotortam a régi, elnyűtt, megsárgult papírhalmazt. Borító sehol, medvés dal sehol. Lehet, hogy annak idején “biztonságba helyeztem” valahová a kedves dalt. (jól sikerült)

Röpke nyomozás után ráakadtam az interneten: Forrai Katalin Európai gyermekdalok 1-2. Persze, csaptam a homlokomra: Forrai Katalin!

Aki kicsit is közelebbi kapcsolatban áll a zenével Magyarországon, annak ismerős ez a név. Egész életében az iskoláskor előtti zenei neveléssel foglalkozott. Világszerte hirdette a Kodály-módszert, és nagy gonddal állította össze az óvodai zenei anyagot. Nyitott gondolkodásáról árulkodik ez az európai válogatás. Forrai Katalin, Kodály tanítványaként a gyerekeket elsősorban saját dalainkra tanította.

Emellett érdekes megismerkedni más népek kultúrkincsével is, szélesíti a látókört jelen esetben hallókört 🙂 – és az is megeshet, hogy az ember néha repertoárbővítésre vágyik, amikor a csemetéjének dalol.

Izgalmas és színes ez a zenei utazás. Forrai a különböző népek jellegzetes dallamait gyűjtötte össze. Ha végigénekelgetjük őket, rájövünk, hogy sok dologban hasonlítanak is ezek a dalok. A gyermekvilág határtalan témái mindenhol azonosak: lángos, fánksütés, tréfák, tánc, vásár, ringató, nyuszi, medve, barika, erdő, virágok, stb.. A dalszövegeket Weöres Sándor és felesége, Károly Amy és Csukás István fordította – írta, gyermek közeliek, egyszerűek és remekül illenek a dallamokhoz és ritmusukhoz. A vállalkozóbb kedvű kíváncsiak a kötetek végén a szövegeket eredeti nyelven is megtalálhatják.

A gyűjtemény újabb kiadása öt részből áll – noha nehéz pontosan behatárolni, melyik dal pontosan honnan származik, az égtájakra osztás segít eligazodnunk. Az ismertető szöveg szerint az sem nyilvánvaló, hogy csak, “tiszta népdalokat” tartalmaznak a kötetek ( ahogy Bartók mondta: “Csak tiszta forrásból” ), de annyi bizonyos, hogy tradicionális, sokak által énekelt, formailag ép dalokról van szó. Én bízom Forrai tapasztalatában, hogy a külföldi forrásokból is olyan darabokat válogatott ki, amelyeket vélhetően a legkevésbé befolyásolt a műzene. Bár ez nagyon nehéz ügy, különösen a nyugatiaknál. Az elszigeteltebb népeknél az elemi zenei ösztön dallamai nagyobb eséllyel maradhattak fenn a szakszerű összegyűjtésig.

A válogatás dalai egyszerű, világos kottaképpel vannak lejegyezve, a kezdő szolmizációs hang is mindig ott áll a sor elején. A hangterjedelmük – 1-2 kivétellel – nem nagy, bárki énekelni tudja őket. A Kodály-módszernek hála, egy rokona vagy ismerőse (még) mindenkinek akad, aki segíthet a kottát leolvasni, ha magunk nem is boldogulunk. Halkan azért megjegyzem, hogy az albán, baszk, macedón, 5/8-os, 7/8-os dalok – Bartók “bolgár ritmus”-nak hívta ezt a jellegzetes sánta ritmust, a török
zeneelméletben “aksak” a neve – nem tartoznak a legegyszerűbbek közé. Talán nem lenne rossz,ha mellékelt hanganyag is segítené a megtanulásukat.

Előfordulhat, hogy a kicsit nehezebben emészthető 2. kötetet ( Dél- és Kelet-Európa ) ezért lehet még újonnan, és az 1. kötetet (Észak- , Nyugat- és Közép-Európa) már csak antikvár példányban beszerezni? A Holnap kiadó egyszerre, 1999-ben adta ki mindkettőt, feltételezem azonos példányszámban. [Az eredeti 1966-os kiadás még a Zeneműkiadó gondozásában jelent meg. Azóta sokat haladt előre az összehasonlító népzenetudomány, kíváncsi lennék egy mai válogatásra is. . . ]

Érdekes felfedezés volt felnőtt fejjel, hogy a Füles Mackó c. lengyel bábfilm főcímdala valójában görög gyerekdal, hogy az “Én elmentem a vásárba”- Kitrákotty mese- kezdetű dalunknak van egy orosz párja, ami kísértetiesen hasonlít rá dallamilag és tartalmilag egyaránt, hogy a Nyuszi ül a fűben szövege az osztrák “Nyuszi Gyuszi” eredetijével szinte teljesen azonos, és a dallam is közeli rokonságot mutat…

A svájci cammogó lejtésű medvés dal mellett gyerekkoromban a norvég “Jer, aranyszőrű kis barikám” volt a kedvencem, vidám dallama a rokka pergését idézi. Négyévesen még nem gondoltam bele, hogy a norvég mintás pulcsi és a birkanyírás kapcsolatban állhatnak. . .

Az európai körút közben saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, hogy mialatt megismerjük más népek dalait, a sajátjainkhoz még közelebb kerülünk és hogy mit jelent az, ha a szellemi kincset még anyáinktól és nagyanyáinktól kaptuk.

Rávilágít ez arra is, milyen fontos, hogy mi is továbbadjuk az örökséget.

Rövidke utóhang
Jöhetnék most közhelyek és kutatási eredmények sorával, miért fontos és jó, ha minden nap találunk 10-15 “unplugged” percet, amikor éneklünk gyermekünknek. Nem jövök. Az éneklés olyan ősi, intim kapcsolatot teremt, amit szavakkal nekem nincs tehetségem leírni.
Biztatásul „Nincshangom!”-oknak (én is közéjük tartozom): a rendszeres gyakorlat csodákra képes!
Végszóként a kisgyerekkori zenei nevelés iránt elkötelezett Forrai Katalin egyik utolsó vágyát idézem:

“Vigyétek a fáklyát!”

Nade ki a bátyj? 🙂

Reklámok