Ez a könyv bizony nem kerül a könyvespolcunkra, határozottan kézbe való ugyanis. Éppen időben érkezett, s már régóta vártunk rá.

Réka jó régóta írja a meséket az erdélyi gyerekfolyóiratokba, (Napsugár, Szivárvány, Cimbora, Székelyföld) magyarokban (Dörmögő Dömötör, Csodaceruza,  meg antológiákba (Legszebb karácsonyi ajándék a nátha, Nini néni, Levelek a mesefáról), épp itt volt az ideje, hogy a meséket kötetbe szedje végre valaki.
Ezt tette meg jó érzékkel a Koinónia.


A kötet főszereplője Kapukki Pukka, egy kismanó, aki éppen olyan, mint bármelyik óvodás. Vagy éppen kisiskolás, esetleg gyereklelkű szülő. Kedvence a margarétaszirom, néha kedves és bölcs, néha pedig durcás és szófogadatlan. Legjobb barátja Hapci Franci, a törpesárkány, aki lángfúvás helyett inkább csak tüsszögni tud, de így remekül megspórolják erdőtakarítás közben a porrongyot, és a kötet vége felé az is kiderül róla, hogy remekül bánik az ecsettel.
Mindannyian a Lombgyűrű erdőben laknak, nem messze Péter nagypapa házától és kertjétől. De nehogy bárki azt higgye unalmas  arra az élet! Mindig történik valami, hol a gombok veszekednek, hol a konyhamanó veszti el a nevét, mind a 25 mesében bajba kerül vagy bajt okoz valaki. És minden mese végére meg is oldódnak az apró problémák.

Klasszikus felépítésű mesék ezek, pontosan olyanok, amik talán eddig kicsit hiányoztak a mai mesekínálatból. Már nem képeskönyv, de még nem is komoly, nagy mesék. Egyszerű hétköznapi dolgok, gondok, történések mentén szerveződnek, visszaemelik a mesébe a hétköznapi tárgyakat, élettel telítik meg azokat. (Rehabilitálja a klasszikushangú antropomorfizációt.)
A meséken érződik a transzszilvániai miliő, s a szereplők, mintha csak Csipike Korhadozóbelű Bükkfája és erdeje melletti erdő lakói lennének. Annyi kis különbséggel talán, hogy Simon Réka Zsuzsanna meséin már nem érződik a Csipike keletkezését, hangulatát befolyásoló politikai kor hangulata.
Pukka meséi felszabadultak, letisztultak, nyugodtak. Hasonló mikrovilágként funkcionálnak, mint Fodor Sándor könyvében a történet egésze és az egyes fejezetek, egyes csipikebeli szereplők rokonai ki-kikacsintanak Pukka könyvének lapjairól is, a mérges galóca vagy éppen a mesehallgató vadmalac.
Más szereplők pedig más mesék szereplőivel mutatnak távoli rokonságot. Ezek az egyezések azonban nem teszik parafrázissá, vagy továbbírássá a kötetet, épp csak annyira ismerősek, hogy a meseolvasó felnőtt is otthonosnak, ismerősnek érezze a meséket.
(Azt csak zárójelben jegyzem, meg, hogy a (nép)mesék gonosz farkasa (általában a Piroskáé) itt is megjelenik, halálra rémítve Könyv Balázst. Érdekes megfigyelni, hogy a különböző műmesék hogyan viszonyulnak a farkas alakjához.)
Ezeket a finom hangulati egyezéseket Fodor Sándor meséjével, vette észre jó érzékkel az illusztrátor Kovács Katalin. Néhány kép, néhány szín, egy-két figura finoman idézi Rusz Líviát. Közben az illusztrációk erősen karakteresek, néhol talán túlságosan is, és modernek. (Pl. ha a 87. oldalon Mindent Megkoppintó Koppantó alakját megnézzük.)
Mesebeli világ teremtődik a keze alatt, egyszerre naturalista (pl. a csigák ábrázolása 29.p.), és gyermeki. (pl. a szél 21.,46.p.)
Megszerettük a könyvet, ideális minden +3 éves gyereket nevelő család számára.Esti meséknek egyenesen kötelezően ajánlott. Bátran mondom, mert teszteltem.

Nálunk tehát nem kerül a könyvespolcra. A párnák alatt vándorolva fog tisztaságot, frissességet lopni álmainkba.

prae.hu írása a kötetbemutatóról.

Hogy nekem honnan van könyvem? Nem titok, nézzetek át a Mesemustrára Rékához és megtudjátok. 🙂

Advertisements