A Csimota Kiadó útjára indított egy sorozatot, (Tolerancia-sorozat) melyben a sokszínűségről, az ebből fakadó hovatartozásról, gyakran kirekesztődésről és a másságból fakadó értékekről szóló könyveket, meséket jelentet meg. Ide tartozik Szegedi Katalin Lenkája is, amiről korábban már írtunk itt. Bár ez a kötet jelent meg korábban, én fordítva olvastam őket.

Egy sima Anna, egy fordított Marika.

Finy Petrát az olvasók már ismerhetik az ügyei kapcsán (Tesó-, Ovi-, Doki-Ügy) vagy a Bögreúr, Lámpalány mesékből. Ezúttal egy a mássággal foglalkozó sorozat keretein belül, a látszólag irigylésre méltó tökéletességről mesél nekünk. Egy kínai hercegnő története, akinek gondolhatjuk joggal, mindene megvan, amire mások csak vágynak. Megjelenik előttünk a kínai szépségideál. Puha, lassú járás, mint a vadászó darué; ringó csípő, mint a mandarinrécék farka; villogó szemek és fehér bőr, mint a rizsről leáztatott keményítő. Túl fehér.
A fekete hajjal és cseresznyeszín (vérvörös) ajkakkal, mint a feltűnő szépség jegyeivel, a nyugati meséknél is találkozhattunk, noha más a meseszerkezet. (Grimm-testvérek Hófehérkéje).

Bái hercegnő neve beszélő név is egyben. Ha ugyanis kimondjuk, akkor Báj hercegnőnek ejtjük ki, ami jelentése szerint, a báj a kellemesnél erősebb hatású, rabul ejtő fogalmát fedi. Ez tökéletesen meg is felel a hősnő karakterének. Csodálják, de távol maradnak tőle. A szépsége és tisztasága, már elképzelhetetlen, felfoghatatlan, éppen ezért ijesztő és védekezésképpen taszító. Nagyon érdekes téma ennek a felismerésnek és fordulatnak a mesekönyvben való megjelenítése.

A tökéletes hercegkisasszonynak százhuszonhárom (1-2-3!) kérője is akad, ami – a szerző verseskötetének címéhez, a Gréta Garbójához hasonlóan – humort és még egy kis gúnyt is villantva, igen kevésnek számít egy kínai hercegnőnek. Minden kérőjét elriasztja azonban valószínűtlenül élettelennek ható porcelánfehér szépsége. (Érdekes, hogy a különböző korok és kultúrák változó szépségideái hogyan befolyásolják a női alakok megjelenését az irodalomban, még a mesékben is. Gondoljunk Benedek Elek Világszép Nádszálkisasszonyára, vagy más magyar népmesékben megjelenő egészséges, pirospozsgás lányalakjaira akár. A már említett Grimm-testvérek hármasa is egy-egy szépségformát jelenít meg. Hófehérke a fekete, Hamupipőke a gesztenye, és Csipkerózsika a szőke szépséget.)

A repülőn az Ifjúsági Magazint olvasgattam. (Kölcsönkértem Mazsolától.) Megtudtam, hogy Thaiföldön fehérebb bőrre áhítoznak a lányok, Kínában pedig ”nagy a kereslet a szemkerekítő műtétek iránt”. Úgy tűnik, sehol nem elégedettek a lányok a külsejükkel. Ekkor eszembe jutott, vajon honnan tudhat Finy Petra ennyit Ázsiáról. Hiszen a könyvében mindkét elem előfordul. Itt ugyan a hercegnőnek túl fehér az arcbőre sárga helyett, egy másik országba látogatva pedig túl keskeny a szeme.

Bái hercegnő, hogy minden kérő meghátrál előle, cseppcsengettyűje segítségével magához hívja az Arany Sárkányt, aki nem vár tőle semmit, nem látja másnak, és végtelen bölcsességével támasza a magányos hercegnőnek.
Az Arany Sárkány elviszi egy világba, ahol hozzá hasonlóan mindenkinek fehér a bőre. A történetet itt egy selyemkimonó leírása színesíti, amivel a sárkányok sokszínűségét is bemutatja. Bogár ült a fülembe, hogy ez vajon Finy Petra meséje, vagy egy kínai történet adoptálása. A szöveg, ami felhasználja a keleti történetmondásra jellemző parabolikát, érzésem szerint kiesett a ritmusból (7. oldal vége), de hamar felveszi a szálat és az eredeti sodrással folytatja.

(szerk. megj. A mesében megjelenő négy sárkány hozza a négy elem szimbolikáját, szépen építve a (kínai) mitológiára és hagyományra. Piros Sárkány a tűz, a Kék Sárkány a víz, az Arany Sárkány pedig a föld jelképe. A senki által nem ismert Fehér Sárkány pedig az áttetsző tisztaságú levegőé.)

A sárkány és a hercegnő utazása természetesen mesei. Hatvankilenc éjjelen és nappalon át tartott, miközben hatvankilenc tálka rizst és hatvankilenc csésze teát fogyasztottak. Ezalatt hatvankilenc szerencsedalt énekeltek el. (A klasszikus meseszám és ismétlés használata a keleti típusú mesénél nekem kicsit több a kelleténél.)

Megérkeznek a Fehér Birodalomba. Az odáig vezető út időben és leírásban is hosszabb, mint az ott töltött idő, ahol minden reménye ellenére elutasítás fogadja a hercegek részéről, akik szintén túlzottnak, már-már rútnak tartják.
Az Arany Sárkány érezve a Fehér Hercegnő kirekesztettségét felajánlja, hogy elviszi egy másik világba, a Száműzöttek Országába. Hogy ezt az utazás nincs leírva, nekem a beletörődést sugallja.

Ez a világ rejtve volt a kíváncsi szemek elől. Találó hasonlatok által mutatkoznak meg az ország lakói. A „sovány öregember, aki nem volt vastagabb egy evőpálcikánál, a fekete fiú, akinek bőréhez képest a kalligráfusok tusa csak halványan szürkéllett.” Ebben a világban mindenki más volt, így a hercegnő mássága fel sem tűnt senkinek.
Sajnos ezen az oldalon bent ragadt egy elválasztási hiba, ami az amúgy igényes tördelés egyetlen foltja.

Az apró hibái miatt ez a világ sem tökéletes Bái hercegnő számára, hiába hitte ezt egy pillanatra, mikor meglátta a hozzá illő ifjú (játékosan fiatal fiú) mását. Öröme azonban hamar elillant, mikor ráeszmélt, hogy Ming herceg, a Száműzöttek Országának uralkodója csak külsőleg hasonlít hozzá, belül a keserűség rágja.

A tiszta lelkű Bái hercegnő reményei a emberi életre, ahol olyan lehet, mint a többiek,  szertefoszlanak. Úgy dönt, hogy harmadik útja a végső lesz, ha nem lehet boldog emberként, feladja a halandó szépséget és szilárd jellemével az örök sárkánylétet választja. Az Arany Sárkánnyal a Sárkány Mester elé megy, aki elénekelte felette a Sárkány Ébresztő Himnuszt, így a világot mozgató energiában gyöngyházfényű sárkányként születik újjá. Fehér Sárkányként ő lett a levegő és a lelkek őre, aki reményt hoz a szomorú gondolatok közé.

Míg a mese mondanivalója nagyon érdekes, már attól is, hogy nem a szokásos módon mutatja be a másságot, hanem a tökéletességgel, addig a szöveg sokszor nem tud a történet finomságához igazodni. Az illusztrációk viszont plasztikusan illeszkednek. Igazából önmagukban is annyira szépnek tartom a képeket, amelyek külön is tökéletes alkotások.
Nem tudom pontosan, talán linó technikával készült képek, gyerekkönyvektől szokatlan módon érdekesek, élettel töltik meg a kelméket. Egészen finoman adják vissza a selymek puhaságát nekem. Takács Mari, az illusztrátor véleményem szerint nagyon eltalálta a történet hangulatát.

Összehasonlítva a sorozat másik kötetével, a már említett Lenkával, itt a képek valóban illusztrációk, széppé teszik a történetet, hozzá tartoznak, de nem mesélik el azt. Ez azonban nem hibája, csak különbsége. A kötet formai megtervezése is sikeres. Ebben a könyvben is, a megszokott formától eltérően, érdekesen oldották meg az írott oldalak számozását, középen egy illeszkedő, visszatérő motívumban. Az egyetlen, amit ezzel kapcsolatban megváltoztatnék, hogy míg a szöveg betűtípusa a könnyen olvashatóság miatt egyszerű, letisztult formát hoz, addig az oldalszámozás típusa illeszkedhetett volna jobban a képek és a szöveg hangulatához.

Finy Petra meséje a másságról szól, Bái Hercegnőről, aki a boldogságot keresi, de mivel sehol nem talál magához hasonló társat, végül Fehér Sárkánnyá változik. A történet nagyon szép,Takács Mari illusztrációi pedig kiválóan egészítik ki. A könyv szépen van megcsinálva, jó kézbe venni. Egyetlen hibája a tördelés. Kár.

A könyv pedig ezzel a mondattal fejeződik be: “A sárkányok között ő számít a leggyönyörűbbnek, és ha elrepül valaki mellett, abba annyira belemar a szépsége, hogy a vállán apró fognyomok jelennek meg.”
Bevallom, én ezt az utolsó mondatot nem értem. Hálás lennék, ha valaki megmagyarázná nekem.

(szerk. megj.Valójában nem annyira rejtélyes a mondat. A Fehér Sárkány a levegő elem. A levegő pedig sokszor lehet jeges és hideg. Mondjuk is magyarul belénk mar a fagy. A fagyásnyomok pedig (apró) sebek formájában jelentkeznek a bőrön. )

Összességében ez egy érdekes és igényes mesekönyv, gyönyörű. Kíváncsian várom a sorozat következő részét.

Itt olvasható a mese.
R. Szabó Zsuzsa írása.
A Csodaceruza írása.

Hírdetés