Nemrég a Könyvhétre jelent meg Simon Réka Zsuzsanna első önálló mesekönyve, Pukka és az évszakok,  a Koinónia Kiadó gondozásában. A könyvről már beszámoltunk, most pedig megkérdeztük Rékát a részletekről, tervekről, folytatásról.
(A kötetből a képeket Kovács Katalin illusztrátor bocsátotta rendelkezésünkre, ezúton is nagyon köszönjük, és gratulálunk neki is a kötethez.)

Hány év hány meséjéből válogatta össze Balázs Imre József a kötet meséit?

A Balázs Imre József válogatta mesék kb. három év meseanyagát tartalmazzák. Sokkal több mese keletkezett a három év alatt, de a kötet meséi azok a történetek, amelyek valamilyen szempontból kötődnek Pukkához, az általa ismert szereplőkhöz, a vidékhez, ahol ő él, ahol vándorol, ahol magarétaszirmokat ehet.

Volt olyan mese, amihez hozzá kellett nyúlni a kötet egysége miatt?

Ha arra gondolsz, hogy vettünk-e ki meséket az elsődleges mesepakkból, a válaszom igen. A megmaradt szövegeken nem történt nagy lélegzetvételű módosítás. Örültem, hogy Imre válogatta a meséket, amiket javasolt, örömmel megfogadtam.

Milyen volt Kovács Katalinnal, az illusztrátorral együtt dolgozni?

Katyussal könnyű együtt dolgozni, érzi és érti a meséim. Kedves ember, és szeretem a munkáit is. Mindig öröm, ha találkozhatok, ha beszélgethetek vele. Az Aranyvackor fészbúkos oldalán találtam rá, amikor pár nappal a leadási határidő előtt, látva az oda kitett rajzait, írtam neki, nem vállalná el a készülő mesém illusztrálását. Küldtem neki más meséket is, hogy lássa, ízlelgesse  az írásaim stílusát. A mese még nem volt kész akkor, csak egy részlet a meséből, és szerencsémre ennek ellenére igent mondott. Rá egy napra pedig megkapta a teljes szöveget.

Mivel a mesék elsősorban folyóiratokban, antológiákban jelentek meg, így sok illusztrátor készített már rajzot a meséidhez. Van olyan, aki még nem, de esetleg szeretnél vele együtt dolgozni?

Oh, hát a lista nagyon hosszú lehetne itt. A magyarok közül például Agócs Írisz, Kun Fruzsina, Gyöngyösi Adrienn, Holló Anna, Horváth Mónika, Pásztohy Panka, Rofusz Kinga, Schall Eszter, Simonyi Cecília, Szegedi Katalin, Szulyovszky Sarolta, Takács Mari, Varga Zsófi stb.

Mit szólt a mesék egy részének ihletője, Dorottya (Doda), a meséidhez?

Doda (ahogy mindannyian szólítjuk) nagyon szereti a meséket, a könyveket. A mesék, a könyvek iránti csodálatában sokszor önmagamat látom. Ilyen voltam én is kisgyerekként. Most hét éves. Ötéves korában kezdett el olvasni,  ma már két nyelven is tud. Ha bemennek egy könyvesboltba, minden alkalommal ki tud választani magának sok olyan könyvet, amire, elmondása szerint, neki nagy szüksége van. Csodálatos humorérzékkel rendelkezik a korához képest, és nagyon fejlett a képzelőereje. Amióta írok, a kolozsvári Napsugár, Szivárvány főszerkesztőjének, Zsigmond Emesének köszönhetően, mindig megkapom az ott megjelent illusztrált meséim, verseim PDF-formátumban, így Dodának is el tudom küldeni ezeket. Élvezi, hogy meseszereplő. Vannak külön Doda-mesék is, azok közül több is megjelent már a Szivárvány oldalain. Nemrég küldtem el nekik a könyvet, lássuk, mit szól majd hozzá.

A két óvó néni (te és Máté Angi) meséi gyakran egymás mellett jelentek meg a Napsugárban és a Szivárványban. Neked mit jelentett a tanítás, a gyerekekkel való kapcsolat?

Mindig is meghatározták az életemet a gyerekek. Tudatosan mentem pedagógusnak. Nagyon szerettem tanítani,  óvó néniként is,  aztán magyartanárként is. Később, amikor elhatároztam, hogy a kisebbségi anyanyelvoktatás kutatásával szeretnék foglalkozni, és Pestre jöttem doktorálni, nem azért tettem, mert elegem lett a tanításból, hanem mert elkezdett érdekelni olyasvalami, amit csak úgy ismerhettem meg, ha abbahagyom a tanítást, és nekivágok a nagyvilágnak. A gyerekekkel való foglalkozásnak sok örömteli percét élhettem meg, amiért nagyon hálás vagyok. Sokat tanultam, és annyi szeretetet kaptam, hogy mindennap meríthetek belőle a mai napig is.

A mesék olvastán végig azt éreztem nagyon finom, távoli párbeszédet folytatsz más, klasszikus mesékkel. Beszéltünk már róla, az egyik legmarkánsabb jelenlétet A pipacsképű boglárka meséjénél találtam.

Mint ahogy mindenkire, rám is hatottak, hatnak az olvasmányaim, de nem beszélhetek neked tudatos párbeszédről. Ez a mese úgy született, hogy a bátyám kiköltözött Amerikába, aztán született egy kislánya (Doda), akivel majdnem két éves koráig nem találkozhattam. Mesében is ki akartam fejezni neki, mennyire szeretjük, és hogyha messze is, de ott vagyunk neki. Miért pipacsképű boglárka? Mert ez egy csodaszép kisvirág, és mert a pipacsképű szóban ott a pipacs, ami mindig is a kedvencem volt.

Hol van Péter nagypapa kertje?

Mindig ott, ahol a szeretteim vannak.

Mit kell tudnunk a Zsuzsanna névről?

Zsuzsanna a szeretett nagymamám, aki már nincs köztünk, akihez mindig is szoros kötelék fűzött. Ezért ragaszkodom nagyon a Zsuzsanna keresztnevemhez is. Nagymértékben  a nagymamámnak  köszönhetem a  mesékhez, könyvekhez, irodalomhoz való viszonyulásom. Felejthetetlen emlékek kötnek hozzá és a nagyapámhoz. A hosszú együtt olvasásokat, meséléseket, az ágyam mellett tornyosuló mesekönyveket most is fel tudom idézni magamban. A nagymamám szavalta verseket, a nagyapám énekelte népdalokat, a Kossuth Rádióból szóló esti meséket, a lobogó tűz hangját, azt a különös, állandó belső nyugalmat, amit ott  köztük tapasztaltam.

Felbukkan-e még Kapukki Pukka? S merre vándorol, mert margarétás rét akad bőven.
Kapukki Pukka oda vándorol, ahol szívesen látják, ahol készek őt megismerni, befogadni, megszeretni. Most egy kicsit megpihen. Aztán lehet, hogy egyszer majd újra elindul, nem tudom.

Min dolgozol most?

Jelenleg két gyerekkönyvet fordítok spanyolból magyarra, és írom a meséket, verseket, amikor kibuknak belőlem. Közben egy meseregényen is dolgozom, egy meggyvágó és egy mozgássérült kisfiú humoros, kalandos történetein.

Hogy kerültél kapcsolatba a spanyol nyelvvel?
Egyetemista koromban kezembe került a perui írónő, Isabel Allende, könyve,  az El plan infinito (A végtelen terv), és szerettem volna elolvasni spanyolul, így elkezdtem tanulni a nyelvet egy nyelviskolában. Volt egy kolumbiai tanáron, aki nem volt épp a legjobb módszertanilag, de nagyon szerettem, ahogy beszélt. A spanyol nyelv zeneisége korábban is nagyon vonzott. Sajnos csak az alapfokot tudtam elvégezni akkor, egyetemista zsebemnek  magasak voltak a nyelvóra árai. Isabel Allende spanyolul történő olvasása ott befulladt, de azóta bepótoltam.

Hogy folytatódott tovább a spanyol, katalán nyelv és a te történeted?

Sokáig nem folytatódott a spanyol nyelv megismerése. Aztán amikor Budapestre jöttem, elkezdtem újra foglalkozni a nyelvvel. Nyelvkönyveket vettem és könyököltem. Lehetőségem nyílt, hogy gyakoroljam is, és a kutatásaimhoz is szükségem lett rá, így a Cervantes Intézetben nyelvvizsgát tettem. A katalán nyelvvel most ismerkedem igazán. Sok mindent megértek már, de most tanulom az alapokat. A történetem pedig hamarosan majd Katalóniában folytatódik.

Mesélj egy kicsit Katalóniáról, mi volt számodra a legmeghökkentőbb különbség a két kultúra között?

Katalónia nagyon hamar a szívembe lopta magát. Nemcsak a gyönyörű tájai miatt, a tenger mentén húzódó középkori települések, a Pireneusok, a sok nemzeti park miatt, hanem az ott élő emberek közvetlensége, segítőkészsége, kedvessége miatt is. És még a gasztronómiát nem is említettem. Nem beszélhetek meghökkentő különbségekről, de  az ottani emberek egymáshoz való viszonyulása emberbarátibb, mint errefele.Valószínűleg ezért is érzem magam ott nagyon jól.

Melyek azok a spanyol nyelvű gyerekkönyvek, amiket szívesen lefordítanál, hazahoznál? Miért?

Hú, hát sok mindent lefordítanék, ha lenne kiadó, akit érdekelne, márcsak azért is, mert sok gyöngyszemre bukkantam, és sajnos spanyol nyelvből kevés gyerekirodalmi művet fordítottak eddig magyarra. Amikor kint vagyok, és betévedünk egy könyvesboltba, nehéz kijönni. Bőség zavara. Sok nagyon igényes kiadó van, például a  Kalandraka, vagy az Alfaguara Infantil, az Edelvives.
Nagyon szeretem a Kalandraka képi világát, szinte mindegyik gyerekkönyvük egy mestermű. De ha már könyvekről kérdeztél, akkor mondanék párat. Az egyik kiválasztottam Agnés Lestrade könyve, a címe La gran fábrica de las palabras, (A nagy szógyár) illusztrátora az egyik nagy kedvencem, Valeria Docampo.

A nagy szógyár, La gran fábrica de las palabras, Sleepyslaps, 2010.

A nagy szógyár, La gran fábrica de las palabras, Sleepyslaps, 2010.


A könyv egy kisfiúról szól, Diegóról, aki szerelmes Aurába. Egy olyan világot ismerhetünk meg a történetben, ahol az emberek szinte nem beszélnek egymással, mert a szavak nagyon sok pénzbe kerülnek. Csak tavasszal lehet könnyebben szavakat vásárolni, mert akkor vannak a szóleárazások. Diegónak nagyon nehéz dolga van, mert szerelmet akar vallani Aurának, de ehhez sok szóra lenne szüksége. És ezen nagyon elgondolkodtam. Ha a szavak pénzbe kerülnének, hogy tudnánk kiválogatni a legfontosabbakat? Milyen szavakért fizetnék óriási összegeket, hogy kifejezhessük velük a legfontosabb gondolatainkat, érzéseinket? Nemcsak az üzenete miatt szeretem ezt a könyvet, hanem a csodálatos illusztrációi miatt is. A könyvet a Sleepyslaps adta ki 2010-ben. Odakint katalánul és spanyolul is megvásárolható.

A másik, amit feltétlenül lefordítanék, az Luisa Aguilar könyve, címe: Orejas de mariposa, (Pillangófül), illusztrátora André Neves. Csodás kis könyv, gyerekeknek szóló üzenete pedig csak annyi, hogy a képzelet, a fantázia a legjobb fegyver a csúfolódások ellen, s hogy az első lépés a boldogság felé nem más, mint önmagunk elfogadása.

A harmadik könyvnek nagyon jól hangzó címe van, Como enseñar a tus padres a disfrutar de los libros para niños ( Hogyan tanítsd meg a szüleidet, hogy élvezzék a gyermekkönyveket) Ez egy kicsi formátumú könyv, tele jó ötletekkel. Az írója Alain Serres, illusztrátora Bruno Heitz és az SM Kiadó adta ki 2010-ben. Vicces, kedves kézikönyv hat és kilenc év közötti gyerekeknek és természetesen a szüleiknek is. Alain Serres francia író, aki témaválasztásában is nagyon figyelemre méltó alkotó. A rasszizmus, az erőszak, emberi jogok kérdése átszövik a könyveit. A könyv képi világa nem áll hozzám a legközelebb, de azt gondolom, harmóniában van a nyelvezettel, a szöveggel.

Az utolsó, amit mindenképp hazahoznék az Roberto Aliaga, ismert, gyerekkönyveket író alkotó könyve, a La tortuga que quería dormir ( A teknősbéka, aki aludni akart), illusztrátora  Alessandra Cimatoribus. A könyvet az OQO kiadó adta ki 2008-ban. 3 éves kortól ajánlott. Annyira szép ez a könyv. Nagyon megszerettem. A nyelvezete egyszerű, de a szöveg tele van nyelvi játékkal, humorral. Egy teknősbékáról szól, aki épp elalváshoz készül, de ahogy elszunyókálna,  mindig valaki bekopog hozzá. A barátai egymás után hozzák az ajándékjaikat, és ahogy gyűlnek az ajándékok, a teknősbéka csak egyet akar, végre téli álmot aludni.

La tortuga que quería dormir, OQO, 2008.

La tortuga que quería dormir, OQO, 2008.

Persze lenne még olyan, amit lefordítanék, de azt majd máskor mondom el neked.

Köszönöm!

Advertisements