Archive for július, 2011


Gyerekkönyvek külföldön – Ausztria

Nincs igazán könnyű dolga annak, aki osztrák gyerekkönyvet akar találni, mivel a német nyelv miatt elárasztják a piacot a németországi gyermek és ifjúsági kötetek. Szerencsére akad néhány kiadó, kisebb könyvesbolt, amelyek kiemelten közvetítik ezeket az értékeket.

Itt van példának okáért a Sankt Pölten székhelyű (Nilpferd in) Residenz Verlag, amely a bemutatandó könyvön túl olyan neves szerzők munkáit is kiadja, mint például Heinz Janisch, Erwin Moser, Saskia Hula, Helga Basch, Varvasovszky László,  vagy a 2008-ban Andersen-díjra jelölt Linda Wolfsgruber illusztrátor. De ők jegyzik a Gerda Anger-Schmidt – Renate Habinger Das Buch, gegen das kein Kraut gewachsen ist című könyvét, amely a már emlegetett  Osztrák Gyermek és Ifjúsági Könyvdíj 2010. ajánlólistáján is helyet kapott. olvasásának folytatása

Reklámok

Nemrégiben olvashattátok Beate Teresa Hanika Soha senkinek című, nem éppen könnyű témájú kötetének recenzióját. Mivel abban a rendkívül szerencsés helyzetben vagyok, hogy mind a szerkesztővel, mind a fordítóval beszélgethettem a munkáról, mi több, mind a ketten szerkesztők és fordítók is, így A műfordítás rejtelmei sorozatunk apropóján megkérdeztem őket erről.

Győri Hanna – a kötet fordítója, a Pagony szerkesztője
Dóka Péter – a kötet (és a Móra) szerkesztője, író, fordító

olvasásának folytatása

Sorozatunk következő darabjában ezúttal Réka mesél nektek az egyik kedvenc spanyol mesekönyvéről. Még több spanyol mesekönyvajánlóért kattints IDE. (Az ajánlókat az interjú végén találjátok!)

Luisa Aguilar – André Neves: Pillangófül (Orejas de mariposa)

Ez a harminckét oldalas, 22x22cm nagyságú kis gyönygyszem, a spanyolországi Kalandraka Kiadónál jelent meg, 2008-ban, és egy olyan  sorozatnak is a része, melyet Álmothozó könyveknek hívnak.

A Kalandraka ebben a sorozatában 6 legismertebb gyermekkönyvét egyesíti, amit egy apró dobozkában lehet megvásárolni. A Pillangófül (Orejas de mariposa) ma már több nyelven is kapható Spanyolországban: olaszul, angolul, portugálul, galíciai nyelven, baszk nyelven, katalánul és hát, természetesen spanyolul is. Nemrég koreai nyelvre is lefordították. olvasásának folytatása

Mottó: „Csúnya vagy, csúnya vagy, de azért rád is süt a nap” (Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér)

A Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatának[1] célja egyfajta újító szellemiség. Ráirányítja a figyelmet a másság elfogadására, a fizikai tökéletlenség, rútság mögött rejlő igazi értékekre, a belső értékek felismerésére, a szerethetőségre. A magányban, vagy bármilyen jellegű másságban a gyermekolvasó ráismer saját érzéseire, tapasztalataira. Akárcsak a csoportdinamikában nagyon fontos, hogy felismerjék, nincsenek egyedül nehéz érzéseikkel, kilátástalan, szívszorító élethelyzeteikkel. A mese pedig a legjobb műfaji közeg arra, hogy az egzisztenciális problémákat szimbolikus formában közölje, hogy nyíltan szóljon a gyermekhez, hogy megoldásokat kínáljon a problémáikra. Mély, merész és a gyermekirodalomban szokatlan témákat választ: élet és elmúlás, gyász, duciság, kiközösítés, szerelemben való visszautasítottság, emberi és kulturális különbözőségek, genetikai rendellenességek.[2] olvasásának folytatása

Florence Jenner-Metz: Én vagyok a farkas

Kellemes meglepetés volt számomra. Izgalmas könyv, ha annak vesszük, ami: nyári böngészőnek.

„Ez levélből van. Meg mohából. ”-mondta a lányom és ez a helyes megközelítés, még akkor is, ha a moha valójában szőrme. Semmiképpen nem modern mese, és nem állatos mese a besorolása. Ezt azért hangsúlyozom, mert ha egy mesekönyv ajánlójában én azt olvasom, hogy „nem túl erősre sikeredett történet”, akkor én azt nem veszem meg, márpedig a Pagony oldalán ezt olvashatjuk róla. olvasásának folytatása

Sorozatot írni nem könnyű. Olyan sorozatot pedig, amit ekkora várakozás előz meg, azt gondolom, még sokkal nehezebb. Szerencsére akadnak nekünk itthon is olyan íróink, akiknek ez megy. Nem is akárhogyan!

Ha emlékeztek még a Ruminiről írtakra, akkor talán arra is, hogy mennyire kíváncsi voltam Fecó naplójára, amit egyszerre olvastam aztán a Datolyaparton című résszel.
Az a feltevésem mindenképpen igazolódott, hogy az első kötet után a szálak előremutatnak egy utolsó rész felé, a Datolyaparton első fejezetében pedig felbukkan Sajtos Rozi is, noha főhősünkkel ügyet sem vetnek egymásra.
Nagyon-nagyon jó ötletnek tartom, hogy kipróbálta a naplóformát a sorozatban Berg Judit, egyrészt mert nem laposodik el, másrészt pedig számos adatot, magyarázatot beletehetett anélkül, hogy a regénysorozat cselekményét terhelné magyarázgatásokkal.

Tovább…

Mifelénk is kitört a nyári szünet, így ha kevesebbszer is, de azért jelentkezünk. A Mesemustra oldalát is frissíti Réka, hamarosan új szerzővel gazdagodik. És útjára indítunk egy új sorozatot, amelyben a lakóhelyünk mesekönyveiből válogatunk nektek.
Elsőként a cseh gyerekirodalomra tekintünk ki, vagy be, ha úgy tetszik Nóri jóvoltából.

František Skála, Cílek és Lída igaz története
František Skála az a fajta művész, akiről szinte mintázni lehetne a művészi életformát. František Skála szobrász, illusztrátor, énekes, táncos, és ki tudja, még minden más. Ha kérdezik, kézségesen és kedvesen válaszol, mégis minden feleletével felrúgja, relativizálja, dekonstruálja a feldobott témát. A köztesség, a köztes lét és művészeti kifejezésmód nagy mutatványosa ő, aki egyszerre magányos remete és exhibicionista, egyszerre konzervatív és formabontó úttörő, egyszerre természeti és városi, egyszerre mágikusan elvont és indusztriálisan konkrét. Érdekes módon ezek a szavak nemcsak a szerzőt, de művét is jellemzik.

Tovább…

Megmondom egész őszintén, amikor megkaptam a Mórától a recenziós példányt, nem is figyeltem ki írta a könyvet. Sőt, amikor elolvastam se foglalkoztatott egy ideig. Olyan  Pöttyös könyv, amihez hasonlóak kapcsán írtam a minap egy blogbejegyzést.

Mondom, akkor még nem tudtam, hogy Balázs Ágnes a szerző, s hogy egy sorozaton belüli sorozatról van szó, mi több a Pöttyös könyvek új generációjáról. Szerettem a sorozatot egyszerű, hétköznapi történetekről szólnak. A könyvbeli bonyodalom forrása a felnőttek számára mindig bolhányi, míg a kiskamaszoknak elefántnyi. Ezeket a főképp generációs és kommunikációs gondokat mutatják be a könyvek.  olvasásának folytatása

Beate Teresa Hanika: Soha senkinek

Az osztrák Jugendbuchpreis 2010. nyertese Carolin Philipps könyve és a Móra Kiadó által gondozott Beate Teresa Hanika kötete ugyanarról a témáról beszél, a gyerekek, fiatalok ellen elkövetett szexuális zaklatásról.

A téma tabunak számít, ezért is a Tabu könyvek sorozatban jelentette meg a Móra.

Érdekes, hogy külföldön milyen gyorsan reagál a könyvpiac (is) a társadalmi problémákra. Még el sem csendesedett a német egyház körüli (pedofília) botrány, már jó színvonalon megírt kötetek segítik a trauma feldolgozását, és a későbbi esetek megelőzését. Hogy nálunk mennyire hallgatás övezi a témát, azt az is jól mutatja, hogy a késztetésemnek engedve magam is zárójelbe tettem a pedofília szót. olvasásának folytatása

Bálint Ágnes: Tündér a vonaton

Ez az a könyv, ami elejétől végig jó. Nem tudom a 1986-os kiadás Árvai Ilona rajzaival milyen lehetett, de az újranyomás szép, gondos munka. Jól van tördelve, fel lehet olvasni. A képek és szöveg aránya egyensúlyban van. A figurák eltaláltak.
A Flórika nevet olvasva egy virág jutott először eszembe, és abszolút nem szőkének képzelem, a lányom se, mert elnevezte róla a babáját, de sebaj.
Bálint Ágnes azonban messzebbre látott. Flórika, Flóra a megfejtés. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: