Nemcsak olvasni szeretek, hanem felolvasni is. Harminc vidéki kisiskolásnak (első, harmadik, negyedik osztály) olvastam fel Nyilasi Judit: Wan-Wan és a kacagóvirágok című meséjét. Úgy készültem hogy előzőleg fennhangon felolvastam a mesét. Picit talán gyors ritmusban 30 percig tartott. Úgy döntöttem, hogy fogok tartani pár perces szünetet és a mese szerkezetében, szándékosan vagy ösztönösen (mert a mese fonala kívánta így) Wan-Wan útnak indulása elé esett a szünet.Azt a kérdeztem a gyerekektől az olvasás kezdete előtt, hogy miért választottam ezt a mesét?

A szünetben a gyerekek rögtön rávágták, hogy azért hallgatják ezt a mesét, mert van pillangó szereplője. Ők ugyanis egy lepke-kiállítást látogattak meg, ahhoz kapcsolódott a meseolvasás. Miután frissen átismételtük a tudnivalókat a lepkékről, egyes fajokról részletesen is beszéltünk és néhány lepkenevet megtanultunk, nagyon élesen látták Leperkének a faji jellegzetességeit, és persze tudatában voltak annak, hogy mesebeli fajról van szó.

A szünetben a mozgolódás ellenére sem szerettem volna, hogy a figyelmük a meséről másvalamire terelődjön, ezért rövid beszélgetést kezdeményeztem.
Rákérdeztem, hogy mi volt vicces és szomorúan hallgattam a válaszokat: az volt vicces, hogy Wan-Wan dadog. Noha elég expliciten jelenik meg a mesében Wan-Wan félelme attól, hogy kinevetik a dadogása miatt, majd a könyvtáros
nénivel való beszélgetés után a megkönnyebbülés, hogy ez mégsem történt meg. A gyerekek nem érezték az asszociációkra épülő finom humort, ami jellemző a szövegre, például: a sárkány a tűzokádást arra használja, hogy tüzet gyújt. Utólag úgy gondolom, hiba volt kérni a gyerekeket, hogy tippeljenek: mi lesz a mese vége. Kivétel nélkül úgy gondolták, hogy Wan-Wan megtalálja a kacagóvirágokat és Leperke meggyógyul. Így is történik. Akkor lett volna ennek a kérdésnek tétje, ha a történet másképp ér véget. Azáltal, hogy előrevetíttettük a mese végét, csökkent a várakozás feszültsége.
Hogy mi mentette meg a felolvasás második részét (az unalomtól, a pusmogástól, a feszengéstől)? Mzu, a kövér mókus figurája, akit én úgy próbáltam megszólaltatni, ahogy a Magyar Vándor című filmben a kínai hölgyárus beszél. A gyerekeknek nagyon tetszett a jellemkomikum. A többi szereplő egyéniségét nem ismerjük meg, Leperkének azért, mert annyira jó a kitalált új faj, hogy nem enged teret az egyéni vonásoknak. Wan-Wan pedig egy zsörtölődő, de igazából kenyérre kenhető figura.
Összefoglaltuk: ki, kinek, hogyan segített ebben a mesében. Vártam, hogy említsék azt is, hogy Wan-Wan nemcsak a gyógyulásban segít Leperkének, hanem abban is, hogy megtalálja saját egyéni mozdulatát. Ez a vonal valahogy elkerülte a figyelmüket. De nem vártam és említették a Holdkaput, amely segít a sárkánynak bejutni a kacagóvirágokhoz. Zseniális ez a Holdkapu is: a hivatali nyelvet lopja be a meseszövegbe.
Nagyon szép élmény volt: nekem azért, mert figyelmesen és élvezettel hallgatták a gyerekek a mesét. A gyerekeknek is, hiszen mindenki a magasba emelte a kezét, amikor megkérdeztem, hogy tetszett-e; akkor is amikor azt kérdeztem, hogy kinek van lámpaláza, amikor szóban kell felelni.
A beszélgetésbe bekapcsolódtak. Egyáltalán nem értékelem negatívan azt a tényt, hogy nem olyan válaszok érkeztek, amiket vártam. Az volt a célom, hogy egy meseélménnyel gazdagodjanak és ezt elértem.
Ajánlom pedagógusoknak, múzeumpedagógusoknak, hogy lepkekiállítás, lepkeház bemutatását kapcsolják össze ennek a mesének a felolvasásával. Szülők is megtehetik, ha gyerekeikkel lepkekiállításra, lepkeházba látogatnak.
Remekül működik ez a mese!
Így készíthetünk filcből Leperkét!

 

Eszter írása.

Nyilasi Judit – Agócs Írisz: Wan-Wan és a kacagóvirágok,
Pongrác Kiadó, 2010.

Advertisements