Archive for 2011/07/15


Florence Jenner-Metz: Én vagyok a farkas

Kellemes meglepetés volt számomra. Izgalmas könyv, ha annak vesszük, ami: nyári böngészőnek.

„Ez levélből van. Meg mohából. ”-mondta a lányom és ez a helyes megközelítés, még akkor is, ha a moha valójában szőrme. Semmiképpen nem modern mese, és nem állatos mese a besorolása. Ezt azért hangsúlyozom, mert ha egy mesekönyv ajánlójában én azt olvasom, hogy „nem túl erősre sikeredett történet”, akkor én azt nem veszem meg, márpedig a Pagony oldalán ezt olvashatjuk róla. olvasásának folytatása

Reklámok

Sorozatot írni nem könnyű. Olyan sorozatot pedig, amit ekkora várakozás előz meg, azt gondolom, még sokkal nehezebb. Szerencsére akadnak nekünk itthon is olyan íróink, akiknek ez megy. Nem is akárhogyan!

Ha emlékeztek még a Ruminiről írtakra, akkor talán arra is, hogy mennyire kíváncsi voltam Fecó naplójára, amit egyszerre olvastam aztán a Datolyaparton című résszel.
Az a feltevésem mindenképpen igazolódott, hogy az első kötet után a szálak előremutatnak egy utolsó rész felé, a Datolyaparton első fejezetében pedig felbukkan Sajtos Rozi is, noha főhősünkkel ügyet sem vetnek egymásra.
Nagyon-nagyon jó ötletnek tartom, hogy kipróbálta a naplóformát a sorozatban Berg Judit, egyrészt mert nem laposodik el, másrészt pedig számos adatot, magyarázatot beletehetett anélkül, hogy a regénysorozat cselekményét terhelné magyarázgatásokkal.

Tovább…

Mifelénk is kitört a nyári szünet, így ha kevesebbszer is, de azért jelentkezünk. A Mesemustra oldalát is frissíti Réka, hamarosan új szerzővel gazdagodik. És útjára indítunk egy új sorozatot, amelyben a lakóhelyünk mesekönyveiből válogatunk nektek.
Elsőként a cseh gyerekirodalomra tekintünk ki, vagy be, ha úgy tetszik Nóri jóvoltából.

František Skála, Cílek és Lída igaz története
František Skála az a fajta művész, akiről szinte mintázni lehetne a művészi életformát. František Skála szobrász, illusztrátor, énekes, táncos, és ki tudja, még minden más. Ha kérdezik, kézségesen és kedvesen válaszol, mégis minden feleletével felrúgja, relativizálja, dekonstruálja a feldobott témát. A köztesség, a köztes lét és művészeti kifejezésmód nagy mutatványosa ő, aki egyszerre magányos remete és exhibicionista, egyszerre konzervatív és formabontó úttörő, egyszerre természeti és városi, egyszerre mágikusan elvont és indusztriálisan konkrét. Érdekes módon ezek a szavak nemcsak a szerzőt, de művét is jellemzik.

Tovább…

%d blogger ezt kedveli: