Kellemes meglepetés volt számomra. Izgalmas könyv, ha annak vesszük, ami: nyári böngészőnek.

„Ez levélből van. Meg mohából. ”-mondta a lányom és ez a helyes megközelítés, még akkor is, ha a moha valójában szőrme. Semmiképpen nem modern mese, és nem állatos mese a besorolása. Ezt azért hangsúlyozom, mert ha egy mesekönyv ajánlójában én azt olvasom, hogy „nem túl erősre sikeredett történet”, akkor én azt nem veszem meg, márpedig a Pagony oldalán ezt olvashatjuk róla.
A főszerepelő egy farkas, akit a szerző, Florence Jenner-Metz kollázs technikával alkot meg, olyan módon, hogy az állat testrészeit (orrát és szemeit, füleit és farkát, potrohát (Lackfi János félrefordítása,  a farkasnak tompora van, az ízeltlábúaknak van potroha, szerk. megj.) és mancsait, végül fogait) oldalpáronként mutatja meg, ezeket puzzle-darabokra helyezi és nekünk (a gyereknek) kell ezekből a farkast összeraknunk képzeletben. Az oldalpárokon előbb a farkas valamelyik testrészét látjuk, aztán a következő oldalon a farkas elbújt, meg kell megkeresnünk. Természetesen az a testrésze látszik ki a bokorból, amelyről épp olvastuk, hogy milyen. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a képeskönyv „kettő az egyben” fejlesztő, a kirakó játékkal a rész-egész viszonyát tapasztalhatja meg a gyerek.


A böngésző kategóriát tágan értelmezve, ide sorolok minden olyan könyvet, amely alkalmat ad arra, hogy a képeket részekre bontsuk és az egyes részekkel foglalkozzunk. Tehát izgalmas böngésző is: a kollázs minden részének megnevezhetjük a forrását, például hogy a farkas fogai ezüstpapírból vannak, vagy a fa törzse, ami mögé elbújt a farkas, az egy darab fakéreg. Szerintem izgalmasabb, de nehezebb böngésző-típus. Az én gyerekem azonnal felismerte a szemekben a gombot, az orrban a kavicsokat és szalmaszálat (pontosabban rafiaszál, de ezt nem javítottam), de nem tudta megmondani, hogy miből vannak a karmok (szeg).

Ha már sikerült megformálnunk a könyv segítségével a farkast, és átbeszéltük, hogy miből is született ő, akkor természetesen történnie is kell valaminek vele. Ez a farkas nem bánt semmilyen élőlényt. Hogy mi a kedvence, azt nem árulom el, de azt igen, hogy különös gondot fordít a fogai ápolására. A lényeg, hogy nem az a veszedelmes farkas, akit a klasszikus mesékből ismerünk. A történet szempontjából itt van igazán fontos szerepe a szövegnek, mert egyértelművé teszi, hogy ez a farkas NEM bánt. Azt gondolom, hogy ez a történet a kollázsban öltött formát, és utólag társította a szerző a szövegrészeket, amelyek árnyalják a képeket. Tehát előbb volt a kép, utána a szöveg, és nem a szövegen kell számon kérni a történet koherenciáját. Nagyon sok jelzős szerkezettel, fokozással, hasonlattal találkozunk, de olyan humoros megfogalmazásban, amely mindenképpen plusz élményt nyújt a kollázsképekkel megformált történetben.

„Loboncos vagyok, hosszúkás a képem,
guvadó szemem villog merészen,
mint a villám, cikáz a fagyos éjben!”

Szerintem ez a szöveg funkciója és az előbb említett pontosítás. Ezen felül pedig illik a képek stílusához, az oldalpárokon a kép és szöveg összhangban áll.
A kötet megjelenésében rendkívül fontos szerepe van a fotósnak, Jean-Louis Hessnek, akinek a kollázsokról készített profi fotói annyira anyagszerűek, hogy az az érzésünk: nem a képet, hanem magát a kollázst látjuk és késztetést érzünk a természetes anyagok megtapintására. Az sem okoz csalódást, hogy sima lapot tapintunk, mert vastag, kellemes tapintású papírra nyomtatták. A nagyméretű könyv nagyon jó minőségű, profi megjelenésű. Látok fantáziát az ilyen képeskönyvekben.

Először is sürgősen a megfelelő kategóriába helyez(tet)ném az összes internetes portálon: a foglalkoztatókhoz, és azon belül a böngészőkhöz. Erősíteném a foglalkoztató besorolást azzal, hogy a könyvhöz hullámpapír alapot ajándékoznék minden vásárlónak, hogy hasonló anyagokból kollázst készítsen a gyereke. Nem alakítanám tapintós könyvvé, de vagy az első vagy a hátsó borítón megoldanám, hogy valóban tapintható legyen a farkasbunda.
És szívesen vásárolnék a rajzos-tematikus böngészők mellé kollázsos-tematikus böngészőket: például olyat, amelyben a képek gabonamagvakból és szárakból állnak, vagy éppen préselt gyógynövényekből, amelyeket felismertethetünk a gyerekkel, persze kell hozzá egy jó kis történet is.

Én vagyok a farkas.
Írta és rajzolta Florence Jenner-Metz
Fotó: Jean-Louis Hess
Fordította Lackfi János
Csimota, 2009.

Az eredeti francia kiadás a Callicéphale kiadónál jelent meg.
A francia kiadásról itt láthattok képeket.
Kata ajánlóját a szerző Neked írok, Apu! című könyvéről itt olvashatjátok.

Hírdetés