Bevezető: Nálunk a könyvek elcsatangolnak a lakásban. Este éppen Janikovszky Éva Felelj szépen, ha kérdeznek  című könyvét térítettem vissza a jó polcra, amikor Zsófi leverte a hisztit, hogy márpedig ezt most azonnal, egyszerre olvassam fel. “Mert én ezt úúúúúúúgy szeretem!” A miért?-et természetesen jó félórás kiselőadással indokolta. Pedig nem is kérdeztem. Hallgattam, s felolvastam. Marika hosszú listát küldött a nyári olvasmányaival, Kinga nemkülönben. Éva mértékletes volt, mint mindig – ezt nagyon kedvelem benne. Ruki pedig szokás szerint maximalistán kicsiszolja, hogy lássuk magunkat a tükörfényes textúráján. Szeretek velük dolgozni. Nagyon.

Egyébként pedig azon gondolkodtam, hogy nekem inkább a Kérdezz szépen, ha felelnek című könyv kellene… Hát még sok-sok feleletet kívánok magunknak! (Eszter)

Éva: Nyár elején Fekete István Lutráját olvastam el, bevallom, először. De szerintem még újra fogom olvasni. Örököltem néhány régi könyvet, azok közül Makkai Sándor Ágnes című regényét olvastam az Erdélyi Szépmíves Céh 1928-as kiadásában. Nagy csalódás volt. Egy nagyon szépen megrajzolt női alakot a férj és annak három agglegény barátja rajong körül. A szerelmi bonyodalmakat sejtető, izgalmasan indított regény átcsap az eszement fantáziába. A cselekmény szintjén hiába jelenik meg a szerelmi háromszög, az orvos kettős élete teljesen ellehetetleníti annak lélektanilag követhető kibontakozását. Szívesen elcserélem, vagy odaajándékozom a könyvet Ágnes nevű hölgynek, vagy olyannak, aki pont az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásait gyűjti.

A nyár toplistás olvasmánya Nyulász Péter Helkája. Kinga dedikált példányát kaptam kölcsön. Szövevényes cselekmény, varázslatok, átváltozások a Helka nevű kalandvágyó hercegnő körül és két manó: Furmint és Tramini lábatlankodása közepette. Őket már az elején megismerjük és abból sejtettem, hogy ez a regény nem lehet rossz, hogy a két manó szőlőfajtákról kapta a nevét… Részletesen Eszter írt a könyvről.

Szintén Kingától kaptam kölcsön Boldizsár Ildikó Mesepoétikáját. Engem a könyv arról győzött meg, hogy érdemes a meseterápiához fordulni a lelki problémákkal. Azt nem írnám, hogy üdítő olvasmány volt, főleg azért nem, mert az egyes eseteknél bizonyos szituációkban magamra ismertem.
A Bod Péter Megyei Könyvtárban két könyvbemutatón voltam, amikor azt éreztem: el kell olvasnom a bemutatott könyveket, nevezetesen Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című lányregényét és Vámos Miklós Csillagok világa című mesés regényét. Eddig az elsőt sikerült elolvasnom. Az a benyomásom, amit a könyvbemutatón Szonda Szabolcs is hangsúlyozott, hogy a nagynénikről szóló részek igen erős vonalát alkotják a regénynek. Állítom, hogy az erdélyi arisztokrácia tartását bármelyik történelemkönyvnél jobban megismerjük, például az egyik nagynéni Erdélyből Bécsbe hazafele tartva Budapesten a múzeumban megnézi a tiaráját (úgy
értendő, hogy a múzeumnak adományozta, de még mindig úgy beszél róla, mint sajátjáról). Szórakoztató olvasmány.
Éduával a nyáron fedeztük fel magunknak Michael Ende Álomfaló Csodamanóját. Kedvencünkké vált, de sajnos már antikváriumokban sem lehet kapni. Az Én vagyok a farkas is többször előkerült. Most ismerte meg Berg Judit Maszatját, eddig a Doktor Maszatot olvastuk, szeretnénk a sorozat előző részeit is. Janikovszky Éva Velem mindig történik valami című könyvét olvastuk sokat, pont annyit, mint előtte a Jó nekem és Ha én felnőtt volnék részeket. Az utazásunk alatt főleg a Zöldike királyfi népmesegyűjteményből és a Gőgös Gúnár Gedeonból kért meséket, de előkerültek a Gólyák, méhek, kislibák (Gárdonyi Géza), és A táltos kecske (Benedek Elek) című mesegyűjtemények is, ezek még az én könyveim voltak. Kingától kaptuk kölcsön A mindentvarró  című mesekönyvet, a saját véleményemet majd máskor írom meg. Édua naponta elolvastatta. Utólag a listát átnézve egy hiányt tapasztalok: se líra, se gyerekvers nem szerepel. Ennek én vagyok az oka, mert mindig is a próza állt közel hozzám és úgy tűnik, ez tükröződik a gyerekirodalmi választásomban is.

Marika

Bosnyák Viktória: Mantyusok. Ki van a zsebemben?
Tasnádi Emese: Julijuli és Mackó
Varró Dániel: Akinek a lába hatos
Lauren Child: Nem vagyok álmos, és nem nem akarok lefeküdni!
Lauren Child: Sohadesoha nem eszem paradicsomot
Tóth Zita: Filc, a zoknimuki és az Öreg Kút titka
Benedek Elek: A csúnya királyfi és a szép királykisasszony
Marianne Poncelet: A csodafa
Ursula Jones: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma
Sarah Gibb: Aranyhaj
Alex T. Smith: Claude a városban
Alex T. Smith: Claude nyaral
Beate Teresa Hanika: Soha senkinek

Kinga:
A meseolvasás nálunk a nyári vakációzás ellenére sem marad el, sőt ilyenkor sokkal intenzívebben tör elő a gyerekek részéről az az igény, hogy egy-egy történet vagy mese kapcsán esténként elbeszélgessünk a „világ dolgairól”. A nyár folyamán mivel én is inkább ráérek, többet és nagyobb élvezettel olvasok gyerekeimnek esténként vagy akár napközben is.

A nyár kezdetén igyekszem tehát egy-két új gyerekkönyvet is beszerezni nekik – saját könyvszenvedélyemnek is hódolva ezáltal – , melyeket nem egyszerre adok a kezükbe, hanem időközönként, adagolva szoktam meglepni őket. A beszerzéskor előnyt élveznek a magyar gyerekkönyvpiac újdonságai – ilyenkor a saját érdeklődésem és kíváncsiságom hajt – , de előfordul, hogy régi klasszikusokat (Hetvenhét magyar népmese, Janikovszky-könyvek) vagy valamelyik régi kedvencüket (Csodafa, Mese a rózsaszínű elefántról, A katicabogár elveszett pöttyei, Manómese, A mindentvarró tű, Cipelő cicák, Strado és Varius, Lenka stb.) kérik le a nyár folyamán polcról.
A nyári vakációs időszak alatt általunk olvasott gyerekkönyveket négy kategóriába sorolnám. Az első csoportba tartoznak azok a könyvek, melyek kimondottan az esti meseolvasást, a nap végi megnyugvást, az elalvás előtti elmélkedést szolgálják. Ezek között említeném a Nini néni és a többiek című kortárs szerzők tollából keletkezett és válogatott mesegyűjteményt, Lázár Ervinnek A hétfejű tündér című mesekötetét, Simon Réka Zsuzsanna Pukka és az évszakok című idén megjelent mesekönyvét, melyből szintén idén nyáron olvastam nekik először, valamint ugyancsak a Koinónia Kiadó jóvoltából megjelent Nagy az Isten állatkertje című kötetet, melyet néhol sarkítva, a szöveget „egyszerűsítve” kínáltam a fiúknak.

A második kategória gyerekkönyvei voltak a nyáron azok a böngészők, melyeket napközben is szívesen böngésznek, kirándulás, strandolás alkalmával is magunkkal viszünk egyet-egyet belőlük. Ebben a kategóriában a nyáron kitüntetett helyet foglalt el a Tatu és Patu fura altatókönyve, a sorozat legújabb darabjaként, a Vivandra kiadó sorozatának két újonnan beszerzett kötete a Halál-könyv és a Szeretlek könyv, melyeket élvezettel lapozgattak még utazás közben is az autóban.

A harmadik kategória könyvei képezik az ún. Marci-olvasmányokat, vagyis amelyeket főleg neki olvastam, Áron (4 éves) ilyenkor egyéb foglalatosság után nézett, vagy egyszerűen belealudt. Marci ugyanis 6 éves elmúlt, és komolyabb, nagyobb lélegzetvételű műveket is végighallgat. Ezek közül említeném A kék bolygó című mesekönyvet, melyet László Noémi fordított magyarra. Érdekes történet, Marci nagy érdeklődéssel hallgatta végig. Nagy lelkesedéssel fogtunk neki Nyulász Péter Helkájához is, melyet szintén a nyáron kaptunk kézbe, de sajnos egy-két fejezet után, Marci figyelme érezhetően lankadni kezdett, így úgy döntöttem félreteszem, s majd később adom oda neki, mikor ő maga is meg tud birkózni vele. És ha már meseregényről volt szó, ugyancsak ebben a műfaji kategórián belül olvastam el neki a nyáron Lázár Ervin A Négyszögletű kerek erdőjét, mely mondhatom egyik legnagyobb sikerélményem volt: Marci csípte a poénokat, a szereplők nagyon közel kerültek szívéhez, nevüket, jellemüket és a humoros történeteket napközben is fel-felidézte, sőt mitöbb tréfás replikákat, epizódokat is megtanult belőle. Legkedvesebb fejezetévé vált a Dömdö-dömdö-dömdödöm, illetve a Vacskamati virágja. Ez utóbbi Áron is nagyon megkedvelte.
Ezen kívül ebben a kategóriában olvastam még neki Szávai Géza Burgum Bélus-sorozatát (Burgum Bélus, Piroska és a Farkas, Burgum Bélus és a hétfejű sárkány), mely Marci detektíves történetek iránti vonzalma miatt, szintén nagy sikernek örvendett. Ugyancsak Marcinak szántam Dezső Andrea Mamuskáját. A megkapó, lírai történet a Sárkány a lépcsőházban című könyvet idézte fel benne. A könyv kiváló lehetőséget nyújtott a beszélgetésre, talán a válaszok nélküli kérdezésre – mert a vannak megválaszolatlan kérdések. S ennek a könyvnek az elolvasása kapcsán éppen ilyenek merülnek fel a gyerekben, s talán bennünk is, felnőttekben, akik – úgy tűnik – mégsem vagyunk a „legokosabbak”, még gyerekszemmel sem, az ilyen és hasonló helyzetekben.

És most következzenek a negyedik kategória nyári újdonságai, vagyis azok a gyerekkönyvek, melyeket Áronnak kínáltam meghallgatásra. A Helkával együtt Nyulász Péter húgától a A baba bab mondókáskönyvet is megkaptuk, melyet nemcsak Áron, de még Marci is szívesen hallgatott, lapozott. Úgy látom, kinőhetetlenek azok a könyvek, melyek a csecsemőkort idézik fel a kisgyerekben. A könyv a babalét a gagyogó-, totyogó-, pelenkás-korszak felejthetetlen élményeit hívták elő a fiúkban. Mindig is szerették a mondókákat, így nem találta még Marci sem „dedósnak” a könyv újra- és újra történő fellapozását. De örömmel vettük kézbe a Csodaceruza új könyveit is. Menyhért Anna A kis ló-könyvei, Rofusz Kinga Samu-könyvei. Az előbbinek a tartalma volt megkapó, az anya mint mesemondó és a gyerek mint a mese alakulásába beleszóló, azt alakító hallgatóság, és a köztük kibontakozó párbeszéd, játék, a mesemondás újszerű, posztmodern változata az, ami a mai gyerek számára vonzó lehet. Az utóbbinak viszont a lenyűgöző, vizuálisan nagyszerű élményt nyújtó plaszticitása ragadja meg a gyermeki képzelet, de maga a történet is elgondolkodtató, a mai és a mindenkori kisgyereket foglalkoztató témákat (önzetlenség, magárahagyatottság stb.) tárja fel. A Guriga kalandjai sorozat Elbújtam! című darabja hasonlóképpen csak most került a kezünkbe. Annak ellenére, hogy a kisebb korosztályt célozza meg, Áron élvezettel hallgatta végig ezt a szerző-illusztrátor által felkínált „bújócskás-játékot”, mely mit sem bizonyít jobban, mint azt, hogy kisóvodás korban is működnek még ezek a nosztalgiázásra alkalmas igazi gyermeki játékok. Ugyancsak a nyáron olvastam el Áronnak Berg Judit Csiribi-sorozatát, mely Marcinak annak idején szintén kedvelt könyvei közé tartozott, illetve a Csimota kiadó által gondozott, Lackfi-féle Én vagyok a farkast.

Ebből a kis beszámolóból is kiderül, hogy bizonyos szempontból a 4 és 6 éves fiúk olvasmány-ízlése részben megegyezik (lásd böngészők, mesék), viszont határozottan körvonalazódik egy elkülönülő tendencia, mely szerint a 6 éves gyerek komolyabb, nyelvi szempontból igényesebb olvasmányokra tart már igényt, annak ellenére, hogy még szívesen elidőz a kisebb korosztálynak szánt gyerekkönyveken is.
Olvasni jó!

Ruki:
Hosszú volt a nyár, keveset voltunk itthon a városban, de mindig cipeltük magunkkal az éppen aktuális olvasmányainkat. Főként Máté (6 éves) igényli a hosszabb, terjedelmesebb olvasmányokat.
Nagy felfedezés volt neki Berg Judit Ruminije és Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnikája. Többször olvastuk (újra) Zágoni Balázs Barni Berlinben-jét, Allan Ahlberg Csiperke bácsiját, szerettük Parvela Mérleghintáját, amit Marci barátjától kapott. A Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatából több kötetet is olvasgattunk: pl. Szegedi Katalin Lenkáját, Böszörményi Gyula Emberke színe c. teremtéstörténetét. (Utóbbi az én kedvencem lett a sorozatból.) Többször lapozta a Vivandra Kiadó Pernilla Stalfelt-könyveit: a Ne bánts! könyvet, Halálkönyvet, Szeretlek könyvet, az Egmont Kiadó Nini nénijét. Jókat nevetgél a Lauren Child szövegein, a Sohadesoha nem eszem paradicsomot, valamint a Nem vagyok álmos és nem akarok lefeküdni! c. könyveken.

Judit lányom (4 éves) kicsit líraibb alkatnak tűnik. Nagy kedvence Weöres Sándor. Ő a Sziget Kiadó Ha majd hatéves leszek c. válogatását olvastatja minduntalan, és hallgatja nagy lelkesedéssel, derűvel. Sokszor kéri, hogy énekeljük is el a verset. Szereti még Boldizsár Ildikó Királylány születik c. meséjét. Végigkísérte nyarunkat a gyereknapi ajándékuk: az Amikor életemben először megszülettem.

Jankám (2 éves) táncolni, dalolni, mondókázni szeret nagyon. Pl. a Kerekítőket tanulgatjuk, hogy könyv nélkül zavartalanabbul menjen a (ritmus)játék. Marék Veronika-könyveket szeret, leporellókat, képeskönyveket nézeget, és akarva akaratlan végighallgatja a nagyobbak esti meséit, verseket, dalokat.

Én főként szakirodalmat (pszichológia, olvasóvá nevelés stb.) olvastam. Pl. Szávai Ilona által szerkesztett Pont Kiadós könyveket: Az olvasás védelmében, Tévé előtt – védtelenül?. Szépirodalmat keveset, és nem kimondottan frisset: Hamvast, Márait, Mészöly Miklóst, Háy-verseket, Székely Jánost, Lövétel-Lázár Lászlót, Kiss Ottót. Közelebbről Skellinget és Helkát szeretném elolvasni.

Advertisements