Eger most szeptemberben két napra a népmesék városává válik, a VII. Országos népmese-konferencia két napjára. Arról, hogy mi is ez, miért fontos, és milyen múltra tekint vissza a Hunra tanácstagjával, a rendezvény főszervezőjével, azaz Kovács Marianna könyvtárossal beszélgettem.

Mariann, miről szól a konferencia dióhéjban?

Az idei évben a korai olvasóvá nevelés van a középpontban. Vagyis iskolás kor előtti időben, mit tehetünk azért, hogy gyermekeink olvasó emberré váljanak?
A Magyar Olvasástársaság 2005-óta rendezi meg országos központi rendezvényként a Népmese napját, tavaly jelöltük ki, hogy hányadik országos konferenciát ünneplünk, az idei a hetedik.  Mindig van kiemelt témánk. A konferenciát igyekszünk úgy megszervezni, hogy előadóink között a népmesét vizsgáló szakemberek széles palettájával találkozhasson a konferencia közönsége. Fontos lenne, hogy a népmesét szerető szakemberek ismerjék egymás munkáját és természetesen legalább olyan fontos, hogy aki pusztán szereti a mesét, el tudjon tölteni ilyen közegben egy-két tartalmas, szép napot. Biztos vagyok benne, hogy az ott hallott előadások, gondolatok beépülnek és hazavisszük őket a gyerekekhez, munkatársakhoz vagy pusztán embertársainkhoz. Visszatérve az idei konferenciára, egy lépéssel hátrébb kezdeném. A tavalyi konferencia Százhalombattán volt. Míg én előtte közreműködő voltam, igazából tavaly léptem elő főszervezővé. Érdekes kettőséggel kellett megküzdenem. Magam hagyományosan mondok mesét, vagyis könyv nélkül, fejből. Mesélni otthon tanultam, nálunk mindig mindenki beszélt, mesélt, mégis a mese mondásához útmutatást a Hagyományok Házában elvégzett Hagyományos mesemondói tanfolyam adott. De ugyanakkor könyvtáros vagyok és az én világom a könyvekkel is igen szorosan kapcsolódik.

Olvasóvá nevelni a gyermekünket akkor tudjuk, ha intenzív beszélgetőpartnerei vagyunk. Tulajdonképpen már születése előtt. Énekelgetünk, mondókázunk, mesélünk. Sokszor elmondtam már, velem senki nem játszott gyermekkoromban, legalább is játékokkal nem. De mindig „foglalkoztak” velem. Elmondták éppen mit csinálnak és én segítettem.  Együtt játszottuk, tanultuk az életet, rengeteget beszélgetve. Amikor nem ismereteket adtak át, akkor meséltek valamiről. Mikor a család valamelyik tagjáról, mikor valami állatról, tárgyról. Ekkor jöttek a mesék. Szájról szájra klasszikusan, ahogy az a könyvekben írva van. Ha ez életelem, márpedig az kell hogy legyen, akkor válik a gyermek, érdeklődő, véleményét kinyilvánító, kíváncsi emberré. S amikor korából adódóan befelé fordul, magányosan marad, látva természetesen a példát, könyvet vesz a kezébe. Hangsúlyozom, példát kell, hogy lásson. A mai világban ez annyit jelent, hogy nem csak beszélgetünk, felolvasunk könyvből, hanem mondjuk, ha megtanult olvasni például ünnepélyesen beíratjuk őt a könyvtárba. Mondván: sokat beszélgettünk és olvastam Neked, most már olyan nagy és ügyes vagy, hogy Neked adom azt a kincset, hogy arra utazol a könyvekkel, amerre akarsz. De itt vagyok, ha beszélgetni akarsz, bármikor meghallgatlak.

Itt most hadd vágjak közbe, Zsófi 8 hónapos volt, amikor beírattuk a barátnőm akkor 10 hónapos fiával egyetemben a Szabó Ervin egyik fiókkönyvtárába. S azóta is borzasztó nagy élmény mindkettejüknek a könyvtár, mint intézmény. Igaz mi már más könyvtárakba járunk. De őrizzük a kincsesdobozban az első olvasójegyet, és a kis füzetet, amit kapott. Szerintem ez fontos, jó magam is kúszó-mászó koromtól könyvtárlátogató vagyok. Meghatározó élmény.

Az idén erről fogunk értekezni, magam is kíváncsian várom, melyik előadónk mit tesz hozzá a témához. Nem ismerek minden előadót személyesen, ez ettől számomra is még izgalmasabb. Az idén nem kaptunk állami támogatást, vagyis nincs pénzünk előadókat fizetni. Amikor erről értesültem pánik fogott el, de ekkor az Olvasástársaság tagjainál elkezdetek előadók jelentkezni vagy nekünk jutottak emberek az eszünkbe, akikről úgy gondoltuk, vagyunk olyan viszonyban velük, hogy meg merjük kérdezni: elhivatottságból, jókedvből, az ügy érdekében eljönnének-e előadni? Csodát láttunk. Kinőttük az időt. Kétszer, háromszor annyi előadónk jelentkezett, mint amivel egy konferenciát megtölthetünk. Egyértelmű: amit teszünk az jó, nem vagyunk egyedül. A mi dolgunk az, hogy utat jelöljünk és összefogjuk, szervezzük a „mesés” embereket.

A program megtalálható a gyönyörű és egyúttal átlátható, nagyon logikusan tervezett honlapon. Kik segítik a munkádat?
Köszönöm a kérdést. A konferenciának mindig más város, terület, országrész ad otthont. Ez kissé komikusnak is mondható helyzeteket szül. A Magyar Olvasástársaság a főszervező, tehát kijelöli a fő irányvonalat, mögé tesz még nagyon sok kérést, kitételt, majd megkérdezi a helyszínt adóktól, hogy mit szeretnének mellérakni? Bizton állíthatom, a konferencia szellemi „kitalálása” 50%, de utána a szervezés, a tényleges fizikai megvalósítás a másik 50%. Tavaly a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár, idén három egri intézmény a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár, az Eszterházy Károly Főiskola és a Benedek Elek Óvoda dolgozik fél éve, hogy szeptemberben méltó körülmények között ünnepeljük Benedek Elek születésnapját.  Hatalmas hála érte! Az idén a „hős egriek” bűvölnek el bennünket.
Nekem az Olvasástársaságon belül az idén Stiblár Erika pszichológus, a legfőbb segítőm, nap, mint nap „tanácskozunk” annyira szoros kötelék ez, hogy megtanuljuk, ki, mikor kel, fekszik. A honlappal kapcsolatban, az egri Eszterházy Károly Főiskola Központi Könyvtárából, Tamásné Fekete Adriennel vagyok még ilyen kapcsolatban. De tudom, hogy mögötte is több hallgató dolgozik. Csodálatra méltó munkát végeznek! Nem szeretném felsorolni a közreműködőket, mert félek, hogy valaki kimaradna. De azért Tőzsér Istvánné Géczi Andrea  a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár igazgatójának nevét feltétlen meg kell említsem, olyan segítséget ad a könyvtár a konferenciához, amely nélkül biztos hogy nem tudnánk ilyen színvonalon megrendezni a konferenciát. De kérem, nézzék meg a honlapon ki mindenki a kapcsolattartó, mennyien állunk éjjel, nappal szolgálatban, hogy bármikor, bármilyen problémát azonnal megoldjunk.
Ez azt jelenti, hogy mihelyst vége az ez idei konferenciának, az Olvasástársaságból legalább hárman, azonnal fordulunk a jövő évi szervezés felé. 2012-ben Kaposvárra készülünk. A téma „Közösségteremtő-erő a cigányság körében”, hát már most borzongok a gyönyörűségtől, ha csak belegondolok. Kaposvárott él és tanít Gombos Péter alelnökünk, így tudom, szívvel-lélekkel készülnek már most. Minden következő helyszín árgus szemekkel figyeli az előtte lévőt, hogy munkájából tanuljon.
Kiket vártok, mennyinél tart most az előrejelzések szerint résztvevők száma? Legutóbb 80 volt. Mire ez az olvasók elé jut átlépitek a százat.
Várunk sok szeretettel minden érdeklődőt!
Ajánljuk minden olyan embernek, aki szakmájából adódóan gyerekekkel foglalkozik.
Várjuk a szülőket, akik feladatnak érzik gyermekük olvasóvá nevelését.
Hívjuk azokat az embereket, akik szeretik a népmeséket, hiszen sok mesét fogunk hallani a konferencia alatt. Kétszáz főre tervezünk, de ha adj’ Isten megduplázódunk, azonnal alkalmazkodunk.
Ha kell, falakat tágítunk!

Milyen programmal várjátok a gyerekeket?

A gyerekprogram a pénztelenség miatt nem volt tervbe véve. De, érdeklődtek szülők, tanárok, magánemberek és érdeklődtek mesemondók, csoportok, hogy jöhetnének-e? A legnagyobb örömünkre most ennek keressük a helyszínét. Picit várnunk kell, míg a szabadságok véget érnek, de biztosak vagyunk benne, hogy kapunk felajánlást a helyszínre és találkozhatunk a gyerekekkel is, hiszen épp ők a legfontosabbak!

S végezetül el tudod mondani röviden mi is az a Magyar Olvasástársaság, annak, aki most hallott először rúla?

Magyar Olvasástársaság (HUNRA – http://www.hunra.hu) 1991-ben alakult szakmai egyesület, az olvasással foglalkozó szakemberek fóruma. Tagjai könyvtárosok, tanárok, olvasáskutatók, pszichológusok, orvosok, szülők, írók, szerkesztők, nyelvészek, gyógypedagógusok, szociológusok, diákok és érdeklődő magánszemélyek. Az egyesület célja az olvasás és az írásbeliség színvonalának emelése, ennek érdekében rendszeresen rendez szakmai konferenciákat, szervez továbbképzéseket, s szakértői támogatást nyújt kisközösségeknek, iskoláknak, könyvtáraknak helyi olvasótársaságok alakításához.
A népmese napját először 2005-ben rendezték meg Budapesten. A rendezvényhez országhatáron belülről és túlról minden évben több mint 100 intézmény és szervezet csatlakozik saját szervezésű programokkal. Csatlakozni a nepmesenapja@gmail.com címre a tervezett rendezvény rövid leírásával lehet, ezt megjelenítjük a Magyar Olvasástársaság és a VII. Országos népmese-konferencia honlapján is.

Vagyis, ha egy szülő egyetért a céljaitokkal elég taggá válnia…

Igen, nagyon szeretnénk kérni mindenkit, aki e célokkal egyetért lépjen be sorainkba. A tagdíj befizetése, sajnos nagyon fontos számunkra. Nem tudunk másra számítani. A központi, állami segítségre egyre kevésbé számíthatunk. Úgy gondolom a Magyar Olvasástársaság Tanácsának minden tagja egy célért dolgozik: a magyar olvasáskultúráért! Kérem, kövessék figyelemmel munkánkat, és találkozzunk Egerben!

Köszönöm a beszélgetést, Egerben mindenképpen találkozunk!
És természetesen be fogunk számolni a konferenciáról olvasóinknak is.

Advertisements