Archive for szeptember, 2011


A következő bejegyzést Marika blogjáról emelem át, tehát másodközlés:

Ezt a képet a Mesélj mindennap Facebook oldalon találtam. S vele együtt egy kampányt is:

“A Magyar Népmese Napján – Benedek Elek születésének évfordulóján – meghirdetjük a Magyar Mese Óráját. Szeptember 30-án az ország óvodáiban ugyanazon a napon, ugyanabban az időpontban, ugyanazt a mesét olvassa majd minden óvónéni a gyerekeknek a szokásos délutáni pihenő előtt.”

 

Reklámok

Vártam már ezt a könyvet, mióta Szalma Edit mesélt róla a debreceni Vojtina Bábszínhát Pinokkió bábjainak készítése közben. Az illusztrációban nem is csalódtam. Igazából a könyvben sem, s bár maradéktalanul jókat írni sajnos nem tudok, mégse riasszon ez el senkit, mert a könyv jó. A gyerekek élvezik, szeretik, és olyan kíváncsiságot ültet beléjük minden rajzzal kapcsolatos dolog iránt, amire egyetlen más a piacon jelenleg futó könyv sem képes valószínűleg. Köszönet érte az Egmont Kiadónak.

Egész egyszerűen zseniálisnak tartom – és minél jobban belemerülök a Miklya házaspár írásaiba, annál inkább, – azt a fantáziadús, egyszerűen nagyszerű világot, amit megteremteni képesek. olvasásának folytatása

Lakhelyváltoztatás után számomra az egyik legkedvesebb elfoglaltság a gyerekkönyvadászati célzatú könyvesboltfelkutatás. Hát, felkerekedtem. Örömömre eddig csak szerethető könyvesboltokra bukkantam. Több kedves, szívmelengető könyv került a kezembe. Ilyen ez a könyv is, amit bemutatok.

Marta Gómez Mata, a könyv szövegének megalkotója, 1967-ben született Valladolidban. Itt végezte egyetemi tanulmányait is a bölcsészkaron, majd éveken át spanyol nyelvet és irodalmat tanított. 1999-től szerkesztőként dolgozott New York-i, madridi, barcelonai könyvkiadóknál, és több tanulmányt publikált a spanyol kortárs irodalomról. 2009-ben elnyerte a XI. “Rafael González Castell” Irodalmi Pályázat díját a Papíréjszakák (Las noches de papel) című művével. A könyv illusztrátora, Carla Nazareth, aki Mozambikban született 1975-ben. Portugáliában nevelkedett és a liszaboni Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait.
Az Anyukavilág a spanyolországi Comanegra kiadónál jelent meg 2009-ben, és varázsa, megkapó egydisége abban rejlik, hogy hatvankét oldalon huszonöt anyukatípust vonultat fel, frappáns, humoros, nagyon kedves módon. Amolyan kalandozás, kellemes utazás a mai anyukák világában. Erős, bátor, mindenre kész, problémamegoldó, gondot, bajt elűző, sokmindenre képes, varázserővel bíró, szeretetteljes anyukák gyűjteménye ez, egy olyan anyukavilágban, ahol minden megtörténhet, és a csodáért sem kell a szomszédba menni. olvasásának folytatása

Gyerekkönyvek külföldön – USA

Kata eredeti bejegyzése. Jelen bejegyzés másodközlés.
Már akkor elhatároztam, hogy nagyon gyorsan megírom az ajánlómat Maurice Sendak: Where the wild things are (Ahol a vadak várnak) című gyerekkönyvéről, amikor – az egyébként nagyon friss szemléletű, jól összeszedett, tartalmas –Gyerekszemle blogon megjelent egy bejegyzés az eredeti képeskönyv filmadaptációjából készült ifjúsági regényről. (kép forrása: www.firstshowing.net)
Tehát, a Gyerekszemle első cikke a magyarul a Park Könyvkiadó gondozásában tavaly megjelent könyvről szólt, amit Dave Eggers írt, Lukács Laura fordított.
Örökös gondolkodni való témám a gyermekben rejlő erőszak, annak levezetése, elterelése, és a határ keresése, hogy hol kelt egy irodalmi alkotás félelmet, céltalan rettegést és borzongást a gyermekben, – amelyet nem tartok jónak – és hol találja el az erőszaknak azt a fokát, ami még segítséget nyújt a gyereknek a benne születő nem feltétlenül pozitív érzések, élmények levezetésében, feldolgozásában. olvasásának folytatása

A bűvös vadász

Egy opera igazi élvezetéhez nagyban hozzásegít, ha a történettel már az előadás előtt tisztában vagyunk. Ebben az esetben nem baj, ha  előre tudjuk, „ki a gyilkos“, – izgalmas élményekben így sem lesz hiány. Elmélyültebben figyelhetünk a zenére, az énekesekre, a színpadi játékra és a díszletre. Ám az, ha egy opera szövegkönyvét meseként ismerhetjük meg, valódi ajándék.

S lám, a nyitány után felgördül a függöny és egy impozáns mesekönyvet tarthat kezében az olvasó:  A bűvös vadász történetét. Gáspár Ágota meséli el nekünk Carl Maria von Weber operáját, Friedrich Kind szövegkönyve nyomán. Szalma Edit illusztrációi gondoskodnak a stílusos és ízléses “díszletről”. A belső borítón vadászkutyák futnak előttünk, kürt harsan, majd a szereplők bemutatása után belevethetjük magunkat az izgalmas és fordulatos előadásba. A kötet végén betekinthetünk egy kicsit a kulisszák mögé és a zeneszerző életébe is. A Papirusz Duola kiadó 2004 – ben Mesék a zene birodalmából címmel indított sorozatot, aminek egyik első tagja A bűvös vadász. A másik a Varázsfuvola. olvasásának folytatása

A műfordítás rejtelmei – Hotya Hajnalka

Biztosan mindenki emlékszik még a Liza és Micsodáról írtakra, s arra hogy Nóri és a többiek is mennyire szeretik a Mikor életemben először megszülettem című könyvet. Most pedig a fordítójukat, és még sok remek könyv fordítóját, Hotya Hajnit kérdezem. Nemcsak fordításról…

Hajni, hogy kerültél kapcsolatba a francia és az angol nyelvvel?

Kislányként kezdtem angolul tanulni privát csoportban, egy hideg garázsban, apukám ösztönzésére. Az iskolában az orosz volt kötelező, mindenki Mókus őrs-tag volt, nejlon iskolaköpenyben járt és zsigulit mosott hétvégente. Ebben a zárt miliőben angolul tanulni éppolyan underground dolognak számított, mint Pál Utcai Fiúkat hallgatni. És engem minden vonzott, ami underground…
A francia pedig egyszerűen rámzuhant – egy hónapokig tomboló plátói szerelem formájában. Merő poézis és szenzualitás az egész nyelv, bármit mondunk, szinte magától költészetté válik. Az első franciatanáromat anyukám fedezte fel nekem. Marie-Anne néni kilencven éves volt, amikor elkezdtem hozzá járni. Igazi pedagógus szerény panellakásban, egykori grófkisasszony talpig rúzsban-parfümben, comme il faut. Maga volt a csoda: a humánuma, a humora, a műveltsége… Barátságunk 14 éven át tartott. Én szakadt farmerben, ő kiskosztümben: végig elkísért és én is végig elkísértem őt.
Közben már folytak a budai gimnáziumi franciaórák, ahonnan egyenes út vezetett a Debreceni Tudományegyetem francia szakáig. Tobzódtam a francia irodalomban és nyelvészetben, éjszakákat vitatkoztunk át Balzacról, Proustról, Gide-ről, Julien Gracqról… Szellemi paradicsom, nagy formátumú tanárokkal. olvasásának folytatása

Gyerekkönyvek külföldön – Franciaország

Mivel Hajnink épp dolgozik, így csak néhány linket küldött, hogy szemezgessek a francia gyerekkönyvkínálatból helyette. Kis túlzással azóta itt ülök, és tobzódom a képekben és a válogatásban.

Nagyon sok könyvet szeretnék megmutatni, de maradok az első leginkább figyelemfelkeltő ötnél.

Amikor a Colette című könyvet megláttam egyből nagyon megtetszett. Chiara Arsego és Aymeric Vincenot könyve egy idős hölgyről szól, akinek a szemüvege és a rövidlátása miatt különleges kalandban lesz része. Az állatkertből megszökött állat természetesen a hölgynél köt ki.

A könyv – a francia bloggerek szerint -, azért is különleges, mert humorosan dolgozza fel az öregkorral járó furcsaságokat, nehézségeket, nem didaktikus, a felnőttek számára is élvezetes olvasmány. A színei talán helyenként túl mélyek, túl komorak, de a képek gyönyörűek. olvasásának folytatása

Heti olvasnivaló

Az uborkaszezon után nálunk is beindult az élet, csak nem egészen úgy, ahogy gondoltuk.

Mindannyian ezer felé szaladtunk, az év eleji anyai szervezési teendők közt. Közben ki dolgozik (Kinga, Ruki, Éva), ki állást keres (Eszter, Réka), ki csak a szokásos munkáit folytatja (Nóri, Marika, Hajni, Viki), és van aki tanul (Juti), de van aki sikeresen levizsgázott (Kata- gratulálunk!). Időközben azért itt-ott elkövettünk egy-egy hasznos, haszontalan, vicces vagy komoly írást. Ezekből szemezgetünk most nektek.

Ami várható Hotya Hajni, Segesdi Móni és Ruppl Zsuzsi ígért két fordítás közt válaszokat a kérdéseinkre. Nyulász Viki ír nekünk újra zenei témában. Éva jön a Valentin ajánlóval…

A kiadók háza táján is finomságok, itt-ott (pl. Scolar Kiadó) ínyencségek készülnek. De erről olvashattok bővebben is nemsokára.

Tehát lássuk csak… olvasásának folytatása

Leon, a zöldlelkű illemtanár

Mulatságos és ötletes “tankönyv” Annie Groovie két könyve (Leon és a környezetvédelem, Leon és az illemszabályok), melyek Lackfi János fordításában a Csimota kiadónál jelentek meg 2010-ben. Tankönyvnek persze csak akkor nevezhetők, ha olyan gyerekeknek írt könyveket értünk rajtuk, melyek bizonyos, szülők, felnőttek, pedagógusok által fontosnak tartott értékre hívják fel a gyerekek figyelmét, értetik meg velük lényegi összefüggéseit, tanítják meg őket ezen érték világunkban betöltött helyére és szerepére. Ez a jellemzés nem definiálja kizárólagosan a tankönyveket, hiszen az ifjúsági könyvek, mesekönyvek és képeskönyvek is betölthetik ezt a funkciót: rejtve, a sorok között, mintha mellékesen. A Leon-könyvek ezzel szemben premierplánba állítják a szórakoztatva tanítás sajátos feladatát. Megérteni, és közben nagyokat röhögni? Naná! olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: