Az uborkaszezon után nálunk is beindult az élet, csak nem egészen úgy, ahogy gondoltuk.

Mindannyian ezer felé szaladtunk, az év eleji anyai szervezési teendők közt. Közben ki dolgozik (Kinga, Ruki, Éva), ki állást keres (Eszter, Réka), ki csak a szokásos munkáit folytatja (Nóri, Marika, Hajni, Viki), és van aki tanul (Juti), de van aki sikeresen levizsgázott (Kata- gratulálunk!). Időközben azért itt-ott elkövettünk egy-egy hasznos, haszontalan, vicces vagy komoly írást. Ezekből szemezgetünk most nektek.

Ami várható Hotya Hajni, Segesdi Móni és Ruppl Zsuzsi ígért két fordítás közt válaszokat a kérdéseinkre. Nyulász Viki ír nekünk újra zenei témában. Éva jön a Valentin ajánlóval…

A kiadók háza táján is finomságok, itt-ott (pl. Scolar Kiadó) ínyencségek készülnek. De erről olvashattok bővebben is nemsokára.

Tehát lássuk csak…

Cserháti Hajni Dávid Ádám Betontenger könyve című könyvének illusztrációit rajzolja, festi. A könyv a Passion to read projekt keretein belül lát majd napvilágot.

Kata, aki mostantól okleveles népi játszóházvezető, éppen az összegyűjtött könyvek Japánba juttatásán fáradozik. Itt olvashattok utána a projektnek.

Juti szintén vizsgázott, de ami ennél érdekesebb, Rebekka Iváncsonnal egy mesekönyvön dolgozik, akinek kedve van itt megnézheti.

Nóri a Pagonynak írt cikket Peter Sísről, akinek a könyvével még másfél évvel ezelőtt engem is megajándékozott. 🙂

Peter Sís honlapja.

Az illusztrátor és gyerekkönyvíró Petr Síst Csehországban ismertem meg. A kortárs cseh gyerekirodalom kontextusában szerettem meg könyveit, melyekben bűvészmutatványaival, vagyis részletező igényességével és pontosságával vezetett a mindennapok és emlékek labirintusában. Aztán észre kellett vegyem, hogy ő maga is egy kontinenseken átívelő labirintus része: nevét a nagyvilágban Peter Sísnek (vagy Sisnek) írják, műveit szerte a világon díjazzák, művészetét külföldön jobban ismerik, mint szülőhazájában. Több mint húsz gyerekkönyvet rajzolt/festett és írt, több mint ötven másikat illusztrált, és tevékenysége további patchwork foltokat varr a róla alkotott képbe, hisz rockzene tudosítók és animátorok tartják kollégájuknak, s a new yorki metró is szegényebb lenne képzőművészete nélkül.Tovább a cikkhez…Természetesen a cikkhez mese is jár:”Mach és Sebesztova a 3. b. osztályba jártak, ugyanabban a bérházban laktak és együtt jártak iskolába. A házukban lakott Kadlicsek néni is Jonatán nevű kutyájával és Czinkóczyné is Micike nevű macskájával, és amikor ők négyen összetalálkoztak a folyosón, hát szép kis cirkusz lett belőle. Micike dúlt-fúlt, akár egy hörcsög, Jonatán tombolt, mint egy tigris, Czinkóczyné sipítozott félelmében, Kadlicsek néni meg kiabált, hogy Jonatán, csönd legyen, a bérlők pedig kiszaladtak a lakásukból, hogy mi a csuda történik.”

Tovább a meséhez…

Marika: a legutóbbi hazalátogatásáról rengeteg könyvvel érkezett haza (csoda, hogy fel bírt szállni a repülő!), és ezekről rendre be is számol a blogján.

“Kellemes meglepetés a számomra Tasnádi Emese Julijuli és Mackó című könyve.
Julijuli ötéves kislány, aki tündér szeretne lenni, ha megnő. Szüleivel és Nagytestvérrel Londonban lakik. Mackó, akit még születése előtt kapott, mindenhová elkíséri, és vele mindent meg lehet beszélni. Julijuli meséket gyűjt olyan felnőttektől, akik értenek mackónyelven.
Egy idős bácsi az emeletes buszon Duplavéről, a Városi Vízimanóról mesél, aki a szökőkútban lakik, és lefröcsköli a járókelőket.
A takarító néni a bevásárlóközpontban elárulja, hogy a közeli régimódi órásboltban két csintalan manó, Bimban és Tiktak lakik, akik átállítják az időt, hogy a gyerekek ne érjenek oda időben a számukra kellemetlen helyekre, például a fogorvoshoz.”

Tovább a bejegyzéshez…

Például én is Marikától tudtam meg, hogy hamarosan megjelenik Varró Dani új könyve.

“Hogy is írja Varró Dániel a Csukolgatóban?

“Emleget az egész család,
a képeket nézik épp,
miket rólad a facebookra
feltöltött nénikéd.

Ezért kezdtél csukladozni,
hukk-hukk-hukk,
de ahogy jött, el is múlik
ukkmukkfukk.”

Varró Dániel korszerű mondókáit jól kiegészítik Maros Krisztina ugyancsak korszerű illusztrációi. A kötet 2011-ben elnyerte a “Szép Magyar Könyv díjat”. Jó ötletnek tartom, hogy a Manó Könyvek külön könyvjelzőt is tesz a könyveibe.

Most látom a Manó Könyvek hírlevelében, hogy szeptember végén megjelenik Varró Dániel második mondókáskönyve, Akinek a foga kijött címmel.

Varró Dániel: Lábméregető

Akinek a lába hatos,
az a baba csodálatos.

Akinek a lába hetes,
az a gyerek tökéletes.

Lába hanyas önnek?
Kilences. A nyolcas zoknik
most már rám se jönnek.

Kinek lába kilences,
az a baba igen fess!

Akinek a lába tizes,
annak egy új zoknit fizess,
slussz-passz, pussz!”

Tovább a blogba…

Ruki: dolgozik. De közben azért ír is.

“Mindannyian testvérek vagyunk. De nem vagyunk egyformák. Böszörményi Gyula ebből az alapgondolatból indul ki a Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatába illeszkedő Emberke színe című írásában.  Szokványos teremtésmítosznak nevezhetnénk. De több annál. Mindannyiunkat megterveztek és életet, lelket leheltek belénk. Nem új gondolat. Ám különbözőségünk mibenléte  ezúttal napjaink egyik kényes témáját helyezi nagyítólencse alá: különböző színre festettek bennünket. Nagy gonddal, többféle művészeti ág bevonásával alkotják meg a nagy művet:  a világmindenséget mint játszóteret és az embert. A teremtés feszültségét aggódó Hold Anyánk és Ég Atyácskánk párbeszéde szépen közvetíti. Vívódnak, nehezen szánják rá magukat az Enter megnyomására, az élet testbe lehellésére. Nem véletlen. Jövőbe látó bölcs anyánk rosszat sejt: bántani fogják egymást, mert mindannyian azt hiszik majd, ők a kiválasztottak, a kedvencek.”

Tovább a bejegyzéshez…

Réka: időközben a helyi lakosoktól (is) katalánul tanul, ahogy ezt már az interjúban jelezte, készíti az interjút Ruppl Zsuzsi fordítóval, és szorgalmasan olvassa a Rozi az égen kötetet. Egyébként pedig meglepetésre is készül, és hamarosan részletet olvashattok az új mesekönyvéből, amin most dolgozik.

Éva: hamarosan jön a Valentin című könyv élménybeszámolójával, most épp tanulmányt ír.

Kinga: a Koinónia köteteit recenzálja hamarosan…

Eszter, (azaz én): írom ezt a cikket, állást keresek, (szóval, ha valaki tud fizetős távmunkát az szóljon!) egyébként pedig blogot írtam, interjút adtam és kértem, ja, és írom ezt a cikket.

“Eredetileg a Marikától kapott svéd gyerekkönyvekről akartam írni, de Zsiga fiam megtalálta a könyvespolcon a Tatu és Patu fura masinái című könyvet, s nekem sem volt sok kedvem “tanárnénisetprincesszineset” játszani ezredszer, (kicsit unom már a rossz diák és a sárkány, meg hasonló szerepeket – talán túl testhezálló, nem tudom 😀 ) szóval mondom, megörültem a könyvnek, s fergeteges röhögés vette kezdetét.

A csúcs egyértelműen a mumusűző volt – felolvasás közben ugyanis hihetetlen idétlen hangokat bírok kiadni, (nem, nem mutatom meg!) – ki is terveltük az előállítását, mert bármit is állítanak a rokonok (finnek), s Bába Laura fordító, mumusok igenis léteznek!!!”

Tovább…

“Felénk Pettersonként vonult be a köz-, azaz a csemetetudatba. Hangoskönyvvel kezdődött az ismeretség, folytattuk a filmekkel, s úgy jött a könyv.
Általában véve jobban szeretem az ilyetén variációk közül a könyvet. Most azt kell mondjam kezdem érteni Brigi barátnőmet, aki hangoskönyvekkel és videóval kezdte a gyerekeit megismertetni a költözésük előtt a rájuk váró idegen nyelvvel. De anyelvoktatáson túl Sven Nordqvist meséi csak úgy, megnézni is jók.”

Tovább…

Reklámok