Valahol a roxforti könyvtár mélyén rejtőzik egy terjedelmes tudományos értekezés professzor doktor Hermione Weasley, született Granger tollából, bocsánat pennájából. A vaskos pergamen tartalma – úgy képzelem – nem más, mint a manók, koboldok és egyéb álomlények tudományos bemutatásról, rendszerezéséről szóló doktori értekezés. Különös tekintettel a manók homályba vesző történelmére, hagyományaira.
Magyar vonatkozás tekintetében minden bizonnyal szerepel benne a szépirodalmi igénnyel megírt összefoglaló munka a Manógyárról, a látszólag két keresztnevű Lázár Ervintől.
A legújabbkori manókat pedig vélhetően a Mikula nevezetű, foglalkozására nézve zoknimanó képviseli a terjedelmes disszertációban.
 
 
Mikula tehát a zoknimanók népes fajtájához tartozik, azokhoz, akik a háztartásokban fellelhető fél pár zoknik körüli kavarodások okozói. Időnként, különösen karácsony környékén, kifejezetten megnő lelepleződésük veszélye. Így járt Mikula is, aki afölötti elkeseredésében, hogy közeledik a karácsony (merthogy ez tudvalevően a zoknimanók számára az év legszomorúbb napja!),  lelepleződik Soma előtt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy sikeresen összebarátkoznak, és Soma segít, hogy ne csupán anyunak, apunak, Samunak és Somának, de Mikulának is örömünnep lehessen a karácsony.
A zoknimanó kalandjait bemutató második kötetből  az is kiderül, hogy ez a manófajta (sem) tud olvasni, így a játékra, s főleg a csínyekre mindig kapható. Mikula,  barátja, Soma  érdekében alkalmazza különleges mágiáját, az időgyorsítást, így Soma számára gyorsan eljön (és el is múlik) az iskolanyitogató napja. Megint a szerencse, a manók nagy barátja, siet Mikula segítségére, így a tanévnyitó is hamar elérkezik, és bár Somának nem áll szándékában a rajongott Harmat Viola tanító néni előtt a némileg vásott manóval leszerepelni, mégis meghatják a Mikula szeméből hulló őszinte könnyek,  így aztán magával viszi a zoknimanót az iskolába. Mikula ugyanis végtelenül vágyik a betűkkel való kapcsolatteremtésre.
Nem csupán a zoknimanó kalandjait elbeszélő narratívát értékelte a nevezett doktori disszertáció kiválónak, de úgy értesültünk, elismeréssel szólt a képi ábrázoló, azaz illusztrátor, Szalma Edit munkájáról is. A felnőtt muglik által díjakkal is kitüntetett, bizonyítottan varázstudó ősökkel rendelkező illusztrátor képes volt a két dimenziós, rögzített alakokkal rendelkező varázstalan – legalábbis annak vélt – könyv lapjaira olyan dinamizmust, színt, tipográfiailag is magas szintű bűbájt csempészni – reméljük kellőképpen értékeli a varázsvilág -, amely egészen különleges, mondhatni mágiát árasztó atmoszférát teremt meg a kötet lapjain.
Elismeréssel szólt továbbá a szerző, Miklya Luzsányi Mónika ötletességéről, témaérzékenységéről, és a megfelelő narratív elemek arányát eltaláló kifinomult képességéről is.
A sorozat amellett, hogy betekintést enged, és manótudományilag hiteles tájékoztatást nyújt a zoknimanók természetrajzáról, egyes apróbb hibáktól eltekintve kiválóan alkalmas arra, hogy a betűk, az olvasás, és az iskola világát közelebb hozza, megszerettesse a varázstudó, de még a mugli származású gyerekekkel is.
Az Egmont Kiadó két kötetét (Zoknimanó karácsonya, Zoknimanó és a sulicsoda) jó szívvel ajánlja mind a hivatkozott értekezés szerzője, mind a Könyvmutatványosok zsurnalisztája!
 
 
Miklya Luzsányi Mónika
Zoknimanó karácsonya
Illusztráció: Szalma Edit
Egmont Kiadó, 2010.
 
 
Miklya Luzsányi Mónika
Zoknimanó és a sulicsoda
Illusztráció: Szalma Edit
Egmont Kiadó, 2011.
Advertisements