Van-e olyan hely, ahol az igazság ne lenne jelen?
Van-e olyan út, amelyen járva ne találnánk új perspektívákra? Van-e olyan pontja a világnak, amit ne gondolhatnánk újra?
Kell-e a másik egyértelműnek tűnő tetteire ismételten és új előfeltevésekből kiindulva rápillantani? Látjuk-e a magunkat cselekedeteink és mások cselekedeteinek hálójában?
Hol kezdődjön, és hol parancsoljunk megálljt az önreflexiónak?
Ezen kérdések rohanták meg a fejemet Mustafa Ruhi Şirin A világot kinevető ember c. kötetét olvasva, s kezdték nagy dinamizmussal megduplázni magukat, mikor mindezt szülőként és gyerekirodalom-böngészőként gyerekviszonylatban is feltettem magamban: meddig nyitható és meddig szűkíthető gyerekeink fejében a világ? Kell-e a relativizmus és bizonyosság közti határmeghúzáson gondolkodni? Mikortól kezdve legyen gyerekünk partnerünk a filozófiai kérdések felállításában, és azok megválaszolásában? Az igazság, a boldogság, a másik, az érték, a jó és a rossz, az idő – megannyi kérdés, melyekbe kicsi és nagy gyerekek társáságában akarva-akaratlan is belebotlunk, s melyek többé-kevésbé explicit módon Mustafa Ruhi Şirin soraiban is megjelennek.

A világot kinevető ember a Napkút kiadó gondozásában jelent meg 2009-ben. A kötet maga nem tartalmaz információt a szerzőről, ill. a kortárs török gyerekirodalomról mint a mű eredeti értelmezési és befogadó kontextusáról, ettől függetlenül könnyen megtalálható a könyv olvasásához és feldolgozásához szükséges olvasói kód. Mustafa Ruhi Şirin három ciklusba rendezett, szabadvers formába csomagolt rövid történetei a példabeszédek és tanmesék diskurzusát elevenítik meg. Gyakran meghökkentő, váratlan fordulataival inkább a világ más fényben való megtapasztalását, annak lehetőségét közvetíti, és nem a kötelező érvényű tanulság megjegyzésének és elfogadásának
fontosságát. Teszi mindezt a muszlim világban jól ismert Naszreddin Hodzsa anekdotáinak és tréfás narratíváinak tolmácsolásával. Bizonyos értelemben tehát társszerzője is van a kötetnek.

Arról, hogy ki ő, és mit érdemes róla megjegyezni Kovács Attilát kérdeztem, aki történész, iszlámkutató, magánemberként pedig lelkes hangú és fáradhatatlan történetmondó.

Attila, mesélj nekünk, kérlek, Naszreddin Hodzsáról! Ki ő?

Naszreddin Hodzsa nemcsak a török irodalom és néphagyomány, de a többi közel-keleti, kaukázusi vagy közép-ázsiai nép közkedvelt tréfamestere. Az araboknál Dzsuhá, a perzsáknál Maulá Naszruddín, az azeriaknál és csecseneknél Molla Naszreddín, a kurdoknál Bahlúl, a tatároknál Ahmed Akaj, a türkméneknél Kemine, a tadzsikoknál Musfíkí, az üzbégeknél Afandi, az ujguroknál Szalaj Csakkan néven ismerik. Mindezen nevek mögött nem egy történelmi személy vagy szerző, hanem egy típus, „a mesélő” rejtőzik. Az a mesélő, aki a fent említett népek és térségek kultúrájában mindig is – ma is – fontos szerepet játszott(játszik). Szűkebbre szabva Naszreddin egyfajta irodalmi zsáner szerzője vagy mesélője – ez a két szerep gyakran összevág – a humoros, aránylag rövid, tanulságos történetek köthetők a nevéhez.

A tréfamesterek általad vázolt listája bizonyos értelemben mitizálja Naszreddin Hodzsa alakját. Ebből a pluralitásból kiindulva van-e értelme megkülönböztetni Naszreddin Hodzsát, az empirikus szerzőt mint történelmi alakot és Naszreddin Hodzsát, a mintaszerzőt mint egy bizonyos kulturális kifejezésmód hordozóját?

Igaz, egyes orientalisták és irodalomtörténészek a mai napig vitatkoznak arról, élt-e valaha egy Naszreddin Hodzsa nevű szerző vagy sem, ami a hányatott sorsú közel-keleti térségben valószinűleg sosem lesz eldönthető. Egyébként is, aki fontos, az Naszreddin – mint ahogy Te is nevezed – a mintaszerző. Ő az, aki ott ül Teherán, Kairó vagy Isztambul piacainak porában, a mecsetekben, kávé- illetve teaházakban és mesél. Naszreddin történetei rövidek, frappánsak, csípős a humoruk és sokszor a hallgatóságot sem kímélik.
Nem nagy epikus történeteket mond, ezeknek is megvannak a maga mesélői, azok a mesemondók, akik a Sáhnámet vagy az Ezeregyéjszaka-típusú mesefolyamokkal szórakoztatják a hallgatóságukat, de nem is Háfiz vagy Szádí verseit szavalja. Mégis Naszreddin Hodzsa teljes jogú tagja ennek a kiterjedt, mesélő, történet- és énekmondó családnak egy olyan kultúrkörben, ahol a verbalitás mindig is központi szerepet játszott.

A Naszreddin Hodzsának tulajdonított bölcseletek között több olyat is találunk melynek variációit a rabbinikus irodalomból jól ismerhetünk. A világot kinevet ő ember-ből ilyen például a Neked is igazad van! című vers. Naszreddin Hodzsa itt igazat ad a sértettnek és a vádlottnak is, majd mikor egy harmadik személy ezen fennakad és számon kéri tőle a következetlenséget, neki is igazat ad. Hogy értelmezzük ezen kulturális átfedéseket a hagyomány megőrzése és továbbadása szempontjából?

Az aktuális politika és/vagy a társadalmi viszonyok a Közel-Keleten vagy Ázsia azon részein, ahol még Naszreddin Hodzsa otthon van, könnyen feledtetik velünk, hogy ez a térség évszázadokon keresztül sok tekintetben egységes kulturális világot alkotott. A történetek és történetmondók keletről nyugatra, nyugatról keletre vándoroltak (leginkább a Selyemút és más kereskedelmi utak mentén). A térségben az ókortól kezdve a 20. századig több közös kulturális paradigma létezett, amelyeken a térség lakói vallási, etnikai vagy más megosztottságuktól függetlenül szervesen osztoztak. Csak a modernizáció, a nacionalizmusok és globalizálódó kultúra vetett – részben – véget ennek a kulturális egységnek. Bár Naszreddin Hodzsa és társai egész jól dacolnak ezekkel a kihívásokkal (is), csak épp kisajátítattak az egyes nemzetek, vallások vagy államok által.

Milyen szerepe van Naszreddin Hodzsa bölcseleteinek a mai muszlim világ azon berkeiben, melyeknek jó ismerőjének tudhatod magad?

Naszreddin Hodzsa ma is nagyon népszerű hőse a muszlim szóbeliségnek, csak épp végbement ott is az a folyamat, hogy a történetmondás és mesemondás a mindenkinek – így felnőtteknek – szóló műfajból fokozatosan gyerekműfajjá válik. De Naszreddin Hodzsát a gyerekek is szeretni fogják, ha még nekik nem is mondhatja el néhány pikánsabbtörténetét.

Itt végetér Attilával folytatott rövid párbeszédem, de folytatódik a gondolat, amit utolsó bekezdésében megfogalmazott.
Ha Mustafa Ruhi Şirin kötetéhez kanyarodunk vissza, annyit még el kell mondani, hogy nem kimondottan gyerekversekről van szó, nem ők a feltételezhető mintaolvasói a kötetnek, hogy ismételten Umberto Eco kifejezésével éljek. Bár a szabad versbe szedett anekdoták között valóban nem találunk pikáns, nem gyerekfülnek való történeteket, hangvételében, a kipellengérezett emberi tulajdonságok tekintetében a Kovács Attila által említett felnőtt-történetmondás példáit olvashatjuk a könyvben. Állítom ezt nagy merészen akkor is, ha az empirikus szerző, Mustafa Ruhi Şirin, aki vezéraktivistája egy, a török gyerek- és ifjúsági irodalmat idegen nyelvekre fordító keretprogramnak, s aki a minőségi irodalomhoz való jutást a gyerekek alapvető jogai közé sorolja, erről esetleg mást gondol.

A világot kinevető ember azonban gyerekkötetté válhat a szülői vagy/és pedagógusi olvasói kíséretnek köszönhetően: az interaktív és kritikus olvasás során, a kötettel mint kiinduló, inspiratív anyaggal való tudatos dolgozás útján. Ha a filozófiai kérdések elsajátításában és azok legalább részleges megválaszolásában fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek (akár öt-hat éves kortól kezdve) bátran és önállóan, ugyanakkor másokkal együtt, a másikat meglátva/meghallva/meghallgatva gondolkodni tudjanak, akkor biztosan találunk kedvünkre valót a könyvben. Bár a világ nagy kérdéseit illetően vannak reprezentatívabb versei is a kötetnek, ízelítőként hadd mutassam meg egyik kedvencemet:

TALÁLMÁNY

Egyszer a barátaim megkérdezték tőlem:
Feltaláltál már életedben valamit, mester?
Igen – mondtam -, de magam is
Kacagtam a találmányomon.
Mi volt az? – kérdezték.
Pekmezt hóval enni – válaszoltam.

Nem lehet megszámolni a tenger halait
Sem a hullámok habját
Az igazi találmány szerintem

A repülő és úszó csónakokon kívül
A gyerekeknek esténként
Mesét mondó ló.

Még egy szöveg a Literáról.

Mustafa Ruhi Şirin,
A világot kinevető ember
Illusztrációk: Ferit Avcı
Hungarian translation: Csáki Éva
Napkút Kiadó, 2009

Advertisements