Archive for december, 2011


Minden kedves Olvasónknak, Követőnknek, Ismerősünknek, Barátunknak, és azok minden rokonának, ismerősének, barátjának nagyon boldog, egészségben és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk!

Weöres Sándor – Újévi köszöntő

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.
olvasásának folytatása

Reklámok

Máté Angi: Volt egyszer egy…

Máté Angit 40.születésnapja alkalmával köszönjük szeretettel.

Máté Angi ritka magas fokon kezdi az írást, sajátos kiforrott, Máté Angi-s nyelvezetet és világot teremt. Indulását azonnal siker koronázza. Első gyermekkönyve a Volt egyszer egy… 2010-ben születik a Pozsonyi Pagony égisze alatt.[1] 2011-ben az IBBY az Év Gyermekkönyve-díjat ítéli oda a látványos kiállítású, különleges szövegvilágú kötetnek. olvasásának folytatása

Tersánszky Józsi Jenő: A rejtelmes bábu

Nem így terveztem, de végül örülök, hogy így alakult. Két éve karácsonykor éppen a Holnap Kiadó Tündér a vonaton című könyve mellett őriztem egy kis beteg álmát.

Most szintén egy Pásztohy Panka által illusztrált kötet mellett ülök, őrzőként látszólag csak a levest vigyázom a strázsán, amibe hirtelen ötlettől vezérelve nem éppen szokványos módon betűtésztát dobtam.

Őrizni kell a holnapot, vigyázni a kultúrát, s imádkozni, hogy a következő év (is) hozzon szellős márciust. Tersánszky Józsi Jenő mesekönyvétől verssorok kezdtek zsongani a fejemben. A kötet kiállítása gyönyörű, ebben még mindig nagyon jó a kiadó, Panka pedig nem egészen új oldaláról mutatkozott be, legalábbis a Subterranean címet viselő illusztrációja után. Mindenesetre a könyv illusztrációi finomak, érzékenyek, az óvodás korosztályhoz is közel hozzák a kicsit szokatlan nyelvezetű szövegeket. olvasásának folytatása

Bátor, merész, vakmerő – hol a határ?

Különleges. Szép. Izgalmas. Vicces. Örökérvényű. Ezek a jelzők mind ráillenek a Scolar Kiadó Hű de bátor! címmel, idén ősszel megjelentetett könyvére. A könyvet a svájci Lorenz Pauli és Kathrin Schärer jegyzik, előbbi szerzőként, utóbbi illusztrátorként.

Pauli a nagyon is hétköznapi történetet – jó barátok versenyre kelnek, egymást heccelik, ki mit mer megtenni, ki meddig mer elmenni önmagához és korlátaihoz képest – mindenféle pátosz nélkül úgy kanyarítja és meséli el, hogy abból egy tartós, örökérvényű igazságra ébredés születhessen meg a kis olvasóban. Teszi ezt egy szépen megrajzolt és kivitelezett könyvben, amelyben Schärer képei nemcsak izgalmasak, de működik bennük profi módon megkomponált és okosan felépített képi humor is. olvasásának folytatása

Karácsonyi vándorok Lackfi János tollából

Van úgy, hogy a hagyomány és maga a múlt a teljesség képében jelenik meg az emberi képzeletben, ilyenkor a változással szembeni abszolút ellenálló képességnek címkéje fityeg rajta. És van úgy is, hogy a hagyomány (és/vagy a múlt) a szakítani akarás gesztusát, az új kezdetek meghirdetésének igényét szüli meg (akarva-akaratlanul), ilyenkor feleslegessége és kiüresedett mivoltja kerül hangsúlyozásra. Ez a két álláspont, bár kulturális és társadalmi szinten nyomon követhető (azaz látható, hallható, észlelhető), a végletekbe torkollik.

A múlt nagy narratívái nem kell, hogy a hódolat megközelíthetetlen tárgyaivá váljanak ahhoz, hogy aktuális mondanivalót tudjunk kiolvasni belőlük. Ha a ricoeuri hermeneutika szövegkörnyezetéből indulunk ki, kimondható, hogy ha valamire, a hagyomány teremtő és kritikus újraolvasatára egyszerre van szükség. olvasásának folytatása

Cécile Roumiguière és Benjamin Lacombe könyve, a La niña silencio (A csendkislány) legelőször Franciaországban jelent meg L’enfant silence címmel a Editions du Seuil kiadónál 2008-ban.

I2011- ben a spanyolországi Edelvies Kiadó gondolt egy nagyot, és Elena del Amo nagyszerű fordításában novemberben kiadta a könyvet. 2011-ben ez a negyedik könyv, amit Lacombe az Edelvivesnek illusztrált.

olvasásának folytatása

 

Jánosi Andrea

 

Paulovkin Boglárka:

A Kolozsvári Képzőművészeti Egyetemen szerzett egyetemi diplomát, majd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fotóművészet, filmművészet, média szakán tanult, és diplomázott 2008-ban.

Figyelemre méltó munkáit elsősorban a történelmi várakat, városokat bemutató, méltán híres Kincses Képeskönyv sorozatból ismerhetjük (Marosvásárhely, Kolozsvár, Segesvár, Visegrád – Koinónia Kiadó ). A részletgazdagon megfestett nagy tablók, amelyekkel e könyveket illusztrálta, könnyen ámulatba ejtik a gyermeki szemet.

olvasásának folytatása

Karácsonyi ajánlat

Ahogy a Facebook oldalunkon olvashattátok. a Móra Kiadó logót és designt váltott. Mi is találgattuk, mit ábrázolhat az új logó. Lehet még ötletelni!

Mivel a karácsonyi hajrá még mindig tart, és erősen az utolsó pillanatokban vagyunk, hadd ajánljam nemes egyszerűséggel figyelmetekbe az idei mórás  kedvenceimet, amolyan listaszerűen.

(S hogy újfent Pompor Zolit idézzem, már szállóigeszerűen: “Nem sorrend. Mind jó.”)

LACKFI JÁNOSKARÁCSONYI VÁNDOROK

KISS OTTÓ: RÉGI KINCSEK  Dudorászós versikék (ide kattintva az összes cikkünket megtalálod a szerzőről, itt pedig a verseit nálunk)

GIANNI RODARIJÁCINT ÚRFI A FÜLLENTŐK BIRODALMÁBAN

Singer Magdolna: Boldogan éltek, míg meg nem haltak…és azután?

Balázs Ágnes: Lufi és a hóba rajzolt szív

Fombelle, Timothée de : Vango – Ég és föld között (abszolút rajongott idei kedvencem)

Kiss Attila: Altináj (itt is írtam róla)

És még folytathatnám… Nézzétek meg inkább ezt!

Karácsonyi katalógus

Jogod van

Amikor nem „könyvmutti” vagyok, egy magyarországi jogvédő, mi több, alapjogvédő szervezetnél dolgozom. A Csimota Kiadó Jogod van című – évekkel ezelőtt megjelent !!! – könyvéből két példány is eljutott hozzám, más-más „munkaköröm”re tekintettel.  

Ezt az ajánlót annak a reményében írom, hogy hatására talán néhányan megmozdulnak, és – mondjuk három vagy négy év múlva – se hivatásos jogvédőnek, se könyvmutatványosnak ne kelljen lenni ahhoz, hogy mindenkihez eljusson belőle egy-egy példány. De legalábbis családonként, és legfőképpen általános- és középiskolai osztályonként legyen egy-egy ronggyá lapozott példány a Jogod van-ból.

Tovább…

Ionesco vitathatatlanul az abszurd egyik mestere. Ezt a megállapítást nem csupán drámái támasztják alá, hanem a Mesék 1, 2, 3, 4 című könyve is.  A kötet apa és lánya különleges, csodákkal és mesékkel telt, szürreális világát mutatja be.
A mesék 1969 és 1976 között íródtak, céljuk tükröt tartani, amiben nem csupán az akkori világ, de a mai világ abszurditását is megláthatjuk. Ugyanúgy, ahogy a legtöbb Ionesco-darab, a mesék is a mindennapi élet egy egyszerű, közhelyes alaphelyzetére épülnek, a reggel ágyban heverésző, a gyereket mesével lekötni próbáló szülőkére. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: