Bevezető: Ez az bemutatás kicsit más lesz, mint eddig. Nemcsak azért, mert a köd és a nátha miatt elcsúszott pár nappal. Nemcsak azért, mert Lovász Andrea, érthető módon, most nem ír.

Hanem azért is, mert mostantól ti is tudjátok, hogy az első közös nevező és közös téma a barátságaink életében Kiss Ottó.  Katát Ottó blogjáról ismerem. Nórit nemcsak onnan, de onnan is.

KISS OTTÓ

Hamar Nóri:

Hogy kicsoda Kiss Ottó? Hogy ismeritek? Ó, igazán mindenki ismeri, mert hiszen hol ilyen, hol olyan. Bámulatosan tudja változtatni az alakját, akarom mondani szövegei alakját, szavakba transzformált hangvételét, szövegváltozásainak valamelyikével pedig már biztosan találkoztatok.
Ha akarja, olyan mint egy gyereklélekbúvár, aki ún. svéd gyerekversekbe csomagolja mindazt, amit a gyerekek feneketlen nagy tengerének mélyéről a felszínre hozott. (Csillagszedő Márió, Emese almája, Nagypapa távcsöve)
Ha akarja, olyan mint egy dudorászó nótafa, aki dalolásra kész gyerekverseket lehel a világra. (Régi kincsek)
Ha akarja, olyan mint a lovagok becsületrendésze, aki ifjúsági regényeket bonyolít be érdekfeszítőn és simít ki érdekegyeztetőn. (A terepasztal lovagjai)
Ha akarja, olyan mint korunk résztvevő megfigyelő antropológusa, aki felnőtteknek ír világokról és “másvilágokról”. (A másik ország)
Ha akarja, olyan mint egy realita mágus vagy mágikus realista, aki kicsiknek és nagyoknak ír meséket és novellákat. (Pl. A megénekelt virág, A hét babszem, Út haza, Csúszda a jövőbe)
Ám leginkább egy íróra hasonlít, aki életünk ezer arcát írja meg, hogy egyáltalán észrevegyük.

Szabó-Tasi Kata:

Kiss Ottó felvállaltan érzékeny, egyúttal pengeéles intellektussal megszerkesztett szövegeket alkotó szerző.Az első könyv, amit tőle olvastam, a Javrik könyve volt. Azóta ha bárki kortárs magyar szépirodalmi regényre kér tőlem ajánlatot, ezt a könyvet mondom először,és másodszorra is.
Előfeltételezem – mert sajnos még nem olvastam, hja, de szép karácsonyi ajándék is lenne!  -, hogy a frissen megjelent, A másik országcímű regény lesz eztán a második, amit ajánlani fogok.
Ottó szövegei finomak, érzékenyek, és olyannyira líraiak, hogy azt hinnénk, egy tökéletesre teremtett  világban járunk, aztán a legváratlanabb pillanatokban utat tör bennük a jól szerkesztett valóság. A szövegen belüli kontraszt adja a sok apró katarzist, ami aztán az egész szintjén is egy katartikus összhanghoz vezet. Ez nem feltétlenül utópisztikus, inkább az élet keserédes, fájóan szép lényegére való rátapintás.
Kiss Ottó azon kevés szerzők közé tartozik, akik a felnőtt olvasókon túl meg akarják, és meg is tudják szólítani a gyerekeket is, egyformán magas irodalmi minőségben. Legyen szó meseregényről (A terepasztal lovagjai), verseskönyvekről (Csillagszedő Márió, Emese almája, A nagypapa távcsöve), vagy a legkisebbeknek szóló versekről (Barni  világot lát, Állatos album), képes a gyermeki lélekre és fantáziára ráhangolódni, eltalálni a témát, ami érdekli, leköti, izgatja az adott korosztályt, és – ami igazán marandandóvá teszi munkáit  – finoman, a sorok közt megfogalmazni  örök érvényű erkölcsi tanítását legfőképpen a szeretetről, az emberi szeretetkapcsolatok fontosságáról, de mindenképpen ez utáni folyamatos sóvárgásunkról, vágyódásunkról. Úgy, hogy azt minden gyermek képes legyen – bár a versek sorait hallja, vagy a regényt olvassa – a szíve mélyébe íródva átérezni.
 
Németh Eszter:
Kiss Ottó fogalom, írhatnánk úgy is, hogy KISS OTTÓ, de leginkább úgy: kissottó = (gyerek)szerző. Gyerekszerző, egyrészt gyermeki önmaga, másrészt Csillagszedő Márió, és a kislány; Emese és a kisfiú; és a távcsöves unoka szerzője, beszerezte őket a köteteibe. De beszerez a gyerekekbe vidámságot, gondolkodnivalót, szomorúságot, visszafelé hulló havat (szigorúan szíven belülit), kicsinyítő és nagyító távcsövet, verssé szerzi (szigorúan svéd típusúvá) az ábécét. Újraszerzi (nemcsak) a rég ismert és szeretett ritmusokat, versformákat, vers-, és (próza)alakokat.
Meg aztán felnőttszerző is, egyrészt, mert felnőtt, másrészt mert regényeket ír, amikben néhol több a líra, mint a verseiben. És ez (is) nagyon jó. Hanem, és azért is, mert egy-egy novellájáról órákat lehet beszélgetni. Nem hiszitek? Próbáljátok ki!
És titkos barátszerző is, mert aki olvassa megszereti az írásokat, és felismeri a másik olvasót.
Olvassátok tehát Kiss Ottó verseit a köteteiben, meséit az antológiákban! És ismerjük fel egymást!
Advertisements