November 12-én, a XVII. Marosvásárhelyi Könyvvásáron került sor Demény Péter Hóbucka Hugó a mókusoknál című meseregényének bemutatására.

Ebből az alkalomból kérdezte Makkai Kinga a szerzőt.

(A kép forrása: http:// www.keszegagnes.blogspot.com)

 

MK: Miért és mikor kezdtél el gyermekeknek írni? Mi inspirál az írásra?

DP: Ahogy a lyányom nőtt, egyre inkább úgy éreztem, írnom kell neki is – számomra ő “a” gyermek abban az értelemben, hogy rajta „mérem le” az ilyen jellegű szövegeim hatását vagy inkább eredetiségét, hitelességét. A lyányom inspirál tehát, a lyányom, akit még hálistennek nem sikerült elrontanunk, bár persze jóval gyermekebb volt, amikor az Ágóbágót írtam, mint most, a Hóbuckakor.

MK: Teszteled-e a gyermekeken az írásaid? Könnyebb vagy nehezebb számodra a gyermekeknek írni?

DP: Tesztelem, mert jóval nehezebb: nehezebb ellenőriznem őket, megbíznom magamban. Egy vers vagy próza esetében tudom, hány pénzt ér; egy gyerekvers vagy mese írásakor fogalmam sincsen, mitől jó. Érzem az ötleteket, de nem tudom, vajon nem gyermekdedek-e ahelyett, hogy gyerekesek lennének a szó szabad és játékos értelmében.

 MK: 2009-ben az Aranyvackor pályázaton Keszeg Ágnessel első díjat nyertetek. Mit jelentett számodra ez a díj?

DP: Nagyon sokat jelentett. Egyrészt Ági miatt: hogy éppen egy ilyen jó bolondos, huncut, őrült munkatársat találjak, aki mintha azt rajzolná, amit én rajzolnék, ha nem lennék felmentve ebből a tárgyból – hát az csodálatos élmény volt és maradt a mai napig. Másrészt az önbizalomhiány, vagy mondjuk, ingadozás miatt: egy díj persze nem minden, valamit talán mégiscsak jelent.

MK: Idén megjelent meseregényed az aranyvackor-díjas meséd folytatása. Mikor határoztad el, hogy folytatod a történetet?

DP: Éppen akkor, amikor megnyertem ezt a díjat. Ha már jó, miért ne folytatnám? Én amúgy is egy kalandvágyó író vagyok, nem félek a kockázatoktól, bár körülnézek azért…

MK: Hogyan született meg Hóbucka alakja? Van-e valamilyen kapcsolat, hasonlóság, párbeszéd Zelk Zoltán, Marék Veronika, Szutyejev, vagy Csukás hóemberalakjai és Hóbucka Hugó figurája között?

 DP: Hóbucka Hugónak mindenkihez köze van, aki jó meséket írt magyarul vagy más nyelven, vagy éppen jó rajzfilmet rendezett. De köze van Ágota hóemberéhez is, aki mellett ropogós arccal lefényképeztük.

MK: Minden jó meseregény legalább két síkon olvasható. Másként olvassa a gyerek, mást olvas ki belőle a felnőtt. Ez a kettősség a te könyvedben is funkcionál. Mennyire volt ez szándékos részedről?

 DP: A kettősség talán onnan lehet, hogy Ágota éppen abban a korban van, amikor már nem gyerek, de még nem felnőtt: már tetszenének a fiúk, de még topog az ablak előtt, úgy várja a futárt, ha pizzát rendelünk. Az ő kettősségeit próbálom használni.

 MK: A klasszikus meseregény a jó és a rossz konfliktusára épül. Feltételezhetjük-e, hogy a rossz a te meseregényedben átlényegül a szereplőkben fellelhető emberi hibákba? Könyvedben nagy rokonszenvvel rajzolod meg gyerek(állat)szereplőidet, a felnőttekkel viszont kíméletlen vagy (itt Makk Miklós és  Rőtfülű Dezső alakjára gondolok). Van-e ebben valamiféle szerzői célzatosság?

 DP: Számomra Rőtfülű Dezső másképpen gonosz, mint Makk Miklós. Rőtfülű gonosz, Makk Miklós csupán félrelépős – ő nem akar rosszat senkinek, csak hát vannak az életben helyzetek, amikor szándék nélkül is sikerül megsebezni a másikat. Egyébként meg azt hiszem, a jó – gonosz ellentétezés manicheista lenne a Hóbucka esetében. Rőtfülű egy színfolt, semmi más; a történet úgy indul, hogy a “főhős” elábrándozik. Hajlamosak vagyunk ezt valami szörnyűségnek gondolni, de hát éppen ez vezet a Makkékkal való megismerkedéséhez, ami mégsem olyan borzasztó, nem?

MK: Mire a meseregény végére értem, igen megkedveltem Hóbucka Hugót. Szívesen olvastam volna még kalandjait, de nagyon hamar búcsúznom kellett tőlük. Találkozunk-e még Hóbucka Hugóval, tervezed-e a meseregény folytatását?

DP: Nem tudom, folytatom-e. Valamelyik nap azon morfondíroztunk az egyik ismerősömmel, hogy a folytatás csak A Karib tenger kalózai esetében bizonyult szerencsésnek.

 MK: A magyar gyerekolvasók költőként, íróként is megismertek immár. Milyen műfajban szándékozol a közeljövőben gyerekeknek írni? Mesélj a terveidről!

 DP: Még semmit nem tudok a terveimről, de hát a Hóbuckáról sem tudtam, amíg a Szabadság meg nem kért egy karácsonyi jegyzetre. Megírtam, s talán akkor kezdtem havat gyűjteni hozzá…

 

 

Advertisements