Archive for 2011/12/14


Kiss Ottó: Régi kincsek

Szeretek verset olvasni.

Szeretem, ha a versek “folyamatosan viszik-hozzák a nyelvet” (1) (nekem), ha felvillantják előttem, hogy a nyelvben mi minden benne van, és hogy a minden is képes kényelmesen beleférni.

Ezen itt és most valami olyasmit (is) értek, amit Jakobson a költészet grammatikájáról gondolkodva (2) nálam sokkal okosabban fejtett ki, vagyis hogy a költészet láttatja, érezhetővé és megfigyelhetővé teszi azt, ami a mindennapi nyelvhasználatban, és a nyelvben, pontosabban a történeti nyelvek mindegyikében eleve benne van. A költészetben, bár szerintem gyakran a prózában is, életre kelnek és előtérbe kerülnek olyan nyelvi formák és kifejezések, melyek a nyelv sajátjai, a vers viszont hangsúlyozza, mintha színpadra állítaná őket. olvasásának folytatása

Reklámok

MÁTÉ ANGI

Lovász Andrea

A világot ő meséli nekünk újra. Mikor már azt hittük, a gyermekirodalomban sem lesznek többé mesék, igazi, teremtő erővel bírók, olyanok, amelyekből nemcsak megérthető mindaz, amiben élünk, de amelyekben megszülethet mindaz, amiben élünk – ekkor jött Máté Angi, és varázserejű szövegeket írt. Csupa fontos és csupa jelentéktelen dologról súlyos és könnyed történeteket, tételmondatokban és metaforákban. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: