Mottó: „Abból tudhatod, hogy a gyermekeid kezdenek felnőni, hogy olyant kérdeznek, amire van válasz.” (x)

Amikor könyvet vásárolokn két szempont a döntő. Az egyik a gyermekeim iránti elfogultságom, a másik a könyv esztétikai, művészi értéke. A Morcit karácsonyi ajándéknak szántam nagyobbik fiamnak, a 7 éves Marcinak. Már a könyv címe is felkeltette érdeklődésemet, nem különben a könyv illusztrátora, Takács Mari, akinek nagyon kedveljük stílusát.

A könyv elérte a várt hatását, mert elolvasása után  beszélgetést kezdeményezett kisfiam a lét és nemlét kérdéséről.

Morci lelki világa igen közel állt hozzá, hiszen ő is egy rendkívül érzékeny lelkű gyerek, így könnyedén ráhangolódott a könyv szomorkás hangvételű történetére. Történet? Nem igazi történet, hiszen alig van cselekménye a könyvnek. Inkább az események utóhangjának megragadása bontakozik ki a lapokon, olyan történés, mely inkább a lélekben zajlik, a valóság eseményei főképp a meditálás, az elmélyülés, valamint a párbeszéd kiindulópontjául szolgálnak.

Vannak gyerekek, akik nem a hősies, bátor, minden élethelyzetben könnyedén boldoguló mesehősökkel azonosulnak, hanem jobban kedvelik az esetlen, valamilyen lelki, alkati hiányosság folytán bajba keveredő, és tehetetlenül álló figurákat, mint például a Lázár Ervin-i mesehősök. Ez lehet a mai gyerek igénye is akár, azé, aki érzékenyen reagál a világ dolgaira, rendkívül éretten belelát a felnőttek világának visszásságaiba, gyermeki őszinteséggel és tisztánlátással,  bölcsességgel érzékeli az őt körülvevő rohanó, türelmetlen világ embertelenségét. Érzik ők, talán jobban mint mi, hogy „nem jól van ez így”.

A kortárs magyar gyermekirodalomban egyre több a tabutémát, vagy nehéz kérdéseket feldolgozó alkotás. (pl. Sárkány a lépcsőházban, Csillagszedő Márió, Csimota Tolerancia-sorozat, Móra Tabu-könyvek ) Bátky András könyve több, mint az árvaság (félárvaság) megjelenítése. Mássá, többé teszi filozófiai tartalma, kérdésfelvetései. A világirodalom, a kultúrtörténet (filozófiatörténet) klasszikus kérdését fejtegeti. Idevágó Babits Esti kérdése:

„Miért nő a fű, hogyha majd leszárad, s miért szárad le, hogyha újra nő?

„Minden változik – vonja le a következtést Morci édesapja – A dolgok mozdulnak, a világ szalad körülötted, és percek alatt csodák nőnek ki a földből, de csak azért, hogy mindjárt utána rögtön eltűnjenek”.

A változás lényegének megragadása ez a pár sor, mely a könyv konklúziója is egyben.

A történet ideje egy teljes naptári év. Biztonságot sugall, megfelelő időt hagy szereplőnek és  olvasónak arra, hogy a változást, mint szükségszerű, természetes folyamatot meglássa, elfogadja, és így megértse a természetben uralkodó rend lényegét. Hiszen a megértés a létezés alapja. Így születtek a mítoszok is, melyek eleinte az emberi tudatban tükröződtek. Az ontogenézis során felvetődött kérdéseket, a filogenézis során is meg kell válaszolnunk. Talán épp az apákra hárul ez a feladat. Az igazán lényeges kérdések azok, amelyeket újra és újra meg szeretnénk válaszolni. Az igazán lényeges kérdések azok, melyekre soha nincs válasz. Írásom mottójául ezért választottam a fenti idézetet.

Bátky András könyve a hétköznapiság és a filozofikum érdekes ötvözete, melyet helyenként a líraiság hangja ölel körül.  Ennek a sajátos nyelvezetnek, formának köszönhetően a könyv szomorkás, lírai hangvétele felülkerekedik az objektivitás, a valóság hétköznapiságán. Hétköznapi cselekvések, jelenetek, tárgyak, helyszínek (a reggeli kakaó készítése, a fagyizás, a lakás, a fürdőzés, öltözködés stb.) érzékletes képekben nyernek sajátos alakot („piros pulóvere pipacsnyi folt volt a tél után elsőket lélegző világban”). A szövegbe ékelt lírai betétek a hétköznapiság más dimenzióba emelését teszik lehetővé, a költői itt egybeesik a gyermeki láttatás lényegével.  Weöres Sándor óta tudjuk, hogy

„a gyermekek 10-12 éves korukig mindannyian költők, még ha tán nem írnak egy sort sem”.

Ebből a hitből ad vissza valamit a szerző a következő sorokban:

 „A napsugarak végigfutottak a kert végében kanyargó patak partján, felszaladtak az ott álldogáló fák törzsén, kibújtak a levelek szárán, és hunyorogva szétkergették az árnyak maradékát…”

Lírai, ugyanakkor antropomorfizáló, játékos világlátás ez.

Takács Mari illusztrációi kitűnően illeszkednek a mű világához, segítve az olvasót a hangulat a megragadásában. Nem lehet véletlen a lírai betétek dőlt betűs szedése sem, hiszen Morci gyermeki látásának lenyomataiként is értelmezhetők. Bátky szóképei líraiságot kölcsönöznek az ábrázolásnak, átvezetik a könyv történéseit a transzcendentalitásba, megérezzük, hogy minden mondatnak súlya, önmagán túlmutató értelme van.

Talán nem véletlen, hogy pont Takács Marit –  akinek éppen a verseskötetek illusztrálása az erőssége – kérték fel erre a munkára. Ez a fajta érzékenység, finom ábrázolás az apa és gyerek bensőséges kapcsolatának bemutatásán is tetten érhető.  Morci érzékenysége, ösztönös kíváncsisága az élet értelmének felfogására nem véletlen, inkább sorsszerű, valószínűleg épp az édesanya korai elvesztésének következménye.

Demény Péter egyik Ágóbágó-versének sora jut most eszembe:

„…és apa még tán jobban szeret, ha félsz az ismeretlentől” (Apa levele Ágóbágónak)

és az, hogy ekkora bölcsességgel csak az apák képesek megvigasztalni gyermeküket.

Vannak könyvek, amelyek hozzásegítik a gyereket önmaguk és mások, vagy éppen a környező világ megértéséhez. Ezek a jó gyerekkönyvek. A Morci ilyen.

Reklámok