DÁVID ÁDÁM

Lovász Andrea

Polihisztor-palánta: filmes és kutató és tudósító és kritikus és szerkesztő – és mostanában még író is. Irigylésre méltó kezdet.

Nemrég még csak németországi tudósításait olvastuk (na jó, kissé irigykedve), a nyáron pedig már A Virág utcai focibajnokságnak szurkolhattunk, és titkosan készülőben van egy újabb könyve is. A Virág utcai Koppánynak és családjának a kalandjai látszólag leginkább a fociról szólnak, ám valójában egy kedves, hóbortos nagymama körül bonyolódnak. És hát ez egy érzelemgazdag, kedves, több generációs szeretni való családi mese – kicsit szeleburdi családos, kellemes utánérzésekkel. A megformálás (és jaj, a koppolás vezérmotívummá emelése) ugyan még sokkal inkább ígéret, mint eredmény, de Dávid Ádám lendülete azt ígéri, hogy erős gyerekkönyv-író lehet belőle.

Németh Eszter 

Ha választanom kellene, hogy A Virág utcai focibajnokság és A betontenger könyve közül melyiknek olvasnám a folytatását az utóbbit választanám, és nemcsak azért, mert az utóbbi befejezetlen. Izgalmas kezdet, hogy nem csupán a megszokott aszfaltbetyárok járnak köztünk, de a betontengerben halak úsznak…

A sokoldalú fiatal szerző (filmes, kritikus, szerkesztő és kutató) gyerekkönyv írói pályafutását is lendületesen indította, tele van ígéretes ötletekkel, aki pedig emlékszik még a Szupernagyi című sorozatra, az A Virág utcai focibajnokságot is szeretni fogja koppoló Kovács Koppánnyal együtt, akinek szerencsére nem olyan kemény a feje, mint az állandó jelzőjű nevének alliterálva koppanó -k- hangjai.

Ötletesek a nyelvi játékok, kissé még visszafogottak, de meglátjuk még miből lesz a cserebogár, vagy csodapók, esetleg csodaszerző!

Reklámok