<Hogy miért nem került ez a könyv a kezembe tizenéves koromban?! Objektíve persze azért, mert első magyar kiadása 1984-es. Pedig nagyon-nagyon élveztem volna, ahogy most is. Kezdem a negatív kritikával, de ennyi az összes: annyira semmitmondó a címe, hogy most sem figyeltem volna fel rá, ha nincs Székely András fülszövege.
Általában nem szoktam az ajánlóban a cselekményt is rövidítetten megírni, most mégis kivételt tettem, hogy éreztessem: a cselekmény a varázsmesék sémáját követi, ami a zsigereinkben van, de mégis olyan újszerű meglátását kapjuk a jól ismert mesei fordulatoknak, amelyek nemcsak hogy mosolyt csalnak az arcunkra, de az olyasfajta rácsodálkozás élményét is adják, amelynek klasszikus példája Newton esete az almával. olvasásának folytatása