Miklya Zsolt: ABC lakópark

Megfigyeltem a gyerekkönyvek kapcsán azt a tendenciát, hogy azokat a köteteket, amelyek valamilyen aspektusból személyesen is megérintenek, tovább hordom magamban a szokásosnál. A tavalyi év recenzálandó kötetei közül A Tabu könyvek harmadik része az egyik, Miklya Zsolt ABC lakóparkja volt a másik.

Egyrészt, mert a 4,5 éves csemetém állandóan iskolást játszik, és szorgalmasan gyakorolja a betűket, (egyelőre leírni), így aztán ideálisnak gondoltam, ha már lakópark, hogy megismerhesse alaposan a figurákat, a későbbi mesebirodalmi kalandozásokhoz. Ehhez képest a 4,5 éves, akinek némi hátsó szándékkal szántam, rá se hederített a könyvre, annál inkább érdekelte a három évest, akinek főleg a rímes-ritmusos versikék tetszettek, no meg persze a vidám, színes illusztrációk. Másrészt magam is szeretem a gyerekverseket, érdekes módon a szabadság és lázadás hangulatát keltik bennem, hiszen itt felénk, Ausztriában, a kézügyességen, kreativitáson van a hangsúly, nem pedig a memória, fantázia és jó értelemben vett lexikális fejlesztésen. Harmadrészt Miklya Zsolt ábécés kötete egy olyan bátor próbálkozás, amely megérdemli, hogy beszéljünk róla.

Ott van a rímes, örök memoriter, Móra Ferenc Zengő ábécéje, Páskándi Géza Zenélő ábécéja – mintegy válaszul -, és ott van a másik véglet a rímtelen, leckefüzet formájú verseskötet, Kiss Ottótól, az Emese almája.  Na, meg a Kerge ABC – ki ne felejtsem!

Az elvárás tehát igen jelentős, de a könyv jól indít, az ajánló olyan, akár egy Máté Angi mese:

„– Ahol a hangok laknak…
– A hangok is laknak?
– Hát persze. Nem is tudtad? A hangok betűkben laknak. A betűk szavakban, a szavak mondatokban. A mondatok mesékben és versekben. Vagy mondikákban, amiket csak úgy mondogatni lehet, meg dúdolgatni.  Leírva sorokba rendeződnek, mint amikor sétálnak az utcán az ovisok. Tudnak játszani is, meg bukfencezni. Vidámak és szomorúak tudnak lenni. Csendesek és hangosak. Akár egy lakópark, ami tele van hangokkal meg csendekkel. Mert a hangok is laknak. A csendek is. Nem is tudtad?”

A második nagy pozitívuma a kötetnek az illusztráció, Kállai Nagy Krisztina figurái vidámak, színesek, betöltik az oldalt és a rendelkezésre álló teret, hozzáadnak a versekhez és átlényegítenek sorokat. Nem is gondolnánk a kis repülő kondenzcsíkjába, aki a borítón indul, és az utolsó lapon készülődik leszálláshoz,  micsoda színek, formák, ötletek férnek, s ahogy halad, időnként a műrepülőket megszégyenítő kunsztokkal, úgy elevenedik meg alatta a táj: hol a repülő áll tótágast, s vele a perspektíva, hol egy-egy szereplő.

A maguk versek három típusra különíthetők, a rímes-ritmusos  versezetek üdítően sokfélék:
van köztük időmértékes:

Asztal alatt
Anikó
bújik kócosan.
***
Ág hegyében Ágota,
ágon sáros lábnyoma.

A páros rímű sorok kezdő szintagmája az Arany alma ághegyen sort idézi.

De a b betű baglyai is Weörest idézik más versekkel egyetemben, a baglyok a Majomország című verset. Akad persze ütemhangsúlyos darab is, a gy betűhöz tartozó a höcögtető mondókákat idézi fel, kiválóan alkalmazható otthoni mondókázásra is. A Gyí te paci, kezdet talán nem is annyira érdekes, inkább a második versszak nyit újabb dimenziót:

Gyurma paci, gyurmaló,
gyurmalány a hátán,
galoppozik a csikó
patkolt gyurmalábán.

És szintén itt a g-nél található az egyik kedvencem, a téma és a szójáték miatt.

Gázolog a tó,
tele gém,
kis bukó,
nagy bukócsag.

Persze, aki ezt a viccet érti, az azon a kérdésen sem fog meglepődni, hogy „Ettetek már sünsalátát?/Vagy tegyük fel sünspenótot?”  Aggodalomra semmi ok, se a saláta, se a spenót nem szúr, viszont kiválóan elmagyarázhatjuk a gyerekeknek a külön- és egybeírás szabályait a mellé- és alárendelő szókapcsolatok esetén.
Nem csupán klasszikust és kortársakat idéz Miklya Zsolt, de ahogy a munkásságát kicsit ismerők talán várják is, a hit is meg-megjelenik egy-egy sorban. Finoman simulva a nagy játékos egészbe, erőlködés, didaktika nélkül.

„Ideje a télnek,
ideje a nyárnak… „

Hosszú ideje írtam már sokféleképpen magamban ezt a pár sort, hol így, hol úgy vezetve az ajánló fonalát, de egyvalamiben mindvégig teljesen biztos voltam, hogy megírom, mert ez egy jó könyv, olyan, amit szívesen ajánlok.

Hiába, hogy kissé széttartó, nem tökéletesen egységes a kötet.  Mindezek ellenére színes, vicces, vidám, szép, néha elgondolkodtató, és mindig játékba hívó. Ott a helye minden 4-7 éves könyvespolcán, hogy a tanulás játék legyen, hogy az ismeretszerzés öröm legyen, azért íródott, hogy szerethessük az ábécét, szerethessük a betűket, és szeressünk olvasni.

Miklya Zsolt
ABC lakópark
Illusztráció: Kállai Nagy Krisztina
Egmont,  Bp., 2011
ISBN 978 963 629 916 3

Hírdetés