Főszereplő: Bruti király.
Külső jellemzése: „csöppet délcegebb, mint három szem mák egymásra tornyozva, ám némicskével apróbb három szem töpörödött mazsolánál.”
Belső jellemzése: brutális = durva, erőszakos.
Bonyodalom (probléma): korona lecserélése medvebőr kucsmára.
Kifejtés (akció): medvevadászat. Sikeres volt az akció? Nem, mert nem élt medve az erdőben.
Megoldás: Bruti király medvebőr kucsmában érkezett haza a vadászatról. Lássuk azt a medvét!

Könnyű dolgom van, mert 4-44 éves közönségnek mutattam be ezt a mesét, sikerrel, ezért bátran ajánlhatom. Induljunk ki abból, hogy miért akar egy király medvebőr kucsmát, amikor korona van a fején. Például mert nem illik, nem való neki az a korona. Korona olyan uralkodó fejére való, aki méltósággal viseli azt, aki nem él vissza a korona-adta hatalommal, és tekintélye van az alattvalók körében. Bruti király tipikus diktátor, aki alacsony termetét grandomániával kompenzálja:*

„egy irgalmatlanul irdatlan medvebőr kucsmával kétszer akkora lesz, mint most!”.

Ezt értik a gyerekek is, mert a mese során kinevetik Bruti királyt. Első látásra-hallásra a Ludas Matyira emlékeztetett engem a mese és ez a benyomásom megerősödött. A mese magyar változata a franciával párhuzamosan jelent meg 2011-ben. Kár lett volna, ha nem jut el a Fazekas Mihály nyelvét beszélő olvasókhoz. Nemcsak Bruti király alakja és a mód, ahogyan a szolgáival bánik, teszik őt Döbrögi rokonává, de több szituáció is hasonló: a vadászatra vonuló katonák, az erdő mellett parancsra „felséges magamagára ” hagyott Bruti, a vadászok mókázása az erdőben és persze a kucsmavásár, amely során nem meg-, hanem átveri Brutit a medvebőrt eladó vadász, még álruha sem kell hozzá. Szóval a problémát megoldja Bruti.
A mese végén szétválik a kép és a szöveg: azt olvassuk, hogy a Brutit cipelő katonák el sem tudják képzelni, hogy miért olyan nehéz Bruti kucsmástól, ám a nézők már látják az élő-eleven medvét. Aztán a befejező mondatban olvasunk a csalásról, de az utolsó kép fejezi be a mesét, megmutatja, kinek a fejére kerül a korona a végén. De szükséges is a „Vége”elhangzása, a nézők még várnak a szöveges befejezésre.

Részletekben gazdag képek gyönyörködtetnek: a kezdő képen a sziget csúcsán pompázó várkastély a mesebeli kacsalábon forgó vár egyfajta megjelenítése. A Bruti őseit különböző állatos fejfedőkben ábrázoló képek bizarrak. Bruti alacsony termetét karikírozza és ezzel nevetésre ingerel az a kép, melyen vadászait hatalmas távcsővel lesi a király. A legmozgalmasabb kép, amit Bruti a távcsövön keresztül lát: az erdőben fogócskázó, kártyázó, viccet mesélő katonák látványa. Csak fokozza a hatást, hogy ez a kép a címlapon is látható statikus, pasztell színekkel festett erdő képe után következik. Az illusztrációk is érzékeltetik, hogy nem való korona Bruti fejére: többször látjuk a koronát a feje fölött lebegni vagy kézben tartva, mint a fejére illesztve. Nagyon kellemes a pasztellszínek látványa, és ezek kontrasztja a tompa kékkel és tompa vörössel.

A legelső várkastélyos kép látványával párhuzamosan hangzó kezdő szövegrész humora eltérít a klasszikus varázsmesék hangulatától. A szöveg is rendkívül gazdag, a nyelvtörőkig fokozódó nyelvi humor intenzív figyelmet igényel, gyerekeknek nehezen érthető, de hangzásában annál mulatságosabb, például:”sáskahadra vagy sóskahadra való hadsereg”, esetenként (hogy teljes legyen az összhang a szöveg hangzása és Bruti jelleme között) durva: „mi a fészkes nyavalya folyik abban a fészkes rengetegben”. És van olyan frappáns mondat, ami hahotára fakasztja a gyerekközönséget, és szállóigévé teszik: „Uncsi az egész, megesz a penész!” Sok hapax legomenonnal (egyszeri szóalkotás) talákozunk, izzadunk is, ha a gyerek rákérdez például arra, hogy mi a papusz, főleg, hogy még a mamusz szó jelentését sem ismeri. Kár, hogy lemaradt a fordító neve a verzóról, a honlapon találtam csak meg, Lackfi János fordította. Igazán nagyszerű meseátültetést végzett.

A Csimota a fülszövegben tömören összefoglalta a mesét: „Előre iszik a medve bőrére”, tökéletesen illik Bruti király történetére. De a francia cím is: Qui part à la chasse… Szintén állandó szókapcsolat: „Qui part à la chasse, perde sa place” nyers fordításban: aki vadászni megy, az elveszíti a helyét, pozícióját. Ebben a mesében Bruti a trónját. A szólás a bibliai történetre vezethető vissza: Izsák Jákobot áldja meg az elsőszülött, vadászathoz értő Ézsau helyett. Ha Bruti kimondta volna, hogy „Lássuk a medvét”, és szószerint érti, nem átvitt
értelemben, annak a mondatnak helye lett volna a medvebőr vásárnál, sőt! De ő nem gatyázott, gyorsan nyélbe ütötte a vásárt…*

Végül a sokadik értelmezés: a medvevadászat egy másik grandomán diktátort juttatott eszembe: Ceauşescut, aki „nagy vadász” volt, de az elvétett vadat a kísérői lőtték ki helyette…**

Vigyázz, vadász, ne gatyázz!
Írta és illusztrálta: Marie Dorléans
Papírszínház, Csimota, 2011

________

* Szerk. megj. Mivel a mű francia a megfejtés Napóleon?
** Szerk. megj. Történelmi érdekesség: a francia királyok közül sokaknak a vadászat volt a kedvenc időtöltésük, miközben még a franciák sem gondolják mindegyiküket kiváló uralkodónak.

Reklámok