ARC-MÁS-KÉP(P) – illusztrátorok: Horváth Mónika

HORVÁTH MÓNIKA

Hírdetés

Kajsa Gordan – Mia Maria Güettler: Kifli kutyaoviba megy

Ezt a könyvet a könyvtárban találtuk, válogatás közben, és elsősorban azért került a kölcsönzöttek közé, mert nagyon megtetszett a finom színvilága. Ahogy otthon nézegettük a kölcsönzött könyveket, egészen addig nem tudtuk eldönteni, hogy melyikkel kezdjük az olvasást, amíg meg nem láttam, hogy ezt a könyvet Larsson Mária fordította magyarra, aki szintén könyvmutatványos. Pedig írt Marika a blogján a magyar kiadás létrejöttéről, mégsem emlékeztem rá. Kezdem tehát a történettel és a magyar szöveggel.

Egyszerű történet, a cím rövid tartalom is egyben, így nem is fenyeget az a veszély, hogy leleplezem a történet csattanóját. Azt gondolom, hogy beharangozónak kevés annyit írni: az óvodakezdésről szól.

Interjú B.M. Grapes-szel

A Könyvmolyképző Kiadónál nemrég megjelent, Jóslatok hálójában című könyv szerzőjével Larsson Mária készített interjút.

B. M. Grapes

Jóslatok hálójában – ifjúsági regény magyar szerző tollából

Örömmel fedeztem fel, hogy magyar szerzők is írnak a fiataloknak. A Könyvmolyképző Kiadó ismert arról, hogy felkarolja a tehetséges magyar gyerekkönyvírókat.Ne tévesszen meg az angol álnév. B. M. Grapes magyar írónő, s reménykedem, hogy az első regénye után sok következik még.

A Jóslatok hálójában igazi feelgood regény gótikus elemekkel. Fontos szerepet játszik benne egy pók: a fekete özvegy, amely fajról köztudott, hogy párosodás után a nőstény felfalja a hímet.

A cikk szerkesztett másodközlés, az eredeti itt olvasható.

Szakura, a csodálatos fababa

A magyarországi gyermekkönyvek világában szokatlan tipográfiájával azonnal megragadja a figyelmünket Tóth-Vásárhelyi Réka A csodálatos fababa meséje címet viselő kötete. A belső borítót fedő, valamint az egyes lapszéleken váltakozó, az orientálisnak, sőt, tipikusan japánnak mondható minták a keleti motívumkincset jól ismerő illusztrátorról tanúskodnak.

A színválasztás már jobban tükrözi az európai ízlésvilágot, a keleten gyakran[1] alkalmazott harsány, kontrasztos, néha hivalkodó aranyos-ezüstös, fémes színek helyett a krémszín, a halvány bézs és összességében is visszafogottság jellemzi a könyvet. A színpaletta könnyed, légies érzetet kelt, ezzel is erősítve a gondosan megválasztott lapok puhaságát, természetes hatását. Ösztönösen finoman, óvatosan bánik az ember ezzel a könyvvel.

ARC-MÁS-KÉP(P) – szerzők: Böszörményi Gyula

Böszörményi Gyula

Simon Réka Zsuzsanna

Sokáig csak felnőtteknek írt, aztán némi buzdításra, elkezdett gyerekeknek is. És milyen jól tette. Mély meggyőződése, hiszi és vallja, hogy a gyerekek megérdemlik a „békés-nyugis-napsugaras-tehénbőgéses-grundfocis gyerekkort”  és nem utolsósorban a minőségi gyermekirodalmat. Azóta folyamatosan tanuljuk tőle, hogy a másság szerethető kincs, s hogy a külső, szemmel látható jegyeken túl egyek vagyunk: csodálatos teremtmények. Tanuljuk azt is, hogy szárnyalni, álmodozni, utazni, csodát teremteni könyvekben és könyvekből lehet igazán, s hogy életünkben minden attól függ, készek vagyunk-e a saját csodáink felismerésére, megtapasztalására.

Nyár, Balaton, babavilág – Finy Petra : Maja tizenkét babája

Finy Petra, a kortárs magyar gyerekirodalom megkerülhetetelen szerzője, akit én magam  költőként ismertem jobban, most egy üde, rózsaillatos kisleányregénnyel jelentkezik : a  Maja tizenkét babája című könyve a Pozsonyi Pagony kiadásában jelent meg 2011-ben. A könyv egy nyári vakáció élményét meséli el egyfajta nosztalgikus, békebeli hangulatban, hiszen a nagyiéknál töltött szünidő izgalmai egy századeleji balatoni villában – a Baba-házban – és környékén esnek meg Maja úrhölggyel, így nevezi ugyanis a nagymama viccesen az unokáját.

A történetben ezt a belle époque*-ízt erősíti még a nagyi elmaradhatatlan ötórai teája (ami bevallom, nem tűnt  túl életszerűnek valahogy ebben a balatoni környezetben), a sokéves babák jelenléte is, köztük a távol-keleti porcelánbabáé különösképpen, akinek a misztikus történetét amolyan irodalmi chinoiserie*-ként  meg is ismerjük később.

Kreatív, Kortárs, Kultúra – Interjú Menyhért Annával

Nemrégiben a prae portálján olvasgattam, amikor felfigyeltem a Süvecz Emesével készített interjúra. Érdekelni kezdett a műhely, amiről beszélt, legutoljára talán Hotya Hajnit hallottam ilyen átszellemülten, meggyőződéssel beszélni. Megkerestem Menyhért Annát, akit oldalunk olvasói a Kis ló történetei kapcsán ismerhetnek, további bevezető helyett: 

Ha egy szülő megkérdezné, miért épp benneteket válasszon a sok hasonló iskola, foglalkozás közül, mit válaszolnál? Mi az 5K Központ erőssége?

Nálunk mondhatni személyre szabottak a programok. Tavaly például nem volt kreatív meseíró kurzus, de igény mutatkozott rá, így ebben a félévben már meghirdettük. Kis csoportokkal indulnak a képzéseink, tehát biztos nem történik meg az, hogy valaki elkallódik.

Gyerekkönyvek külföldön: Csehország – Tereza Horváthová: A kék tigris

Ez az a könyv, ami miatt rendesen unni kezdtem a felolvasást. Most azt hihetnétek, hogy azért, mert egy eseménytelen és egyhangú vacakról van szó. Pedig nem. De nem ám! Ettől a könyvtől lázba jöttem, ennek a könyvnek köszönhetően gyerek lettem megint, ebbe a könyvbe bele akartam mászni minden porcikámmal, s ezzel a hirtelen jött bizsergéssel nem tudtam mit kezdeni.

A felolvasást élvezni szoktam, csak hát a felolvasás eleve lassúbb mint az olvasás, a felolvasásnak szükségszerűen más a ritmusa is, más helyeken lassít és várakozik, máshol ismétel, pláne abban a helyzetben, amikor szimultán kell csehből magyarra fordítani. Ha profi szinkrontolmács lettem volna, az se segített volna rajtam. Türelmetlenül vártam az estét.

Paola Zannoner: Célvonal

Emlékezet, ez a kulcsszó, amelyre a regény épül, s amely engem is a regényhez köt. Emlékszem, előszörre másfél-két óra alatt elolvastam a könyvet, míg a gyerekek aludtak, és emlékszem az azt követő a délutáni ténfergésre. Nem találtam a helyem, mert emlékeztem a sportosztályos tanítványaimra, s egy szerencsétlen balesetre, amit én már csak hallottam, akkoriban ugyanis éppen Zsófiztam otthon. Emlékszem a hitetlenkedő sokkra, a tenni akarásra, ami a könyv kapcsán újra felhorgadt bennem. És emlékszem a megnyugvásra, mely akkor áradt szét bennem, amikor a kötet másodszori elolvasása után újra ránéztem (a social network-ön) a volt tanítványom képére, és láttam a mosolyt az arcán, és azt, hogy a megbízható, jelenlévő barátai veszik körbe.