Böszörményi Gyula

Simon Réka Zsuzsanna

Sokáig csak felnőtteknek írt, aztán némi buzdításra, elkezdett gyerekeknek is. És milyen jól tette. Mély meggyőződése, hiszi és vallja, hogy a gyerekek megérdemlik a „békés-nyugis-napsugaras-tehénbőgéses-grundfocis gyerekkort”  és nem utolsósorban a minőségi gyermekirodalmat. Azóta folyamatosan tanuljuk tőle, hogy a másság szerethető kincs, s hogy a külső, szemmel látható jegyeken túl egyek vagyunk: csodálatos teremtmények. Tanuljuk azt is, hogy szárnyalni, álmodozni, utazni, csodát teremteni könyvekben és könyvekből lehet igazán, s hogy életünkben minden attól függ, készek vagyunk-e a saját csodáink felismerésére, megtapasztalására.

A világ, amit megteremt, népmesei elemekre, a honfoglalás előtti magyar mitológiára épül. Jellemző rá az izgalmas, egyedi, különös történetszövés. Nyelvezete ízes-zamatos, fordulatokban gazdag és roppant szórakoztató.

Gergője és Zsófija révén táltoskodhatunk, jurtákban időzhetünk, boszorkányplázázhatunk, révülhetünk és rémálmokat vadászhatunk. Ősboszorkányba, tűzhangyasámánba, csatornalidércekbe botolhatunk, és állítom, ha egyszer kézbe vettük egyik könyvét, nem nyugszunk, míg el nem olvastuk a sorozat minden egyes darabját. Ez már csak ilyen. Mindet be kell szerezni.

Németh Eszter

Böszörményi Gergő könyveiben a romantika jegyeivel mutat rokonságot akkor, amikor a hőseit a távoli, mítikus múltba küldi vissza. Ezen a dualista (révülők világa, a Tetejetlen Fa világa – Valóság) mágikus-misztikus világteremtésen túl, a regények másik lényeges építőkövét a J. K. Rowling által teremtett mesevilág adja. Pontosabban az arra való folyamatos reflektálás, párhuzamteremtés.

Ami miatt mégsem lesz paródia, vagy egyszerű epigon-irodalom a Böszörményi-világ, az a tény, hogy mind a Gergő történetek, mint a Harry Potter-sztori, és az összes varázsló és fantáziavilág (Tolkien, Lázár Ervin, Michael Ende) valamint néhány tudományos-fantasztikumon alapuló krimi világa (pl. Umberto Eco)  egyenrangúként helyet kap benne. Vagyis a Tetejetlen Fa egyfajta Mese-, vagy Fantázia Birodalomként manifesztálódik, amelynek nincs egy meghatározott, centralizált ellenőrző apparátusa, és – ami nekem a legszimpatikusabb -, nem állítja, hogy a Gyémánt Jurta lenne a legfőbb hatalom, egyszerűen csak a szerző által teremtett világok irányítójaként definiálható, s mint ilyen, természetszerűleg képes belátni a létező álomvilágok történéseinek legnagyobb részét. Az nem derül ki a könyvekből, legfeljebb sejthető milyen viszonyban is vagyunk a nyugati és más égtájak/kultúrák varázslóival . Jó példa erre a Monyákos Tuba-sorozat utolsó kötete, vagy a Rúvel hegyi legenda, esetleg A bolhedor lovagjai. (Ezek egyébként korábban keletkeztek, s némi átdolgozással válhattak a Gergő-univerzum részévé.)

De képes  az aktuális trendekhez és brandekhez igazodó regényvilágot is teremteni, ahogy ezt a 9, 8, 7…  című művében és a folytatásaiban teszi. Olvastuk közben rendre szánkázik az ember hátán a hideg.

Sokáig lehetne sorolni még a címeket, legyen elég annyi, ha valaki elvarázsolódásra vagy borzongásra vágyik, vagy mindkettőre Böszörményi Gyula könyveiben nem fog csalódni. Arra azért vigyázzunk, hogy némely kötetek korhatárosak!

Advertisements