Hírdetés
Archive for március, 2012
2012. április 14-15-én is megrendezésre kerül a Holnemvolt Mesemondó Fesztivál immáron másodszor Magyarországon. A kettes szám többféleképpen is meghatározza a fesztivált, (2012, 2. fesztivál, két nyelven mesélés, Grimm 200. évforduló) Ennek jegyében mi pedig a kétnyelvű magyar-horvát mesemondót, Kovács Mariannát kérdeztük.
Mariann, tavaly Csenge és Szende, idén pedig Berecz Andrással ti képviselitek a magyar mesemondókat. Milyen érzés? Izgulsz?
Tavaly betegség miatt nem tudtam jelen lenni a fesztiválon, így sóvárogva vártam a híreket és együtt örültem a szervezőkkel a nagy sikernek. Az idén Csenge még valamikor a tél közepén keresett meg. Természetesen gondolkodás nélkül igent mondtam. Mióta megindult a rendezvény reklámja napi szinten követem a híreket, kíváncsian várom a résztvevők bemutatkozását. Bizony eléggé meggyötör a tény, hogy Berecz Andrással említenek. Tévedés ne essék, András iránti rajongásomat mindenki ismeri, ráadásul jó barátok vagyunk, sok közös élményben volt már részünk, de ez most más. Hogy izgulok-e? Inkább töprengek, próbálom kitalálni miben vagyok nagyon másabb Andrásnál és mindenkinél.
Van az úgy, kérem szépen, hogy az ember leánya, fia, sosem akar rossz fát tenni a tűzre, jólnevelt és tiszta szeretne lenni, de a világ dolgai furcsa módon mindig ellene esküsznek. Ez történik Annie M. G. Schmidt mindig piszkos Szutyoksáriával is, aki akarva-akaratlanul magához vonzza a bajt, és valahogy mindig úgy adódik, hogy a bajjal a kosz, a szutyok is együtt jár.
(A képek forrása a Pagony Olvasósarka.)
Yalvac Ural Muzsikaárus gyerekek című versregénye különleges színfolt az utóbbi években megjelent gyerekkönyvek között. A népszerű török író kötete 1979-ben a Nemzetközi Gyermekkönyv Vásáron első díjat nyert vers kategóriában. A könyv máig tartó időszerűségét bizonyítja, hogy megjelenése óta több újabb kiadást megélt és többek között lengyel, albán, német, macedón, angol, flamand, görög, szerb-horvát és orosz nyelvre is lefordították.
A kiadó ajánlójából megtudhatjuk, hogy a Muzsikaárus gyerekek különlegességét növeli, hogy az első cigány nyelven kiadott gyerekkönyvként tartják számon. E háttér információk méltán kelthették fel a Napkút Kiadó érdeklődését, így a könyv 2010-ben magyar nyelven is megjelent. olvasásának folytatása
Hanna sok időt tölt a papája fodrászüzletében. A hatalmas ablakból figyeli, mi történik az utcán . Sóvárogva szemléli a kutyákat és az őket sétáltató gazdikat. Egy nap egy fekete szőrgombóc gurul el a kirakat elött, Hanna pedig kíváncsian a nyomába ered. Először felmosórongynak nézik, majd amikor egy kopasz úr fején landol, paróka lesz belőle. Még szerencse, hogy Hanna apukája nem nyírja le. Hiszen ez egy kis pulikutya! Éppen olyan, amilyenre Hanna vágyik.
A bejegyzés szerkesztett másodközlés, az eredeti itt olvasható.
Brian Selznick könyvének a borítóját ahogy megláttam azonnal tudtam, megszerzem. Mellém pártolt a szerencse, hiszen a nyomdafriss könyvet az orrom előtt tették le a könyvesbolti pultra. Remegő kézzel fizettem, és bevettem magam egy kávéházi sarokba. Egy órával később kissé kótyagos fejjel álltam tovább, pedig csak kávét ittam.
A könyv.
Eleinte nem értettem miért feketék a lapszélek. Fokozatosan tárta fel magát a könyv, pontosan úgy, ahogy a képeken egyre beljebb haladunk a párizsi pályaudvar épületébe, be egészen a falak mögött megbújó kisfiúig. Képekkel indít, aztán sokára jön némi szöveg, majd megint rengeteg kép. Mégsem picture book, nem képregény, nem stroyboard, de nem is regény. Összemossa ezt a négy nagyon különböző műfajt, egyedi alkotást teremtve. olvasásának folytatása
Amikor először eszünkbe jutott az “Itt egy kritika, ott egy ajánló” ötlete, hamar ráébredtünk arra is, hogy nincs tökéletesebb választás Oliver Jeffers könyvénél, hiszen a vékony füzetecske, ahogy Nóri erre a prae.hu-n írt kritikában rá is mutat, az olvasóvá válásnak pontosan azt a momentumát ragadja meg, és ábrázolja, amikor a könyv (fizikai) tárgyból (szellemi) szubsztanciává lényegül. Azt a pillanatot, amikor az olvasó (gyermek) önmagára ébred.
Hogy zajlik az átváltozás? Olvass tovább!
Ha a metamorfózisra vagy kíváncsi kattints a prae.hu-ra!
Van nekem egy unokatestvérem (egy a sok kedves közül), aki mindig hatalmasakat szippant a könyvekbe, mielőtt olvasni kezdi őket. A papír és ragasztó egymásba simuló illatának megtapasztalása nyitja meg számára a könyv gondolati világát. Amolyan átmeneti rítusa ez, mely elsősorban nem új életszakaszba vezet, hanem egy textuális, esetleg képi valóságba. Egy alkalommal könyvet adott a kezembe: fejemet mélyen a lapok közé dugva szagoltam bele. “Jé, hát te is? – kapott rajta. Mosolygó szeme a szememben nem magyaráztunk semmit. Nem volt rá szükség.
Mit tehet a kezdő anya, ha azt tapasztalja, hogy gyermekét nem várt külső hatások érik az oviban, játszótéren, baráti társaságban? Ha szelíd elsőszülöttje egyszer csak pókember szeretne lenni farsangkor? Ha a úton-útfélen szerepjátszik, és gondolatban hálót lő a kis karjaiból? Ha kedves mesekönyvei helyett egy rongyosra tépett képregényt lapozgat(na) naphosszat, amiben koránt sem neki való figurák démoni küzdelme zajlik és persze végződik a piros-kék szuperhős győzelmével?
Nos, először is belenyugszik, hogy akárhogy is, de óhatatlanul lesznek külső hatások gyermeke életében. Elfogadja, hogy a barátok – és az ő kölcsönújságjuk – ezután is sokszor lesznek még érdekesebbek, mint az otthoni dolgok. Megpróbálja finoman visszaterelgetni gyermekét a könyvek, a szelíd, kedves mesék birodalmába. olvasásának folytatása
Gyönyörű könyv, téli képekkel, amelyeken a csupaszín hó hideg helyett kellemesen meleget sugároz, és amely a tipográfiai hagyományokon túllépve már a szennycímlapon belekezd a mesébe: „Laposföld királyának udvari bolondja nyugdíjba vonult.” Bolondos áprilisi mese, amelyben a megüresedett állásra Piros Vilmos csörgőbottal, Boglya Boldi kakastaréj fejfedővel indul, no meg harmadikként Cinege Mici hét színes szoknyában, serpenyő-korcsolyával a lábán. Igazi lány-mese, hiszen a végén a királyt lánykérésen érjük. olvasásának folytatása
Könyvmutatványosok 