Hanna sok időt tölt a papája fodrászüzletében. A hatalmas ablakból figyeli, mi történik az utcán . Sóvárogva szemléli a kutyákat és az őket sétáltató gazdikat. Egy nap egy fekete szőrgombóc gurul el a kirakat elött,  Hanna pedig kíváncsian a nyomába ered. Először felmosórongynak nézik, majd amikor egy kopasz úr fején landol, paróka lesz belőle. Még szerencse, hogy Hanna apukája nem nyírja le. Hiszen ez egy kis pulikutya! Éppen olyan, amilyenre Hanna vágyik.

A bejegyzés szerkesztett másodközlés, az eredeti itt olvasható.

A könyvet olvasva akaratlanul is Pompom jut az eszembe. “Hogy kicsoda Pompom? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtani az alakját! Ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább egy szőrsapkához hasonlít, ahogy ül az ágon.”

Gubanc is éppen így tudja változtani az alakját. A történet végén persze a kislány és a kiskutya egymásra találnak. Kőszeghy Csilla a tőle megszokott humorral formálja és festi történetét. Csilla könyveiben (talán azért, mert Londonban is tanult) fekete emberek is felbukkannak.

Kedves kis történet. Azt hiszem, sok gyerek kedvence lesz majd.

Kőszeghy Csilla: Hanna és Gubanc

Pozsonyi Pagony Kft., 2011.

Advertisements