Ha egy korban éltünk volna, egyszerre, és ő annyi idős lenne, mint mi, most egy ünnepelt harmincast köszönthetnénk személyében, akivel még a dán király is koccintott, és hintajába ültette. Bizonyára nem írna a Könyvmutatványosoknál, mert a kiadók sorban állnánk meséi és útiregényei közléséért. De rajonganánk érte lopva vagy nyíltan, és még harminc évig felfelő ívelő karrierje tanúi lehetnénk.

A kép forrása: wikipedia.org

Szeretem azt hinni, hogy így, a majd két évszázadnyi távolság ellenére is Andersen örökét hirdetjük mi valamennyien (szerzők, kiadók, médiaportálok, bloggerek és olvasók ) akik elköteleződtünk a gyermekkönyvek, és  a szép, igényes, értéket hordozó és értéket teremtő gyerekirodalom mellett. Nekünk sem más a célunk, mint ami Hans Christian feladata volt: teret nyitni “olyan mesék számára, amelyek alkalmasak gyermekolvasmányoknak is, de költőiségükkel a felnőtt olvasókat is érdekelhetik” (László Zoltán, Literatura.hu).

Ez egy szelíd, de állhatatos elköteleződés. Valljuk mi is. Több mint egy éve lelkesen írjuk az ajánlókat a magunk és az olvasóink örömére, de legfőképp azzal a céllal, hogy sok kisgyerekhez eljusson az a sok jó, válogatott könyv, amik nekünk is fontosak, amiket mi is szeretünk.

Szép alkalom ez a nap, Andersen születésnapja – ami 1967 óta a Gyermekkönyvek Világnapja is – arra is, hogy a főszerkesztői stafétát visszaadjam Eszternek. Változások bizonyára lesznek, de a lényeg, a gyerekkönyvek szeretete marad. 

Éljen Andersen szelleme, öröksége és hagyatéka, és szülessen még e szellemben sok szép új gyermekkönyv. Mi pedig hírt adunk róluk, számíthattok ránk.

Mert ez egy szelíd, állhatatos, és kitartó elköteleződés.

Reklámok