A Scolar Kiadó megjelentette az idei Könyvfesztiválra a Garmann nyarát, aminek Marikával egyöntetűen örültünk, hiszen ő a svéd, én pedig a német variációját ismerem a könyvnek. Nagyon különleges képi világú könyv, szokatlan, a szülői szem számára akár visszatetsző is lehet, az eddigi magyar trendek mellett kimondottan csúnyának látszik. Pedig, vagy éppen ezért a gyerekek nagyon szeretik. Mert valóságszagú, mert igazi. Olyan, amilyenek ők is.

A pagonyosok 8-12 éves gyerekeknek javasolják, holott a könyv egy hatévesről szól, noha a gyerekkönyvekben a szereplők korát mindig 1-2 évvel a célkorosztály kora fölé kell helyezni, mert a gyerekek többször akarnak nagyobbak lenni, mint kisebbek. Persze érthető a csúszás, nálunk valahogy nem szokás a gyerekeket igaz történetekkel szórakoztatni óvodás korban. Nálunk az óvodás kor a mesélésről szól, sok ismerősöm már a 3 éveseket is népmesékkel (tündérmese) gyötri, holott sem lelki sem fizikai értelemben nem neki való még. Egyszerűen nem alakul ki még a mesehallgató-attitűd.
És Papp Eszti írása is azt erősíti bennünk, hogy az ötéveseknek korai lenne még a könyv, és egészen addig egyet is értünk, míg nem élünk együtt egy öt vagy hat évessel.
Miért mondom ezt? Mert a Garmann nyara pontosan arról szól, ami a hatodik évüket betöltött gyerekekkel történni szokott. Beiratkozás az iskolába, várják a fogtündért…

A kiadó honlapján ez az ismertető szerepel:

A hatéves Garmann iskolába készül – ez az utolsó „szabad” nyara… Az egyedi képi világgal megjelenített magával ragadó történet a gyermekek legbensőbb titkairól mesél. A gyermeki lélekbe nyit ablakot azáltal, hogy megeleveníti ki nem mondott félelmeiket, szívbemarkoló bánatukat, ártatlan rácsodálkozásukat a világra.

Stian Hole maga illusztrálta, írta és tervezte ezt a különleges könyvet, mely a hatéves Garmann utolsó „szabad” nyarának eseményeit mutatja be. Megfogalmazza várakozó érdeklődéssel és félelmekkel teli izgalmát, melyet az iskolakezdés okoz, vagy épp az, hogy a többi gyerekkel ellentétben neki még csak mozogni sem mozognak tejfogai, nemhogy kiesnének… A különleges grafikai megoldásaival, modern illusztrációs felfogásával is kitűnő képeskönyv nemcsak a gyerekek és a szülők, hanem a kritikusok elismerését is kivívta világszerte. Elnyerte a legrangosabb nemzetközi gyerekkönyvdíjakat: a norvég Brage-díjat (2006); a Bolognai Gyerekkönyvfesztivál fődíját, (2007); a német ifjúságikönyv-díjat (2010). A példátlan nemzetközi siker mára sorozattá növelte a Garmann-köteteket. Így Norvégiában már megjelent a Garmann titka és a Garmann utcája című könyv is.

Marika 2008-as bejegyzése a könyvről:
A könyvvásár  (2008.)egyik legjobb előadását Stian Hole  norvég grafikus tartotta.
Stian Hole Garmanns sommer (Garmann nyara) című képeskönyve 2007-ben elnyerte ”Az év legjobb képeskönyve” díjat a Bolognai Könyvvásáron. Nekem is az egyik kedvencem lett. Stian Photoshopban állítja össze a könyveit. Vagdos és ragasztgat, és fantasztikusan jó összeállításokat tud előállítani. Azt hiszem, éppen a könyv újszerűsége tetszett a zsűritagoknak. Magyar szemmel nézve a könyv nagyon furcsa, és nem sokat mond, ha valaki nem érti a szöveget. Hiszen a jó képeskönyvekben a kép és a szöveg egységet alkot.
Stian Hole története filozófikus, az életről szól, valamiről, ami elkezdődik, és valamiről, ami véget ér. Párhuzamot von az iskolakezdés előtt álló Garmann, és 3 idős hölgy élete között.
A könyv nekünk felnőtteknek nagyon sokat mond, de hogy a gyerekek hogyan fogadják, azt nem tudom. Viszont jó támpontot ad azonban ahhoz, hogy elbeszélgessünk a gyerekeinkkel néhány fontos kérdésről.
Stian Hole előadása arról, hogy milyen a jó képeskönyv egyszerű, érthető, szemléletes volt. Remélem, egyszer majd Budapesten is meghallgathatják.
Szerinte a jó képeskönyv a következőképpen néz ki: 1+1=3 Vagyis az összeg több, mint az összetevők együttese.
Stian nem akar nevelni a könyveiben. Szerinte a virág nem egyenlő a botanikával.
A jó könyv pedig olyan, ahogy azt Håvard Rem leírta:
Én magamról írok,
Te magadról olvasol.
Garmanns sommer című könyvből több illusztráció is látható a Svenska Dagbladet svéd napilap honlapján. Amikor a könyv svéd változata 2008. májusában megjelent, előkelő helyet kapott a göteborgi könyvesboltokban. A könyvbe az AdLibris honlapján olvashatsz bele. Itt a 2. rész svédül. Itt a 3. rész svédül.

 

Én (Eszter) ősszel hallottam a német kiadásról. Nagyon dícsérték, ill. nem is ezt, hanem a Garmans Staße címen megjelent részt.
Ez egy másik nyarat mesél el: a negyedikes Roy az utca “királya”, aki Hermant (Garmant) gyáva nyúlnak nevezi. Éppen ezért megy be a kisfiú egyedül a bélyeges ember kertjébe, akiről Roy azt állítja, hogy gonosz. Garman megégeti az ujját, és leejti a gyufát, és még mielőtt megakadályozhatná a száraz fű tüzet fog. A bácsi, az öreg postás, látja mindezt. Miután eloltották a tüzet, és nőni kezd a fű, a kisfiú visszatér és magával viszi a herbáriumát. Ugyanis az öreg háza mögött olyan virágok nőnek, amelyek még hiányoznak Garman gyűjteményéből.
Ez az a nyár, amikor Roy királysága Garman utcájában véget ér, és amikor a két korban nagyon is különböző kívülálló (outsider) figura egymásra talál. “Számtani kísérletekkel szórakoztatják egymást: “50 000 gondolatod van naponta!” És ki lehetne jobb a számtanban egy öreg postásnál?” kérdezi Andrea Kromoser a 1000 und 1 Buch hasábjain. 🙂

Az első kritika pedig, mint említettük a Pagony oldalán jelent meg. Marika tette hozzá:

‎”Hole az északi mentalitáshoz híven nem sokat törődik a célkorosztállyal alkotás közben”. – írta Pap Eszti

Ez így nem korrekt. Ne általánosítsunk! Ez a mondat a norvég és a dán gyerekkönyvekre igaz, szemben a svéd gyerekkönyvekkel, ahol a célkorosztály vagyis a gyerekek a legfontosabbak. A svéd gyerekkönyvek alapvető jellemzője, hogy GYEREKCENTRIKUSAK. Ezért is fogadják a svédek a norvég és dán gyerekkönyveket fenntartással. Bár csodálják őket.
Csak azt szeretném mondani, hogy nem szabad az északi képeskönyveket egy kalap alá venni!
Nézzétek meg:

Norvég képeskönyvek – sok merészen újító. Expresszivek is, amikor pl. a szülői erőszakról szólnak. Sok svéd gyerekkönyvtáros nem is hajlandó bevenni őket a könyvtárba.
A legnagyobb név náluk: Gro Dahle
Den arge (A dühös) – az apa, aki veri a gyerekét vagy a Snäll (A jó)
Itt láthatod alul a képeket.


A dán gyerekkönyvek aztán meg végképp nem gyerekcentrikusak. A szerzők gyakran csak arra figyelnek, hogy a felnőtt tudja élvezni a könyveket. Legalábbis így tartják a svédek, akik ezért kritizálják őket. Ez az anderseni hagyomány. Szóval nem tartom szerencsésnek egy kalap alá venni az északi gyerekirodalmat.

Én pedig hadd idézem a teljes bekezdést, hiszen a szerző egyébként nem mást állít mint jómagam a bejegyzés elején, és amit egyébként Marika is, hosszú évek óta:

Hole az északi mentalitáshoz híven nem sokat törődik a célkorosztállyal alkotás közben, inkább arra törekszik, hogy sikerüljön jól elmondania a történetet. Talán ezért is szabadabbak, szókimondóbbak, igazabbak, valódibbak az északi mesekönyvek. Nem akarnak semmit rejtegetni, semmitől megóvni a gyerekeket. De miért is tennék, mikor ezek az érzések bennük is ugyanúgy megszületnek? Hole vallja, hogy a gyerekek attól nem félnek, amit nem ismernek, viszont értékelik, ha őszintén szólnak hozzájuk, de ezt már csak én teszem hozzá. A könyvben egyik felnőtt sem nyugtatja üres szavakkal Garmannt, inkább megosztják vele saját félelmeiket.

A gyerekek értékelik, ha őszintén szólnak hozzájuk. Mi pedig egyöntetűen értékeljük, hogy a Scolar felvállalta ezt a könyvet, s csak azt kívánjuk zárásként: legyen sikeres Magyarországon is!

Advertisements