A csend többesszámba kerül, a csend hallhatóvá lesz, a csend tudatos közegünkké válik. Legalábbis Deborah Underwood és Renata Liwska The Quiet Book című könyve közvetítésével. Egy lista a könyv. Annak listája, hogy mifélék és hányfélék a csendek. Egy lista a nyugodt, rémült, izguló, álmodozó, jókedvű vagy bánatos csendekről, a zajt hozó vagy zajt megelőzőekről, az alvást zavaró, alvást mímelő vagy épp a békés alvást megteremteni tudó csendekről. Olyan csendek ezek, melyekkel telis-tele van a gyerekek világa, különféle variációikban a gyermeki tapasztalatok sorozatát elevenítik meg az olvasó előtt.

Deborah Underwood szövege egyszerű, szinte minimalista. Egysoros, kommentár nélkül hagyott felsorolása a csend sokféleségének: a csend, melyre az elsőnek ébredő családtag talál, a pszt-el-ne-ijeszd-a-vörösbegyet csendje, a nyalóka-csend, a jó-barátok-szó-nélkül-is-megértik-egymást csendje, akiért-utolsónak-jönnek-az-iskolába csendje, a bárcsak-láthatatlanná-válnék-csend, a jó-éjt-puszi-csend, meg ilyenek. Az interpretációt, az egyes csendek köré felépíthető történetet, az olvasóként rekonstruálható csend körüli eseményeket Renata Liwska digitálisan utószínezett ceruzarajzai hozzák. A szelíd, enyhén nosztalgikus  ábrázolásmódból született kisállatfigurái hallgatják, élvezik vagy épp elszenvedik a csendeket. A kisgyermekállatok arcára kiülő érzelmek empatikus megmutatása segíti a különféle csendek megértését. Ebben az értelemben a Csendkönyv a gyermeki érzelemvilág listája is: a lelki viharok, fékezhetetlen indulatok, önfeledt örömök jegyzéke. Mert ahányféle emóció, annyiféle csend születik.

Mint az érzelmeknek, talán a csendeknek is saját névre lenne szükségük, hisz szinonimatárunk ebben a viszonylatban véges. Nyelvileg körbeírással, jelzős szerkezetekkel oldható meg a szóhiány, ami rendben van, hisz a szükséges értelmi differenciálódás így is megszületik. És persze a csend értelmeinek listájának gazdagítása a könyvön kívül is folytatódik, ahogy továbbgondoljuk a csendeket, ha azok meglátogatnak minket. Néha én veszem elő a könyvet olyankor, amikor csendet teremteni vágyok, amikor már-már elviselhetetlen a tombolás, néha gyerekeim nyúlnak érte vagy utalnak rá, amikor új, eddig reflektálatlan érzés lepi meg szívüket. A könyvben ábrázolt csendek maradéktalanul nem sajátjaink, tapasztalataink világában nem találjuk mindnek párját, viszont figyelmesebben hallgatjuk saját csendjeinket. Szeretjük őket vagy igyekszünk erősebbek lenni náluk, amióta a The Quiet book itt van velünk.

Képzeletébresztőként néhány kép az illusztrációkról:

Deborah Underwood, illuszt. Renata Liwska, The Quiet Book. New York: Houghton Mifflin Harcourt Publishing Company, 2010.

Advertisements