“Mentette már meg az életedet egy szál gyufa? Gyűjtöttél valaha fekete kagylót Tahitin? Tudod, hogyan kell ellentüzet gyújtani? Vajon hány napig lehet élelem nélkül kibírni? Egy titokzatos sötét erő támadásba lendül, hogy megszerezze az emberi tudást, és ezáltal az uralmat is a világ felett. Az emberek azonban ezt észre sem veszik… Négy kamasz mégis összefog, és egy kalandos tér- és időutazás során harcba szállnak a gonosz Mar-Törrel. Csak magukra számíthatnak. Az első kötetben Orsi, Zsófi, Krisztián és Barna egy titkozatos fekete kő segítségével Örményországban találja magát, és ezzel kezdetét veszi az életveszélyes kaland a Tudás könyveinek megszerzéséért. A XV. században Kínában katonává edzik őket. A XVIII. században az emberevő pápuáknál és Tahitin kell helytállniuk. Végül pedig egy ősi ausztrál törzs tagjaivá válva szembe találják magukat az ellenséggel…”

Ez a hivatalos ajánlója Vidra Gabriella A Tudás könyvei címmel indított sorozatának, amely a Kolibri Kiadónál jelenik meg. A szerző a wekerlei Erkel Ferenc Általános Iskola igazgatónője, nem mellesleg magyar nyelv és irodalom tanára. Számos cikk, interjú született a könyvsorozat kapcsán, amelyeket a hozzá tartozó honlapon elolvashattok, és nagy érdeme, hogy a Helkához vagy a Ruminihez hasonló internetes marketingkampány kíséri a köteteket.

A borító is az olvasói ízlést próbálja kiszolgálni.

(Hát ízlések és pofonok ugye, az én első benyomásom azóta is változatlan, szerintem túlzsúfolt, rossz színvilágú, nekem személy szerint a borító sok(k). Van egy másik kiadású, korábbi változata, ez lényegesen jobban sikerült.)

De kezdhetném úgy is, hogy nekem valahogy szerencsém van a szerzőkkel, negatív vélemény esetén is remek, épületes beszélgetésekbe sikerül bonyolódnom velük, ami engem is a dolgok továbbgondolására késztet. Nem volt ez másképp Vidra Gabriella esetén sem, így aztán készült egy interjú is vele.

A netes kampány és felvezetés után érdeklődéssel kezdtem olvasni az első kötetet. Nagyon fordulatos, izgalmas kötet. Célzottan, tudatosan vannak összeválogatva az elemei, mind a tudásanyag, mind a kalandok, mind az irodalmi rájátszások tekintetében. Ahogy az idézetből is kitűnik, végiggyalogolnak a hősei a kínai Nagy Falon, papírt készítenek, gyöngyöt halásznak, megtanulnak tüzet csiholni, és nomád módon élni, de józan paraszti ésszel életet is mentenek egy darab szénnel.

Az az alapgondolat vélhetően, hogy egy mai általános iskolás tudása, és világképe messze meghaladja a középkori emberekét, nem ritkán a tudósokét is, tehát, ha megfelelően távolni korba, vagy primitív (sic!) természeti népek közé visszük vissza a szereplőket a titokzatos fekete kő, azaz az obszidián segítségével, akkor elég okosnak látszanak, hogy aztán kiderülhessen jócskán van mit tanulniuk az elődeinktől.

Számos az eddigi ifjúsági irodalomban ismert alak képe is felvillan egy-egy mozdulat, félmondat nyomán bennünk, az első kötetben talán Matula bácsi szellemét láttam legerősebben lebegni a lapok felett,  ami igazán üdítően hat a mai más típusú, témájú (vámpír, varázsló) regények között. Példának okáért pontosan azért, mert Fekete Istvánnál el is hangzik egy mondat, hogy mit is tanulhatnának a gyerekek attól a vén öregembertől, amire se István bácsi, se Tutajos nem reagál érdemben, mert minek. Persze válaszolnak, de nem győzik meg Gyula szüleit.  Az olvasó egyébként is pontosan tudja mit gondolnak a kérdésről… És igazából ez volt a legnagyobb problémám A Tudás könyveivel. Mindenről mindent elárult, nem volt lehetőségem, és nem is éreztem szükségét a gondolkodásnak, a konzekvenciák levonásának, egyéni értékítéletnek. Tökéletesen ki lettem szolgálva.

Az ugyanis még hagyján, hogy a könyv tanítani akar, végeredményben minden kötet tanít valamit valamiről (lehetőleg önmagunkról és a világról különböző nézőpontokból), a mondandó megformálása esztétikai kérdés, és elméleti, de ebbe most nem mennék bele. A Tudás könyvei kapcsán viszont többek közt elgondolkodtam azon a bizonyos ismeretlen összetevőn, ami a remekműveket megkülönbözteti a többitől. Adott  a témájában jártas szakember, aki elhatározza, hogy tesz valamit az aggasztó irányba tartó olvasóvá nevelésért, teremtésért. Az összetevőket ismeri, az elméleti tudása, hogy egy jó ifjúsági regényt összerakjon megvan. A sémák adottak, nincs más hátra, mint kitölteni őket tartalommal.  A Tudás könyvei szórakoztatni akar, de sokkal inkább tanítani, nevelni. Kalandregény formájú tankönyv, néha fejlődésregény.  Az ismeretlen összetevő az első kötetben kis mértékben van jelen, mivel egy sorozat első darabja mindenképpen érdemes tovább olvasni, de tizes skálán a maximális 10 pontot az első kötet nem éri el.

A legtöbb könyvvel általában az a probléma, hogy nehezen indul. Jó nyitó mondatot, oldalakat tényleg csak nagyon kevesen tudnak írni, s ezen keveseknek sem mindig sikerül. A fekete kő titka határozottan jól indul. Azonnal beszippantja az olvasót, könnyen lehet ugyanis azonosulni a fizika órán szenvedő Krisztiánnal, aki a biológiadolgozata felett mereng közben.  Aztán, amikor a tanulószobában kiderül, hogy a tanulást kell először megtanulni, és a négy gyerek először veszi igazán észre egymást… Nagyjából itt kaptam fel a fejem: “Ez most komoly?” Itt ütközött ki a regény didaktikus vonása először, noha egészében véve értelmet nyer a jelenet, számomra kissé túl direkt a tanító szándék.

Innentől ugyanis  kiszámíthatóan, és számomra  sokszor didaktikusan peregtek tovább az események. Szép az a sok célkitűzés, amit a szerző megfogalmaz, egyet is értek vele, és nagyon sok dolog működik is belőle, de az a néhány zavaró tényező – nyelvezet, belső  monológok, tapintható olvasói gondolat- és véleményvezetés –   számomra elvett a könyv értékéből. Viszont az élményközpontú oktatásban tankönyvként, szemelvényekkel, képekkel, fotókkal egyszerűen zseniális lenne!

Nagyjából itt kezdtem beszélgetni a szerzővel, Vidra Gabriellával, akivel ugyan nem győztük meg egymást, viszont nagyon jó beszélgetni, mi több vitázni vele!

Zárszónak hadd idézzem itt is őt:

 “Furcsa is lenne, ha bármi a világon mindenkinek tetszene. Igazgatóként volt alkalmam megtanulni, hogy nem lehet – és ami ennél fontosabb – nem is kell mindenkinek megfelelni, mert akkor elveszítjük önmagunkat. Amíg azt látom, hogy a gyerekek az utcán gyaloglás közben is A Tudás könyveit olvassák, addig nagy baj nem lehet.”

És ez így van!

Reklámok