Új partnerünk, a Minivilág, rögtön  meg is lepett bennünket egy interjúval, amit Soós Anita készített Zentai Katával, Pap Katával és Nyulász Péterrel.  Fogadjátok őket szeretettel!

A babajelbeszédhez nem kell eszköz, sem rengeteg idő, mégis fantasztikus ereje van. Ha a kicsi kezek visszajelelnek, bepillantást nyerhetünk a beszélni még nem tudó babánk világába, gyermekünk pedig magabiztosabb lesz, ahogy jelek segítségével közölni képes akaratát vagy gondolatát. Sok, a jelelést fontolgató anyuka aggódik, hogy gyermeke esetleg később kezd el beszélni a sikeres jeleléses kommunikáció folytán. Rengeteg tudományos kutatás született, amely azt támasztja alá, hogy a jelelés hatására a babák nemhogy később, hanem hamarabb kezdenek el beszélni, sőt gazdagabb szókinccsel.

A Beszélő babakezek egy piciknek szóló látványos mesekönyv, kitűnő rímekkel és művészi grafikával. A könyv alkotói Zentai Kata, szakértő, Pap Kata illusztrátor és Nyulász Péter költő, akik mindhárman szülők és örömmel vettek részt a feladatban.

Szakmai tapasztalatok…

Zentai Kata, babajelbeszéd-oktató, a Beszélő  Babakezek program vezetője 2008 óta tart babajelbeszéd-tanfolyamokat. A Tessloff Babilon Kiadóval közös munka eredményeképpen megjelent a minivilág Beszélő babakezek könyvsorozat első kötete: Menjünk sétálni! címmel. Kata a könyv ötletadója és szakértője.

– Miért tartottad szükségesnek a könyv megjelentetését? Mitől különleges?

– A könyvpiacról eddig hiányzott egy igazán jó babajelbeszédes könyv. Ezt a hiányt pótolta ez a könyv, mely nem csupán egy jelszótár – mint gyakran az ilyen témájú külföldi könyvek –, hanem önmagában, jelek nélkül is színvonalas, babák és kisgyermekek számára könnyen érthető gyermekirodalmi mű, szép, barátságos, könnyedén felismerhető rajzokkal. Az irodalmiság és a jó versek jelenléte volt az egyik legfontosabb célunk a könyv megalkotásánál. A történetet alkotó versek megírására Nyulász Pétert kértük fel, aki maga is édesapa. A költő nagyon hamar ráhangolódott a feladatra, kedves mesemondása, könnyed rímei biztosan a gyermekek kedvencei lesznek.

– A versek mellett a rajzok is meghatározóak a kötetben. Papa Kata egyedi világot teremtett.

– A könyv illusztrátora, Pap Kata maga is azok közé az édesanyák közé tartozik, akik használják a babajeleket. Testhez álló volt a téma számára. Kata a gyermekek képzeletvilágát ösztönösen megragadó, kitűnő művész, akivel öröm volt együtt dolgozni.

– A könyv címe: Menjünk sétálni! Miért esett erre a választás?

– Az első közös séták során a piciket rengeteg inger éri. A tanítványaim közül sokan számolnak be arról, hogy milyen élvezettel kommentálják a babák a sétájuk alatt látottakat, már akkor is, amikor még nem beszélnek. Ebben a kis könyvecskében megtalálhatók azok az alapjelek, amelyeket a legtöbb jelelő baba előszeretettel használ a sétája során: cica, kutya, madár, pillangó, fa, virág, napocska stb. Ezen jelek grafikái a lap oldalán jelennek meg, segítséget adva azoknak a szülőknek, akik nemcsak olvassák a verset, hanem mozdulatokkal is színesíteni szeretnék a történetet.

– A lapok oldalán megjelenő jeleket hogyan kell használnunk?

– Az alapjelek mellett minden oldalhoz kapcsolódik egy-egy igének a jele is, ez az, ami különösen hasznossá teszi a könyvet, mert sokáig forgathatjuk a kicsikkel. Kezdetben még csak a főbb szereplőket veszi észre a gyermek, tehát főneveket jelelünk, később már komplexebb, kifinomultabb társalgásokat is folytathatunk a képről megbeszélve, a jelek segítségével is.

– A könyv hasznos eszköz számodra a tanításban?

– A Beszélő Babakezek játszótanfolyamaimon gyakran szóba kerül a babajelbeszéd és az olvasás kapcsolata is. Mivel a jelelő babák különösen érdeklődnek a könyvek iránt, megbeszéljük, hogy hogyan érdemes könyvet lapozgatni, közösen olvasni kicsiny gyermekekkel, mennyi idős korban milyen könyvek valók, hogyan tudunk hatékonyan és egyszerűen jelelni úgy, hogy közben ölünkben a gyermek és természetesen a könyv.

„ A jelek segítsége nélkül sok minden kimaradna az életünkből!”

Milyen tapasztalatok segítenek a munkád során? Csodálatos élményeid lehetnek a babák kommunikációjával kapcsolatban!

– Tényleg fantasztikus élmény, amikor egy nagyon pici, beszélni még nem tudó gyermek jelek segítségével közli velünk gondolatait, elképzeléseit. Gyakran számolnak be szülők arról, hogy milyen apró kis részleteket is megfigyelnek a gyermekek egy könyvben. Például az egyik tanítványom kisfia jelelte, hogy HAL, de a szülő nem látta a képen, míg végül nagy nehezen rájött, hogy igaza van a gyermeknek, a képen látható maci takaróján valóban volt egy halacska. Vicces dolog volt az is, amikor a képen lévő napocskáról váltig állította egy kisfiú, hogy „labda”, így még a beszéd megindulása előtt vitába szállt anyukájával. Az anyukának csodás dolog így bepillantani gyermeke gondolatai közé. Jelek segítsége nélkül mindezek a kedves élmények és felfedezések kimaradnának az életünkből.

– Aktív tevékenységgé válik a közös olvasás!

– Pontosan. Amíg a gyermek nem beszél, egy könyv nézegetése meglehetősen passzív tevékenység marad. Mivel kevés a visszajelzés, általában a szülő irányít. Ha jelel a gyermekünk, meglepő, hogy milyen aktívan képes részt venni a közös olvasásban. Az általános és egyszerű rámutatáson túl, ő is kommentálja a látottakat, „ez egy CICA”, észreveszi a részleteket, megtudhatjuk, mire gondol, közölheti, hogy most mit szeretne látni „a PILLANGÓT szeretném.”

Művészi grafika…

A Beszélő babakezek első kötetének illusztrátora, Pap Kata alkotta meg a könyv vidám és kedves rajzait. Katával egy játszóházban beszélgettem a könyvről, élményeiről, miközben gyermekeink együtt játszottak.

– Neked köszönhetjük a könyv művészi grafikáját, hogyan kerültél kapcsolatba a kiadóval?

– Zentai Kata, a Beszélő babakezek tanfolyam babajelbeszéd-oktatója, volt a könyv ötletgazdája. A magyar piacon szinte egyáltalán nem létezik babajelbeszédes kiadvány, pláne nem babáknak szóló lapozó. Az alkotók olyan grafikust kerestek, aki saját kisbabájával is szeretné kipróbálni, alkalmazni a jelelést, és így beavatottként állhat a témához. Én újdonsült anyukaként – és persze illusztrátorként is – lelkes és nyitott voltam erre a kalandra.

Segített a munkában az, hogy te magad is használod a babajeleket?

– Nagyon sokat segített. Én korábban nem hallottam még a babajelelésről, el sem tudtam képzelni, hogy pontosan mire jó. Ha csupán elmondás alapján képzeltem volna el, mit is hoz ez a dolog egy kisbabás család életébe, biztosan nem tudtam volna átérezni a jelentőségét és nagyszerűségét.

„Beszélgetni tudtam az egyéves kisbabámmal!”

– Mikor kezdtétek a babajelek tanulását Árnikával?

– Árnika egyéves volt, amikor elkezdtünk járni a Beszélő babakezekre. Ez jelelés szempontjából kicsit késői kezdés, hisz a tapasztalatok alapján a babák akár már félévesen képesek jelelni.  A kislányom gyorsan rákapott a dologra, két hét után jelelt vissza először és attól kezdve rohamosan gazdagodott a “szókincse”. Átütő élmény volt, hogy hirtelen beleláttam a kisbabám gondolataiba. Az ember azt képzeli, egy egyéves még olyan keveset ért a világból. A jelelés segítségével rájöttem, mennyire komplex és gazdag a gondolati világuk már ebben a korban is. Árnikának is nagy örömet okozott szerzett, hogy ki tudja fejezni magát. Sokszor előfordult, hogy ha nem tudta valaminek a jelét, kérdően nézett rám, és várta, hogy nevezzem meg azt a dolgot. Gyakorlatilag beszélgetni tudtam az egyéves kisbabámmal.

– Miben nyújt többet szerinted Tessloff Babilon Kiadó új könyve?

– A babajelek tanításának remek lehetősége az, ha képeskönyv nézegetése közben mutatjuk a jeleket a babának. Ilyenkor odafigyel a képekre és anyára is, könnyű átadni a “tudományt”. Mi is a legtöbb jelet így tanultuk meg Árnikával. Ezért tartom jónak, hogy most már van egy olyan könyv, ami kifejezetten a jelelésre van optimalizálva. Ez annyit jelent, hogy olyan képek szerepelnek benne, amik a kisbaba jelnyelvi készletének a leggyakoribb, legfontosabb elemeit adják. Arra is figyeltünk, hogy a jelelés szempontjából lényeges részletek jól felismerhetőek, hangsúlyosak legyenek. Ez sokat segít az anyukának a jeltanítás közben. Persze az oldalak szélén található ábrák is fontosak: megkönnyítik a jelek memorizálását.

– Saját élményeid közül mesélnél nekünk olyan történeteket, melyek emlékezetesek voltak?

– A legemlékezetesebb az volt, amikor Árnika az első jelét mutatta. Már két hete tanítottam neki a jeleket. Bár Zentai Kata mondta, hogy hamar vissza fog jelelni, én hittem is, meg nem is. Valahogy nehéz volt elképzelni, hogy egyszer csak elkezd mutogatni. Aztán egy nap elém állt és a tenyerébe böködve mutatta, hogy ő most kukut (köles golyót) kér. Annyira cuki volt, hogy rögtön adtam neki, pedig ebéd előtt voltunk. Bár Árnikával már nem jelelünk egy ideje, ha más kisbabákhoz beszélek, automatikusan elkezdem mutatni a jeleket, miközben mondom a szavakat. Mára már annyira belém ivódott a dolog, hogy ha egy olyan babát látok, aki még nem beszél, automatikusan beindul nálam a jelelés. Az biztos, hogy ha Árnikának kistesója lesz, már féléves kora előtt elkezdem neki mutatni a jeleket. A babajelbeszéd olyan sok örömmel és kedves élménnyel gazdagította a mindennapjainkat, hogy nem hagynám ki.

„Csivitelés szól valahol, messze száll az ének. Fenn a fán egy madár dalol, így köszön el tőled.”

Nyulász Péter kedves versei teszik még izgalmasabbá, érdekesebbé a Beszélő babakezek című könyvet.  Sorai, rímei régóta ismerősen csenghetnek a szülők számára. A mi családunkban a Farsang című versike volt az első kedvenc, majd sorra ismerkedtünk meg a műveivel, melyek hangzása, ritmusa azonnal magával ragadta a kisfiam. Nyulász Péter pedagógus, író, költő, újságíró, jelenleg az egyszervolt.hu szerkesztője, az ő nevéhez fűződik a Tessloff-Babilon kiadó legújabb kötetének verse. Ő az, akiről azonnal szerethető versikék, kedves találós kérdések jutnak eszünkbe. A költő eddigi nagysikerű könyvei, a Zsubatta!, a Miazami, Miazmég, és A baba bab, mind hamar a gyerekek kedvenceivé váltak. A Beszélő babakezek verse hasonlóan kedves, mellyel a babák könnyen tehetik meg első lépéseiket a beszéd fejlődésének buktatókkal teli útján.

Könyv a legkisebbeknek? A Beszélő babakezeket 9 hónapos kortól ajánljuk, sok szülő nem is tudja, hogy egy ekkora babának is érdemes könyvet adni a kezébe.

– Amikor a picike még nagyon picike, valóban nem is gondolunk arra, hogy egy baba bármit is kezdene egy könyvvel. Holott egy pici gyerek már sokkal hamarabb fogékony a versekre, a képekre, a nézegethető, forgatható lapokra, mint azt elsőre hinnénk. Amikor a lányom kicsi volt – beszélni még nem tudott – , egy kis kirándulás közben kitaláltunk egy versikét, és mikor hazaértünk ő „egy az egyben” elmesélte anyának a vers történetét. Csak pár helyen kellett segíteni a mozdulatai értelmezésében, hogy anya pontosan megértse, mit is akar elmesélni. De a lényeg: tökéletesen adta elő közös művünket a kislányom.

– Ez még könnyebben sikerülhet, ha a kezünket is használjuk hozzá.

– Így igaz. A „trükk” az, hogy a mozgással, kézzel kísérhető, konkrét dologhoz köthető mondókákat könnyebb megjegyezni, és a mozdulatokkal elmesélni, „elszavalni”.

– Sok múlik a szülőn. Hogyan látod, mennyire nyitottak az újra?

– Többek között a fent említett könyvválasztás is nagyban múlik a szülő ízlésvilágán. A választék ma már az értékhordozó, magas minőségű gyermekkönyvek terén is óriási. Mondhatni, immár a bőség zavara okozhat fejtörést. A mondókákkal kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy a szülővé lett ifjú felnőtteknek olykor még a régieket is újra kell, hogy tanulják. Ám az egyértelmű, hogy a klasszikus, gyerekkorban megtanulthoz nyúlnak először. Ez bölcs döntés, de ami miatt érdemes a kortárs, frissen íródott mondókákhoz nyúlni, az, hogy ezek mutatják be azt a környezetet, ami most veszi körül a gyerekeket. Szerencsére manapság van egy nagyon termékeny költői gárda, akik magas minőségben írnak modern mondókákat – bennük például mobiltelefonnal, mikrohullámú sütővel, tévé távirányítóval – ami a klasszikus darabokban nyilván nem jelenhetett meg. A Beszélő babakezek sorozatban is törekszem erre, azzal együtt, hogy érezhető benne az a szemléletmód váltás, ami korunkra jellemző. A természeti képekhez is – kutyus, cicus kicsit más szempontból közelítünk. e kötetben például kis kézjelek elsajátításáról is szó van.

– A könyv kifejezetten a babajelbeszédhez köthető. Ismerted korábban ezt a formáját?

– A babajelbeszéd kidolgozott rendszere újdonság volt számomra, s erről ennek a könyvnek kapcsán szereztem tudomást.  Ámbár a „babajel”, mint olyan, a mi családunk életének is természetes része volt. A gyerekek ösztönösen használják kezüket, mozdulataikat a kommunikációhoz. Ha ezt a szülő felismeri, kiválóan tudhat beszélgetni a kicsivel már akkor is, amikor ő még a szó  klasszikus értelmében beszélni nem tud.  S úgy gondolom, hogy a babajelbeszéd rendszerének megvannak a tudományos – szakmai előzményei is, hiszen a fejlesztőpedagógia terén régóta alkalmazzák a mozgással kísért mondókázást, s az is tény, hogy játékkal együtt könnyebben lehet átadni ismereteket. A gyermek tanul, fejlődik, miközben a játékosságnak köszönhetően mindezt még élvezi is.

– Élvezi és sikerélménnyel lesz gazdagabb. Sőt, akár már 9 hónapos korban is tudatja, mit szeretne.

– A kötet kapcsán is elmondható, de általánosságban is igaz, hogy jóval kisebb korban el lehet kezdeni a tudatos kommunikációt a kisbabákkal, mint gondolnánk. A gyerekek a gesztusokkal való  kommunikációs formát használják, s mindezt jóval előbb, minthogy a beszédképző szervei erre alkalmassá válnának.  Ám e két dolog összefügg egymással. Nem véletlen, hogy logopédiai terápiákban a mozdulatoknak nagy jelentőségük van, olykor a mozgással előhívott hangoknak fontos szerepe van a beszéd elindításában.

– Milyen volt a közös munka a többi alkotóval?

– Ez esetben mondhatnám, hogy könnyebb volt a dolgom, mint a saját köteteimnél, hisz a történetet nem nekem kellett kitalálnom. Mikor belecsöppentem, már megvolt a szakmai elképzelés, a környezetről, a konkrét jelekről, és ezt kellett rímes – ritmusos sorokba foglalni.

– Más volt a munka menete?

– Más. Nem volt szabad a kezem, ám a végeredmény végül közös munka eredménye – olykor az általam megfogalmazott sor is visszahatott a kötet szakmai tartalmára. Például az egyik oldalpáron szerepelnie kellett a napocskának, és a sétának. Ahogy elkezdtem gondolkodni, nekem ez úgy volt kerek, hogy a kiscipő  is belekerült: „Lábikóra kiscipő, séta, séta, indulás!” Ennek nyomán pedig a kötetbe belekerült a cipő jele is.

– Ha már az alkotásnál tartunk, hogyan vált belőled költő?

– Mindig is szerettem játszani a ritmussal, a szójátékokat is szerettem. Korábban aktíven zenéltem zenekarokban is. Iskolásként például egy fúvószenekart „vittem a hátamon”, azaz én voltam nagydobos, aki a ritmus diktálja és kordában tartja. Azon túl a szójátékokat, szóvicceket is mindig kedveltem – de őszintén ez egy idő után inkább fárasztotta a környezetemet. Amikor azonban gyermekünk született – akkor derült ki, hogy ők, a gyerekek azok, akik igazán vevők erre a műfajra. Azaz megtaláltam a közönségemet. S lassanként kinőtte magát a családból a dolog, ahogyan mertem venni a bátorságot, s másoknak is elmondani, megmutatni ezeket a mondókákat – verseket, mind szélesebb körből  érkeztek pozitív visszajelzések. Végeredményben így jutottam el addig, hogy könyv lehetett belőlük, amit a közönség is pozitívan fogadott. Ezek után bátrabban merek vállalkozni olyan felkérésekre is, mint a Beszélő babakezek.

– Jelenleg a munkád is a gyerekek körül forog, hiszen az egyszervolt.hu szerkesztője vagy.

– Érdekes, hogy a „gyerekszerzőségemnek”, a gyermekkultúra felé fordulásomnak köszönhetően új munkát is találtam. Bár eredetileg pedagógus végzettségem van, hosszú időn át közéleti-politikai újságíróként dolgoztam. Az egyszervolt.hu szerkesztőségében kamatoztatni tudom mindazt, amit újságíróként elsajátítottam, illetve amit pedagógusi képzettségként megszereztem. Az egyszervolt.hu filozófiája is hasonló kicsit a Beszélő babakezek kötetéhez, azaz játékos formában adni át ismeretket.

Játszva tanít?

– Pontosan. A szórakoztatva oktatás lényege, hogy azt a tudásanyagot, amit talán iskolában, krétapor szagúan kevésbé  kedvelnek meg a gyerekek,  a játék kedvéért sajátítják el. Azaz játszhatnak, dalolhatnak, szórakozhatnak – s eközben tanulnak. Azt gondolom, ez a fajta „szórakoztatva oktatás” a Tessloff-Babilon kiadótól sem áll messze.

Reklámok