Kárpáti Tibor

Paulovkin Boglárka:

Kárpáti Tibor egyike a legeredetibb magyar illusztrátoroknak, jellemző módon széles körű külhoni sikerekkel. Mi sem példázza ezt jobban, hogy napjainkban is rendszeresen publikál a The New Yorker magazinban. Külföldön nemcsak ismert, hanem elismert is: számos külföldi díj nyertese. Mindez persze nem véletlen, hiszen Tibor mindig is nagyon figyelt arra, hogy külföldön is sikeres legyen a pályafutása, hiszen munkáiban jellemzően egy-két lépéssel előrébb jár, mint az átlag magyar ízlés.
Az illusztrációs köztudatba az ún. pixel-grafikáival robbant be (Piroska és a farkas). Ez a munka nyilvánvalóan egy vizuális gag-en alapszik, ami kiválóan működik a történet egészén végigvezetve. A pixelek később keresztszemes motívumokká alakulnak, kiválóan reagálva az aktuális trendekre.
Ha nem is mindig pixel vagy keresztszem, de egyéb munkáira is jellemző a végtelenül egyszerű figura- és látványvilággal való ábrázolástechnika. Ez a fajta illusztráció nagyon pontos fogalmazásmódot igényel a vizualitás nyelvén. Szigorúan hangzik e következetesség, Tibor munkáinak leglényegesebb jellemzője mégis egyértelműen a humor. Mi sem példázza ezt fényesebben, mint önálló könyve, a nagyszerű Csókolom! Pókmajom. Ez első könyvnek, óvodás, iskolás, sőt, felnőtt olvasónak is kitűnő, hiszen nagyobb korban magasabb szinten értékeljük a humort. Design könyvnek is jó, tehát legalább négy szinten működik. Várjuk is a folytatást!
Piskolti Bernadettel közösen jegyzett kötete, a Pápaszem pedig igaz magyar abszurd, nyelvi humor konvertálva a képi humorba.

Nos, gourmet hasonlattal élve Tibi a szarvasgomba a tipikus magyar ételek között: nem mindenki szereti, de aki igen, az esküszik rá, hogy egyike a legjobbaknak.

Demeter Éva:

Kárpáti Tibor nevéről rögtön szöveg és illusztráció aránya jut eszembe, ahol a mérleg az utóbbi javára billen. A Csókolom, pókmajom volt az első találkozás, az állatok és a különböző
rétegnyelvek (szlengek) köszönési formáinak összehangolásából fakadó humor kedvenccé tette. Pápaszem című, szójátékokra épülő Piskolti Bernadettel közös könyve remek humorú, a
magyar nyelv gazdagságát Kárpáti Tibor illusztrációi szó szerint láthatóvá teszik. Igazából hamar átlapozható, de ez attól függ, mennyi idő alatt képes az agy összekapcsolni a szót vagy a szókapcsolatot az illusztrációval. A fel- és ráismerés örömét nyújtja a könyv. Újra és újra kinyittatja magát. Meglepően kevés színt használt Kárpáti Tibor.

Az első Valentin történetben a fehéren és feketén kívül csak a szürke árnyalaiat és a pirosat. De csodálatosan színes szürkéket! Szintén a piros-szürke dominál a Pápaszemben is. A Csókolom, pókmajom könyvében egy oldalon kevés színt kombinál, de mindenik oldalon más az alapszín, ezért ha végigpörgetjük a könyv lapjait, előtűnik a színkavalkád. Hasonló a Jogod van című könyv is. Ennek animációs változata tette számomra nyilvánvalóvá, hogy egyszerű, jellegzetes figurái állóképen szemlélve is könnyen mozgóképpé alakulnak az agyban. A Valentin papírszínház az én emlékeimben így él. Vig Balázs Három bajusz gazdát keres című könyvében tökéletesen jeleníti meg a bajuszmanókat, azok a formán túl (harcsa, kackiás, rakoncátlan) kis lényekként elevenednek meg, annyira diszkréten, hogy még véletlenül sem gondolunk semmilyen másfajta manóra.

Ha én kinyitok egy Kárpáti- könyvet, érzem kép és szöveg feszültségének áramlását, akárcsak ha villanyt kapcsolnék.

Tibi ajándékképe a Könyvmutatványosok olvasóinak, a cikk megjelenésétől 24 órán át ingyen letölthető:

Reklámok