Archive for augusztus, 2012


Czigány Zoltán: Csoda és Kósza körül a Föld

A két meseló, Csoda és Kósza 2007 óta száguldozik, kalandozik a magyar gyermekirodalomban, gyerekek és felnőtt olvasók tartalmas szórakozását biztosítva. Három köteten át követhetjük, kacaghatjuk végig a hófehér, művelt és bölcs csodaló, valamint a mindent kipróbáló, örök bajkeverő, trógerkedő, ám mégis kedves, időnként szonetteken gondolkodó Kószáló történeteit.

Az első kötet a Csoda és Kósza (2007) megkapta az IBBY-től az Év Gyermekkönyve-díjat, ezt követte a Csoda és Kósza körül a Föld (2009), végül, ám Csoda és Kósza időszámításában mégis az első kötet: a Csoda és Kósza legrégebbi kalandjai (2011). A Pozsonyi Pagony Kiadó gondozásában megjelenő trilógia különös színfoltja a gyermekirodalomnak. Czigány Zoltán szövegvilágát gazdag nyelvi leleményesség, kifinomult humor, olykor ironikus-szatirikus hangnem jellemzi. olvasásának folytatása

Reklámok

Baranyai András: Mi leszek, ha nagy leszek…

Jó kérdés. A gyerekek jobbnál jobb válaszokat adnak. Fiúk: mozdonyvezető, tűzoltó, rendőr, űrhajós. Lányok: énekesnő, tanító néni, színésznő. Baranyai  András foglalkozásokat felvonultató lapozója nemcsak nyomda-,  hanem életszagú. Mozdonyvezető épp nem szerepel benne, de a tűzoltó, űrhajós, rendőr igen, mégpedig a kevésbé vágyott szakmák képviselőivel olyan szimbiózisban, amely a foglalkozások egyenrangúságát hangsúlyozza. Remek lapozó készült Csimotáéknál, Boksayné Pap Emese már írt róla. 
olvasásának folytatása

A Kaméleon Olvasóklub pályázata

A Kaméleon Olvasóklub pályázatot hirdet 1–4. osztályos gyerekeknek!

A cigány közösségek sok esetben a mai napig mesei hagyománnyal élők, ezért a – Magyar
Olvasástársaság által szervezett – VIII. Országos népmese-konferencián, amelyet Kaposvárott
rendeznek, 2012. szeptember 27–29. között, a cigány népmeséké lesz a főszerep. Ehhez az
eseményhez szeretnénk mi is kapcsolódni pályázati felhívásunkkal. olvasásának folytatása

”A költészetben csak egy igazi metafizikai elemet ismerek: a nyelvet; ahogy a zenében csak a hangot, a képzőművészetben csak a színt, vonalat és a felületet, vagyis a legfizikaibb, egyúttal a legmetafizikaibb is (…) ez olyan csoda, mintha egy tündér testet öltene előttünk. Ez a költészet egyetlen metafizikája… a szót akárhányszor úgy… egymás mellé rakni, hogy a verssor csaknem felrobban a feszültségtől, és mégis tökéletes egyensúlyban van…, ha létrehozzuk: csoda.” (Weöres S.: A költészet metafizikája)

Szabó T. Anna ezt a csodát képes megteremteni nemcsak felnőtt-, hanem gyermekköltészetében is. Verseivel közelebb enged minket a titokhoz.

A József Attila-díjas erdélyi születésű költő, író, műfordító Szabó T. Anna elkötelezte magát a Magvető kiadónál, hiszen négy felnőtteknek írt verseskötete után az idén megjelent első gyermekverskötete szintén ennél a rangos kiadónál látott napvilágot, és ez önmagában is sokatmondó gesztus. Kiforrott egyéni stílusú költészetéből elsősorban az esztétikum, a könnyed elegancia, a magas fokú nyelvi megformáltság az, ami a gyermekverseiben is megjelenik. olvasásának folytatása

Meseterasz: Bere Róza és Borsos József

A Meseteraszon ezúttal teakedvelők ülnek, Bere Róza és Borsos József egyaránt tagja a Jókai Klubban helyet kapott mesekörnek, de a közös mesemondáson túl is összefűzi őket egy s más.   (A Meseterasz  mesemondó interjúi: Bumberák Maja, GárembuckaSer Gergely, Tóth Kriszta, Zalka Csenge)

Hogyan lettettek mesemondók? Honnan jön ez a késztetés?

Róza:  Nem tudom, hogy mesemondó vagyok-e. Szoktam mesélni, de még nem neveztem magam soha mesemondónak…

Volt egy baráti kör, ahol közismert volt, hogy én a kulcsi tévében szoktam mesét olvasni. Tóth Kriszta, aki akkor már elvégezte a Hagyományok Háza mesetanfolyamát, próbált rábeszélni, hogy ne olvassam, mondjam fejből. Ezt akkor még elképzelhetetlennek tartottam. Azt hittem, meg kellene tanulnom szóról-szóra… Ő csalogatott a népmese-tanfolyamra. Érdekelt a téma, bár korábban inkább Lázár Ervin meséit olvastam inkább. Gondoltam, hogy a tanfolyam hasznos lesz majd a tanításban is, arra viszont nem, hogy én valaha mesét fogok mondani. olvasásának folytatása

A nyári szünet után folytatjuk a Prae.hu-val közös sorozatunkat, ám ajánló helyett ezúttal interjút készítettünk a könyv szerzőjével, az osztrák 2012. Év Gyerekkönyve díjas Willy Puchnerrel, aki számára Magyarország cseppet sem ismeretlen. Legalábbis, ami a fürdőit illeti…
A Prae.hu oldalán a kritikát Pompor Zoltán írta.

Nach den Urlaub werden wir “Hier eine Kritik – Da eine Rezension” in Kooperation mit Portal Prae.hu  fortsetzen.
Die Rezension wurde von Herrn Dr. Zoltan Pompor geschrieben.

Extrakt aus der Rezension: “Keine Frage, wenn das Buch (mehrmals) durchgeschaut wurde, verleitet es den Leser eigene Namen für die Farben zu definieren, oder sich den Farbkasten seiner Schulkinder hervornehmend das eigene Leben “träumend mit farbige Tinten” auszumalen.”

Az interjú megtekintéséhez kattintsatok a linkre.
Und das Interview lesen zu können klikken Sie bitte auf das Link. 

Willy Puchner interwiew

 

Resindenz Verlag, Willy Puchner’s Homepage, Frankfurter Allgemeine Zeitung (Bilder)

Jeney Zoltán: Rév Fülöp

„Festeni könnyű, ha valaki nem tudja, hogy kell, de nagyon nehéz, ha tudja.“ (Degas)

A Balaton nekem fogalom. De már tavaly is más szemmel néztem a tóra Nyulász Péter Helkája miatt. Idén pedig Budapestről odafelé olyan hangosan nevettem az autóban, hogy kénytelen voltam hátrafordulni és a gyerekeimnek is hangosan felolvasni Jeney Zoltán Rév Fülöp című Balatóniai lovagregényét. Ezek után nem meglepő, hogy a borongós napokat túrázással töltve sok helyen felröppent ez és ehhez hasonló kérdés: és akkor ott lakik Csobánc király?
Szerencsére a mesékre fogékony gyerekeim készséggel elhitték, hogy ezek a helyek teljes pompájukban csak az igazi lovagok számára láthatóak, olyan meg nem terem minden bokorban.
Legalábbis egészen addig, amíg Jeney Zoltán meseregényébe nem fogunk, tekintve, hogy bizony a mi lovagunk épphogy a szántódpusztán hevertében „termett“. A könyv pedig olyannyira finomra sikeredett, még finomabbra, mint a tördemic, hogy egyelőre toronymagasan vezeti „a nyár legjobb olvasmánya“-listát nálam. olvasásának folytatása

Jól azokkal érezzük magunkat, akiket szeretünk, és rosszul azokkal, akiket nem. Ezért kerüljük az utóbbiakat vagy végletes esetekben, akár borsot is törünk az orruk alá.  Nincs ez másként ez Bátky András iker szereplőivel sem: Bazsóval és Borkával, akik nyűgnek érzik azt, hogy ketten vannak, és nem egykeként élhetik életüket. Ha az embernek testvére van, sajnos osztoznia kell mindenen: a helyen, a minőségi időn és és pénzen is. Bazsó sok mindent megtesz azért, hogy lánytestvérét és egyben szüleit is bosszantsa, sokszor csak szórakozásból, vagy azért mert unatkozik. Ha túl csendes a délután, Borkát a sötét pincébe zárja, zuhogó esőben a Duna-parton elásott arany után kutat, lakásuk szobáit csatatérré alakítja, semmit és senkit nem kímélve.

Borka, Balázs ikertestvére, jobbára elszenvedője ezeknek a csínyeknek, de Bazsó néha az ő közreműködésével hajtja végre viccesnek vélt turpisságait: egereket csempésznek be a lakásba azért, hogy egy kismacskát is bevihessenek később (mint megoldást a problémára), vagy épp nevet cserélnek, és egyforma ruhába öltöznek, hogy édesanyjukat elbizonytalanítsák. olvasásának folytatása

Máté Angi: Kapitány és Narancshal

Máté Angi legutóbb megjelent meseszép kötete a Kapitány és Narancshal (2012) a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. Angi barátságos, (együtt)érző, simogató világát a sokak által kedvelt Rofusz Kinga varázslatos rajzai teszik teljesebbé, átélhetőbbé. Mindketten IBBY-díjas művészek: Angi 2011-ben kapta meg az Év Gyermekkönyve Díjat a Volt egyszer egy című lenyűgöző kötetéért. Rofusz Kinga 2009-ben lett az Év Illusztrátora  Irijám és Jonibecímű alkotásáért. Kettejük közös alkotásában a líraiság, az összhang magas fokon érvényesül.

 

A szövegvilág mélységeit Rofusz Kinga szemet gyönyörködtető művésziséggel csodálatos költőiséggel fejezi ki képekben. Máté Angi mesekönyve ezúttal is gyöngéd mesevilágba vezet bennünket, ahol a legigazibb emberi érték a szeretet, az összetartozás, egymás mélységeinek megtalálása, egymás titkainak megismerése, megértése, elfogadása. Áthatja meséjét a (kozmikus) természet iránti rajongás, csodálat, a szabad állatvilág, a tárgyi környezet tisztelete. olvasásának folytatása

Meseterasz – interjú Zalka Csengével

A mai Meseterasz, ha úgy vesszük az ős-meseterasz. Zalka Csenge Virággal egy volt tanítványom ismertetett meg, aki annak idején együtt játszott vele a győri Arrabona Diákszínpadon. Ez az interjú még az első Holnemvolt Fesztivál előtt készült, most kicsit aktualizálva mutatjuk meg nektek, néhány kérdéssel kiegészítve. Köszönet a Papiruszportálnak érte. 

„A storytelling sokkal többet jelent egyszerű mesemondásnál. Ez egy színes, különeleges nemzetközi műfaj, mely nemcsak a tündérmeséket és népmeséket foglalja magába; egy storyteller elmesél és színpadra visz bármit, mindent, ami történet és elmondható. Ezért aztán nincs is két egyforma közöttük: mindenki más kultúrából érkezik, mindenki mást hoz magával; mindenkit más és más történetek, szereplők érdekelnek. Egy nemzetközi storytelling fesztivál szépsége abban rejlik, hogy rengeteg különféle személyiséggel, kultúrával és stílussal találkozhat az ember, miközben kényelmesen hátradől és meséket hallgat…”

Zalka Csenge Virágot faggatom a részletekről. A Tarkabarka Hölgy nemzetközi mesemondó. Külföldi fellépésein magyar meséket mond három nyelven; cserébe hazahozza más országok, más kultúrák történeteit. Kellner- és Fulbright-ösztöndíjas; több nemzetközi mesemondó szervezetben ő képviseli Magyarországot. Könyveket ír, énekel, táncol, utazik. Éli a vándormesemondók kalandos életét. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: