Jól azokkal érezzük magunkat, akiket szeretünk, és rosszul azokkal, akiket nem. Ezért kerüljük az utóbbiakat vagy végletes esetekben, akár borsot is törünk az orruk alá.  Nincs ez másként ez Bátky András iker szereplőivel sem: Bazsóval és Borkával, akik nyűgnek érzik azt, hogy ketten vannak, és nem egykeként élhetik életüket. Ha az embernek testvére van, sajnos osztoznia kell mindenen: a helyen, a minőségi időn és és pénzen is. Bazsó sok mindent megtesz azért, hogy lánytestvérét és egyben szüleit is bosszantsa, sokszor csak szórakozásból, vagy azért mert unatkozik. Ha túl csendes a délután, Borkát a sötét pincébe zárja, zuhogó esőben a Duna-parton elásott arany után kutat, lakásuk szobáit csatatérré alakítja, semmit és senkit nem kímélve.

Borka, Balázs ikertestvére, jobbára elszenvedője ezeknek a csínyeknek, de Bazsó néha az ő közreműködésével hajtja végre viccesnek vélt turpisságait: egereket csempésznek be a lakásba azért, hogy egy kismacskát is bevihessenek később (mint megoldást a problémára), vagy épp nevet cserélnek, és egyforma ruhába öltöznek, hogy édesanyjukat elbizonytalanítsák.

Bátky András ikres történetei több szempontból is rendhagyónak számítanak a magyarországi és közép-európai mese- és ifjúsági irodalomban. A történeteket összekötő vezérfonal és egyben azok ismétlődő refrénje a testvérlét bosszúságai és az ikrek (különösen Bazsó) torzsalkodása.  Bazsó talán azt nehezményezi leginkább, hogy videojátékokra nem jut több pénz ikertestvére miatt.

Bazsó alakjában a szerző a modern kor emancipált gyermektípusát vázolja fel, aki nagyon fiatalon önállósodik; tudatában van annak, hogy a világot és az ő jólétét a pénz határozza meg, hogy a felelősség alól ki lehet bújni agyafúrtsággal és ügyeskedéssel, és a célokat könnyebben el lehet érni a másik félrevezetésével.

Mivel a főhősük egyikének személyiségjegyei között a negatív tulajdonságok  dominálnak, felvetődik a kérdés: milyen azonosulási lehetőséget kínál a történet a fiatal olvasóknak.  Az azonosulás a történet főhősével vagy a történet valamelyik pozitív szereplőjével mindgyik korosztály számára fontos. Az elmélyült és jelentésteremtő olvasás, vagy befogadó olvasás csak így lehetséges. (Bettelheim, 2011). Kísérletek igazolják, hogy az esetek jelentős többségében, az olvasók a pozitív személyiségvonásokkal rendelkező szereplőkkel azonosulnak. Ez az azonosulás, „átélt olvasás” (Olchowsky, 2009, 2) különösen fontos kisgyermekkorban és kisiskolás korban, amikor a gyermek számára a mesékben felvonultatott szereplők viselkedésmintákat közvetítenek. Ha gyermeklélektani szemszögből vizsgáljuk meg az azonosulás és elutasítás szerepét, nyilvánvalóvá válik a jó és rossz elkülönítésének szükségessége  a mesékben. A fiatal olvasóközönség, a hét-nyolc évesek, jellemző tevékenysége az utánzás – ezzel is bizonyítva azt, hogy ők még rendkívül fogékonyak az önfeledt és teljesen befogadó olvasásra. Az említett korosztály a világot még nagyon egyszerűnek látja és gondolja el: nincsenek kétértelmű dolgok, vannak rosszak és vannak jók, a becsületeseké és szorgalmasoké a végső siker és a győzelem, míg a negatív tulajdonságok büntetést vonnak maguk után. Így, aki pincébe zárja a testvérét, és megkínoz egy szarvasbogarat, a történt végén a  vétkéhez  illő  büntetést érdemelne.

A Bazsó és Borka történetek  meghökkentő sajátossága az, hogy  Bazsó rosszalkodó, gonoszkodó alakjának nincs ellenpontja, vagyis a történeten nem jelenik meg a pozitív szereplő, aki Bazsó ellentéte lehetne. Borka személyiségjegyei alapján, inkább egy semleges  – vagy ambivalens – szereplő, aki nem tesz annyi rossz fát a tűzre, mint fiútestvére, viszont nagyjából az ő viselkedésmintáját követi. Ez a negatív irányú eltolódás és a jó-rossz tipológia hiánya teszi szükségessé a történetek átbeszélését, megbeszélését egy felnőttel olvasás közben vagy után.  A felnőtt segítsége azért is szükséges, mert a Bazsó és Borka történetekben az erőszak nem bűnként jelenik meg, hanem humor forrásként.

Valószínű, hogy a szerző Bazsó és Borka viszontagságaival az olvasóközönség egy szűk szegmensét célozza meg, azokat a gyerekeket, akik két- vagy többgyermekes családban élnek és nehezen dolgozzák fel emiatt adódó frusztrációikat. A történetek tartalma elsősorban azt az üzenetet hordozza, hogy ha az egyenes út nehezebben járható nyugodtan lehet a kitérő utakon járni, például nem muszáj mindig az igazat mondani. A kötet első és utolsó története (Rém a pincében és Talált tárgy) ezért különösen alkalmas lenne olyan olvasás-kutatási felmérésekre, ahol az azonosulás-ellenazonosulás és az elfogadott-elutasított tartalmak jelenségpárjait vizsgálják. A Rém a pincében történetet fogalmazás tanításkor is kitűnően fel lehetne használni, amikor a cél egy történet befejezése, hiányzó részeinek pótlása. Megemlítendő, hogy napjainkban kedveltek azok az  interaktív könyvek, amelyeket az olvasó hivatott befejezni. Így a történetnek annyi befejező része lesz, ahány olvasója (cf. Smith, 2011)

Formailag a Bazsó és Borka: A kedves pincerém öt „önéletrajzi történetből” (Kádár, 2012, p. 159) álló kötet. Jellegzetességei közé tartozik az egyes szám harmadik személyű elbeszélői hang és a valóságelemek sokasága. A valóságelemek jelenléte által is – a történetek lehetnek akár hétköznapiak – a szerző azt sugallja, hogy a testvéri élet ilyen (is lehet). Hiszen a „körkörös mimézis” (Bruner, 1986) elmélete szerint, az élet az alapja minden történetnek, majd a történetek is visszahatnak az ember életére. A Bazsó és Borka történetekben az erőszak nem bűnként jelenik meg, hanem mint humor forrása.

A Rém a pincében történet – amiben Bazsó rövid időre megszabadul testvérétől, úgy hogy odakötözi egy régi kazánhoz a sötét pincében – felépítés szempontjából is szakít a megszokott bevezetés-bonyodalom-megoldás-befejezés struktúrával. A történet megoldás és befejezés nélkül ér véget, úgy, hogy az olvasó csak remélheti, hogy Borka megszabadul a kötéltől, amivel oda volt kötve a kazánhoz és felkerül a pincéből. Ugyanakkor, a megérdemelt büntetésről, amit Bazsó méltán kiérdemelt viselkedésével, nem is esik szó. Sem a történet végén, sem később, a kötet többi részében. E hiányosságok miatt nem jön létre a mese fő feladata,„a mentálhigiénés, gyógyító, rendteremtő, vigasztaló, az erkölcsi rend alapjait megerősítő, a világ használati utasítását kimunkáló közvetlen hatása” (Nagy, 2009,p. 22).  Érdemes itt azt is megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy Bazsó és Borka még nagyon fiatalok (kisiskolások), a szülők szerepe a történésekben marginális, nem meghatározó. A háttérből néha előjönnek, akkor is inkább azért, hogy elnézően fejüket csóválják az ikrek csínytevései miatt.

A történet szövegének nyelvezete a városi kiskamaszok és kamaszok diskurzusának elemeit és mintázatát követi. Sok a köznyelvi elem és több helyen előfordul argó is. (Olyanok, amelyek nélkülözhetőek egy kisiskolás szókincséből.) Ugyanakkor, olyan szavak és fogalmak is megjelennek, amelyek jelentéstisztázást igényelnek. Ilyen például a „hullámtér”, amit az MTA Magyar Értelmező Kéziszótárja, műszaki kifejezésként tárgyal. Továbbá nem biztos, hogy a kisiskolás korosztály háttértudásának része a Holle anyó és Cook kapitány története.

A könyv illusztrációit Lakatos István készítette, összhangban a történet jellegével.  Bazsó és Borka teste aránytalan. A gyerekeknek nagy feje és kis teste van. Karikatúraszerű megjelenítésük is jelezni kívánja azt, hogy egy új mesehős generációhoz tartoznak Az aránytalan testfelépítést, pontosabban egy túlzottan nagy fejhez tartozó apró testet Yoneo Morita japán fotóművész halszemoptikával készült fotói népszerűsítették először. Morita a felvételeihez  egy különleges, hatalmas befogószögű lencsét használ, amivel sikerül elérnie a torz benyomást. A korábban az égbolt megfigyelésére és fényképezésére használt lencsékkel élőlények fényképezése Morita újítása, ő  állatokat fényképezett így. Mára egy egész műfaj és divat-irányzat, a Hanadeka épült fel ezekre a nagyítottan torzult ábrázolásokra. Habár a magyar piacon is kaphatók már Hanadeka-termékek, és mint láthatjuk, az irányzat a grafika és könyvillusztráció terén is hódít, a magyar kultúrától még mindig (eléggé) idegen a Japánban honos aránytalanságra való törekedés.

A kiadó a könyv hátsó borítóján kétszer is felhívja az olvasóközönség figyelmét, hogy a történetek „önálló olvasásra ” és „kizárólag szülők nélküli olvasásra” javasoltak. Kérem, ne vegyék figyelembe ezt az előírást! És azt se higgyék el, hogy a könyv humoros történeteket tartalmaz. Igaz viszont, hogy a humor kinek-kinek mást jelent.   

____________________________________________

Bettelheim, B. 2011. A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest: Corvina Kiadó

Bruner, J. 1986. A gondolkodás két formája. In: László J., Thomka B.  (szerk.), Narratívák 5. Narratív pszichológia. Budapest: Kijárat Kiadó.

Kádár, A.  (2012). Mesepszichológia. Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban. Budapest: Kulcslyuk Kiadó.

Nagy, A. 2009. Betűhídak – Szakadékok. In: Szávai Ilona (szerk.) 15-24. Budapest: PONT Kiadó.

Olchowski, A.  (2009). The Farmer. Troy (NY): The Troy Book Makers.

Smith, K. (2011). Finish this book. New York: Perigee Books.

Advertisements