Jó kérdés. A gyerekek jobbnál jobb válaszokat adnak. Fiúk: mozdonyvezető, tűzoltó, rendőr, űrhajós. Lányok: énekesnő, tanító néni, színésznő. Baranyai  András foglalkozásokat felvonultató lapozója nemcsak nyomda-,  hanem életszagú. Mozdonyvezető épp nem szerepel benne, de a tűzoltó, űrhajós, rendőr igen, mégpedig a kevésbé vágyott szakmák képviselőivel olyan szimbiózisban, amely a foglalkozások egyenrangúságát hangsúlyozza. Remek lapozó készült Csimotáéknál, Boksayné Pap Emese már írt róla. 

A könyv borítóján gyerekeket látunk, akik épp valamilyen foglalkozást játszanak, a könyvben viszont felnőttek mutatják be saját szakmájukat, hivatásukat. Minden páros oldalon az embert látjuk, foglalkozásának eszközeivel. Mindannyian – még a művészek is – hétköznapi emberek. Baranyai Andrásnak igen jó érzéke van hétköznapi figurák ábrázolásához, ezek a hétköznapi emberek viszont szimpatikusak, szerethetőek, akárcsak Gyöngyi néni és Sajó bácsi a Csoda és Kósza sorozatból. A páratlan oldalon munkavégzés közben látjuk őket, más emberek társaságában. Ebben a társaságban mindig ott van az is, akit a következő oldalon ismerünk meg egy másik foglalkozás képviselőjeként. A gyerekkel újra és újra vissza kell lapoztatnunk, hogy felismerje a tömegben is az illetőt, nagyon jó figyelemfejlesztő gyakorlat ez. Példának azt a néhány oldalt ragadom ki, amelyen nem minden foglalkozás nyerte el a tetszésemet. A buszról leszálló hölgy hegedűművész, lapozva előadáson látjuk viszont, a közönség soraiban ül egy férfi, aki következő oldalpáron egy lappal a kezében beszél. Ki ő? Képviselő. Bevallom, hogy végiglapozva a könyvet átsiklottam fölötte, és amikor a belső borítón olvastam a nagybetűkkel szedett foglalkozásneveket, nem tudtam felidézni. Miért? Először is azért, mert szerintem a képviselőség nem foglalkozás, hanem meghatározott időre szóló megbizatás. És foglalkozása, képzettsége kell hogy legyen minden képviselőnek, akárcsak az olimpikonnak vagy a modellnek. Szóval a címben feltett kérdésre számomra nem elfogadható válasz az, hogy képviselő. De erre is jó ez a könyv, hogy az egyes foglalkozásokról mást is megbeszéljünk, azon túl, hogy milyen eszközökkel dolgozik és miben áll a munkája mindegyiküknek.  Például azt is, hogy van-e az ismerőseink körében olyan, aki a szóban forgó foglalkozást űzi. Vagy ötleteket meríthetünk ahhoz, hogy hová menjünk el, mit szeretne a gyerek a valóságban is megismerni, például a tűzoltóság által szervezett bemutatóra, vagy egy pékségbe. És hogy el ne felejtsem, természetesen arról, hogy mi szeretne lenni az a gyerek, akivel épp a könyvet tanulmányozzuk. Ha már mindent alaposan átvettünk, még azt is, hogy a focimeccsen a szurkolók között a pincéren kívül találunk-e valakit, aki máshol is szerepel a könyvben, akkor csalimese-félét is alkothatunk. Volt egyszer egy rendőr, aki a buszt irányította. Amikor a buszsofőr megállt a megállóban leszállt a zenész, aki az előadásra ment. Az előadáson az első sorban ült a képviselő, aki utána beszédet tartott. A képviselő beszédét egy újságírónő is hallgatta, aki azután kiment az utcára és interjút készített a tűzről.  A tüzet a tűzoltók fékezték meg, őket megbámulták a munkások, akik a bolt előtt javították az utat. A boltban az eladótól a fodrász vásárolt. A fodrászhoz ment a festőművész hajnyírásra, mert délután nyílt a kiállítása. Az orvos ott volt a megnyitón. Amikor másnap az orvos a beteggel beszélgetett, az épp nézte a focimeccset a tévében. A focimeccsen ott szurkolt a pincér. A pincér a kávézóban kiszolgálta a tanárnőt és barátnőjét. Amíg a tanárnő az órát tartotta, az iskolaudvaron füvet nyírt a kertész. A kertész a kerítés mellett fát ültetet, az utcán a pékségből rakodtak. A pékségben vásárolt a tudós. A tudósok közt volt, aki az űrkutatást vizsgálta, az űrhajósok a Hold felá közeledtek. Ha az űrhajósok a Holdra nem mentek volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Baranyai András: Mi leszek, ha nagy leszek…

Csimota, 2012

Reklámok