A két meseló, Csoda és Kósza 2007 óta száguldozik, kalandozik a magyar gyermekirodalomban, gyerekek és felnőtt olvasók tartalmas szórakozását biztosítva. Három köteten át követhetjük, kacaghatjuk végig a hófehér, művelt és bölcs csodaló, valamint a mindent kipróbáló, örök bajkeverő, trógerkedő, ám mégis kedves, időnként szonetteken gondolkodó Kószáló történeteit.

Az első kötet a Csoda és Kósza (2007) megkapta az IBBY-től az Év Gyermekkönyve-díjat, ezt követte a Csoda és Kósza körül a Föld (2009), végül, ám Csoda és Kósza időszámításában mégis az első kötet: a Csoda és Kósza legrégebbi kalandjai (2011). A Pozsonyi Pagony Kiadó gondozásában megjelenő trilógia különös színfoltja a gyermekirodalomnak. Czigány Zoltán szövegvilágát gazdag nyelvi leleményesség, kifinomult humor, olykor ironikus-szatirikus hangnem jellemzi.

A mese műfajának megfelelően minden lehetséges. Nincsenek téri és időbeli korlátok, nincsenek átjárhatatlan határok. Kvázi egybemossa korszakok, kultúrák, földrajzi határok világait. Olykor a fizikai törvényeket is felrúgja, Csoda és Kósza a képzelet szárnyán, Pegazusként járják be és át a világok határait. A gördülékeny váltásokban, a könnyed szöveg és helyzetkezelésben jól megfér egymás mellett az antik görögség hagyománya a mai történetmesélés narratíváival, felvonultatja az itáliai reneszánsz legnagyobb alakjait, velük együtt zökkenőmentesen szerepelteti a kortárs olimpikonok, Forma 1-es versenyzők hosszú sorát, mindezt úgy, hogy egyszerre ismerteti meg a kulturális-földrajzi műveltség javát, egyben kifigurázza a társadalmi furcsaságokat, neveket, kifejezéseket. Általános műveltségre tesz szert a fiatal olvasó, s közben észre sem veszi, hogy tanult, hiszen a történeteket mai modern technológia világában végigröhögte, lónyelvi kifejezéssel – nyerítette. Olykor a modern világ fonákjai válnak nevetségessé, máskor minket megszégyenítő bölcsességeket ad a lovak szájába. Hiánypótlónak nevezhető mű, hiszen nem bővelkedünk igazán kiemelkedő humoros, komikai termékekkel.

A humor antorpomorf jellegű, igen fontos eszköze a feszültségoldásnak. A szellemes humor olyan értelmi produkciója az embernek, amely a kedélyre, a lélek felemelésére, az olvasó felszabadulására hat. A befogadó mindig a furcsaságokon nevet, fölényérzete, kívülállósága van. A humorban az a fajta világlátás érvényesül, a megértő beállítottság, amely önmagunk és a külvilág lehetetlenségeinek, képtelenségének megértésére irányul. “A humor és komikum a lélek sötét és fehér oldalának … egyensúlyban ingását tételezi föl” írja Lackó Géza Humor és komikus című tanulmányában.  A komikum valamilyen különbözőségben, össze nem illőben, tévedésben, túlzásban, ésszerűtlenségben, ellentmondásban rejlik. (Vö.) Végső soron új összefüggések, érett bölcsességek fogalmazódnak meg benne. Csoda és Kósza történetei nemcsak nyelvhez kötött szóvicceket tartalmaznak, hanem korhoz, nemzethez, kultúrához köthető olyan értékítéleteket, bírálatokat, szitkozódásokat is, amelyek áthallásosak. Egyszerre figuráz ki hétköznapi kifejezéseket, de ennél mélyebben bírálja a korszak ellentmondásait is. Amikor Sajó bácsi értesül az olasz napilapból lovai körözéséről, annyit mondd, hogy “a patkóba! Ezeket körözik.”. Kósza Poszeidónt, a tenger istenét, aki egyébként az olasz tengerpart szőkeségeit foglalkoztatja, nyersen visszaküldi az antik mitológiába. Gyöngyi néni pedig nevetgélve mondja Sajó bácsinak, hogy ő is bemehet a kempingbe (a lovaival együtt), hiszen ki van írva, hogy állatokat is be lehet vinni. Alkalomadtán meghaladhatja a hallgató/olvasó értelmi szintjét is, amennyiben az nem rendelkezik kellő háttérismerettel. Márpedig viccet magyarázni lehetetlen.

Czigány Zoltán nagyszerű leleménnyel használja a verbális humor különféle fajtáit, a lexématorzítástól a játékos szóképzésig, különös hangsúllyal fejleszti ki a „lónyelvet”, beleértve a hol volt, hol nem volt helyett szereplő zárónyihogást is. Nyelvi humor fedezhető fel Kósza és a szaharai teve párbeszédében is: „– És te ki vagy? – Nem vagyok teki. Teve vagyok.” A kis oázis szomjoltó lehetőségére is humorral válaszol Kósza „Gondolom, hogy kicsi, ha még o-áz is.” Miután a tevének elege lesz a gödöllői szójátékokból, értetlenül és sértődötten áll tovább. Holott Kósza azt hitte „ teve, vagyis te vevő vagy az ilyen tevékenységre”. Az olimpia környékén is akad pár nyelvjáték: Pekingiába utaznak, azaz a kínjába, ahol minden aranyérmet bezsebelnek.

Gyakran teszi nevetség tárgyává a tudatlanságot, Kósza ugató lábatlan kutyafalkától (fókák) fél, a sivatagi homokot porcukornak hiszi, álmából ébredve a Szaharában „egy szélesszájú, gülüszemű, sivatag színű, alagútnyi orrlyukakkal rendelkező fejet látott”, aki rágógumizott (!). (Nem nehéz kitalálni, milyen állat lehetett.) A tanulási folyamat része az is, hogy nevetséges helyzetebe sodorjuk magunkat. Kósza a gólya szárnyalását megkívánva „elterült a hasára, ilyenkor széttárta a lábát, és próbálta a gólyát utánozni”, lassan belátta, hogy a repülés így nem sikerülhet. Legalább ennyire nevetséges – bár meg kell hagyni, igen kreatív ötlet –, hogy Sajó bácsi és Gyöngyi néni egyetlen mentési módot tud kitalálni a hőlégballonnal az Eiffel-toronyra felakadt Kósza megmentésére: a „bableves irányítású európai uniós hőlégballont”. Mi mással tudnának hőt elérni! Hiszen Gyöngyi néni csak bablevest tud főzni, s azt is szakácskönyvből.

Czigány egy-egy kifejezést, bölcsességet, szállóigét is kiforgat. Például Kószának homokba gyökerezett a lába. Csoda megtanít arra, hogy a ló (mindannyian lovak vagyunk! Kószálunk és csodálunk.) „ne hagyja magát, hogy a szél sodorja! A ló legyen öntudatos, tanuljon meg repülőgépet vezetni, és induljon a gödöllői versenyen.”, és elnézően mondja ki azt is, hogy „Kósza későn ébredő fajta ló volt, ahogy emberben is van ilyen.”. Batsányi János szavait A franciaországi változásokra című versből egy rozmár szájából halljuk, aki kimerítő szuszogávásal fújta fel Kósza ballonját, és elalvása előtt nem felejtette el elmulasztani kimondani, hogy „Vigyázó szemedet Párizsra vesd!”

A humor az individuum fejlődése folyamán alakul ki, hogy a humorérzék mennyire válik majd személyisége részésévé, az érzelmi érettség, intelligencia függvénye is. Ebben viszont kiemelt szerepe van az ilyanfajta szövegeknek már óvódás kortól kezdődően korlátlan korig.

Advertisements