Idén is megnéztünk, összevetettük ki mit olvasott a nyáron. Voltak hasonlóságok, különbségek, ismétlődések, és felütötte a fejét egy általunk azonosított fertőzés is: a képregényfaló vírus. Lássuk hát!

Kingáék: Nálunk a nyár a kedvenc évszak, mert olyankor nincs iskola, nincs óvoda, nyári szünetel a Filharmónia is, így június végétől szeptemberig együtt a család. Nemcsak tartalmas időtöltésről, programokról, hanem az olvasmányokról is nekem kell gondoskodnom. Már mindjárt a nyár elején kézbe kaptuk az idei Könyvhét újdonságai közül Finy Petra óvodásoknak szánt könyvsorozatának legújabb darabját, a Seprűsrác meséit, melyet nagyon megkedveltek a fiúk. De élvezettel hallgatták Szabó T. Anna Tatoktatok című gyermekverskötetének kitűnő költői leleményeit is. Kikapcsoltuk a tévét, és átnevettük Gianni Rodari Beleestem a tévébe című meseregényét. Hosszú strandolás után, mikor már kimerülten feküdtek az ágyon, szívesen hallgatták régi kedvenceiket az Autósmesék és Nini néni antológiákból. Ha barkácsolni akadt kedvük, akkor Finduszékat (Barkácsoljunk Finduszékkal!) hívtuk segítségül. Idén először angolul is olvastam nekik. A Ladybird Kiadó Stories for 4 years olds kedves képeskönyvei Áronnak tetszettek meg inkább, neki fordítottam belőlük. Marci (7 éves) figyelme főleg a böngészőkre, enciklopédákra, ismeretterjesztőkre terelődött. Így örömmel lapozgatta unalmában a Scolar nagyszerű Ravensburger-sorozatának (Mit? Miért? Hogyan?) darabjait, de haszonnal forgatta az Állatok képes enciklopédiáját, melyet óvodából való ballagása alkalmával kapott óvó nénijétől. Áronnak a Manó könyvek Kis tudósok szókincstára című sorozatból az Évszakok segítettek átismételni az óvodában tanultakat. Rajzolni nagyon szeretnek, így a General Press Irka-firka füzetei jól jöttek a kreativitásuk kiélésében. Néha visszatér a klasszikusok iránti éhségük, olyankor a Kalligram Családi mesékből vagy Csimota Egyszervolt gyűjteményes kötetéből olvasok fel nekik. De kiolvastuk Bátky András Bazsó és Borkáját. Nagyon ráharaptak a két rosszcsont testvér csínytevéseire. Remélem nem próbálják ki őket! Mostanában törpékről és manókról olvasok nekik a Manó könyvek Mesélj nekem! sorozatából. Az idén is sok érdekes olvasmányélményben volt részünk. Hála a magyar gyerekkönyvíróknak, könyvkiadóknak!

Lakatos István: Dobozváros

Ami engem illet, a nyáron voltak olyan saját magamnak felhalmozott tartozásaim, melyeket mindjárt a nyár elején igyekeztem leróni. Ilyenek voltak Thomas Mann regényei (Királyi fenség, Egy szélhámos vallomásai), a nem éppen tengerparti olvasmánynak való Bulgakov Mester és Margaritája, Radnóti Ikrek havát most már anyai szemmel olvastam újra. Még a télen egy Látó irodalmi esten vásároltam meg Tánczos Vilmos, volt kolozsvári folklór tanárom könyvét, az Elfelejtett szavakat, Láng Zsolt A szomszéd nő című novelláskötetével együtt ezeket is csak most sikerült hedonista élvezettel kiolvasni.
A nyár új olvasmányélménye számomra az orosz Ulickaja volt. Habár a Történetek gyerekekről és felnőttekről nem tudott lehengerelni annyira, mint Daniel Stein. Tolmács című regénye elolvasása után kezdett derengeni népszerűségének titka. Természetesen nemcsak felnőttirodalmat, hanem gyermekirodalmat is olvasok, magamnak, például Lakatos István Dobozvárosát. És nemcsak irodalmat, hanem szakirodalmat is, így Kádár Annamária új könyvét a mesepszichológiáról (mely inkább alkalmazott pszichológia, kitűnő érzékkel, hozzáértéssel megírt, pragmatikus megközelítése a bettelheimi nézeteknek). Ugyancsak komoly olvasmánynak számított a nyáron Balázs Imre József Új közép című tanulmánykötete, melyet, állítom, legalább akkora izgalommal vettem a kezembe, mint egy kortárs regényt. Segített is helyretenni magamban irodalomtörténeti szempontból az utóbbi húsz év erdélyi magyar irodalmának tendenciáit, irányzatait. És még nincs vége a nyárnak. Napokban fogtam hozzá egy különlegességhez, a kortárs délafrikai irodalom egyik legjelesebb szerzőjének J.M. Coetzeenek A barbárokra várva című regényéhez, mely egy távoli birodalommal ismerteti meg az olvasót. Jó lenne, ha tartana a nyár még legalább egy hónapot!

Stúdió K Színház

Katáék:  Ezen a nyáron keveset olvastunk. A szándék persze megvolt, és a gondosan válogatott könyvek is előkészítve, de jobbára az utazótáskában maradtak, vagy a fürdőlepedőn napoztak. Mesében, történetben szerencsére így sem volt hiány: végre-végre a görög-római mitológia korszakába léptünk, és az esti mese jobbára Héraklész, Thészeusz hőstetteiről, vagy Romulus sarjadékairól szól. Zalán Tibor A rettentő görög vitézcímű remeke segített abban, hogy kisfiam (4 és fél éves) is rajongója legyen az ókoriaknak, könyvet ennyi alkalommal még nem olvastam fel. Az esti meséléseket Cox György Görög regék és Boronkay Iván Római regék és mondák című munkáival alapozom meg: délután elolvasok, este elmesélek nekik egy-egy történetet. Így működik a tested (Móra, 1981.) c. színesen illusztrált könyve is előkerült a padlásról, Thészeusz mester mellett ezt olvastuk Tordával. A nyár legnagyobb szerelme pedig kétség kívül Stian Hole Garmann nyara című könyve volt.
Dorka (2 és fél éves) még mindig jobban szereti a játékos könyveket, mint az olvasmányosakat. Legnagyobb kedvence egy Mágneskönyv(A teadélután, Egmont) volt, illetve a mini LÜK lapocskáival, füzeteivel játszott sokat.
Én ponyvás-krimisre vettem a figurát, Joanne Fluke női krimisorozatát (Hannah Swensen esetei) olvastam, és Jo Nesbo-nek (és Harry Holenak) köszönhetően a skandináv krimi rajongótábora egy fővel bővült.

Csöriék: Elég terjedelmes a lista, talán nem is tudok mindent felsorolni, ezért inkább csak kiemelek néhányat. Az esti, közös meseolvasások nagy kedvence volt pl. A kékbolygó története, az Ütött az óra, Risto Rapper vagy A Virág utcai focibajnokság. Ha pedig népmesére vágytunk, szívesen válogattunk egyet-egyet a Mesélj nekem sorozat valamelyik kötetéből vagy A csuka parancsára című gyűjteményből.
Voltak „lányos estéink”: amíg a papa és Benedek foci EB-t néztek, azalatt mi nagy élvezettel olvastuk ki A hintarablót, a Kapitány és Narancshalat, a Tücsök a Holdont.
A Nagyok táborozása idején az itthon maradt Katának ugyanúgy járt az esti mese, mint máskor, élvezettel hallgatta a Tatoktatok kötet verseit, és szinte minden nap elhangzott néhány papírszínház-történet, különös tekintettel a Hamupipőkére és a Violetta ésó Rigolettóra.
Benedek nagy könyvfaló, pár régi kedvenc (pl. Csoda és Kósza) újraolvasása mellett megküzdött a kötelezőnek feladott Vukkal (megjegyzem: nagyon tetszett neki), ám mégis azt hiszem, számára a nyár nagy favoritja vitathatatlanul a Vihar volt.
Borka még kicsit hadilábon áll az olvasással, neki nagy sikerélményt jelentett, ha önállóan kiolvasott olyan képeskönyveket, mint pl. a Medve látogatója. Most pedig épp az Olvass velem! királykisasszonyos részével birkózik.
Gőzerővel készülünk az Olvasóklubbal az új tanévre, ehhez már nyáron össze kellett állítani a szemelvény-listát. Ez a világ egyik legjobb munkája: jobbnál jobb könyveket kell elolvasnom hozzá és válogatni belőlük. Az idei újdonságok közül legjobban talán a Labirintó és a Rév Fülöp tetszett, a régebbiek közül pedig még mindig letehetetlennek bizonyult a Trapiti.

Ny. Viki: A langyos nyári estéken tücsökciripelés kíséretében levendulaillatú kutyaikrekkel hancúroztunk (Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás), cicákat kergettünk, kishajót építettünk, megtudtuk, mihez tud kezdeni egy okos sün egy egyszerű bottal, mire jók a különböző méretű kerekek, és milyen szemtelen tud lenni egy nyávogó macska (Szutyejev: Vidám mesék). Részt vettünk egy elefánt esküvőjén, királlyá is koronáztuk (Jean de Brunhoff: Babar a kiselefánt), elkísértük a Napot egész éves útján, (Kovács András Ferenc: Napsugár-csízió), aztán magunk is felkerekedtünk (Nyulász Péter: Menjünk sétálni). Bárányok helyett markolókat, macskákat és kukákat számoltunk lefekvés előtt (Berg Judit – Agócs Írisz: Maszat számol), álmainkat gyakran édesítettük mézzel (Gazdag Erzsi: Mézcsorgató), akárcsak egy bizonyos kutyus, aki sajnos pórul járt eme nedűvel, de legalább kinyomozta, ki itta meg a vizét (Zdenek Miler: A kíváncsi kutyus). Tudományos kutatásokat végeztünk egy nagyon kedves bogárról (Móra Kis felfedező zsebkönyvek: A katicabogár), s végül, de nem utolsósorban madarakról, dongókról, alkonyi felhőkről, vonuló vadludakról, Csimpilimpiről, csodaszép pejkókról s még ki tudja mi mindenről verseltünk (Weöres Sándor minden mennyiségben).
Berci nélkül pedig nyomoztam Bécsben egy kéményseprő társaságában (Monaldi – Sorti: Veritas), követtem egy cserfes kislány csínytevéseit (Astrid Lindgren: Madita, német fordításban) és mindeközben könnyű olaszos ételeket és hangulatokat ízleltem (Frances Mayes: Édes élet Itáliában).

Nóri: Sokat olvastunk a nyáron. A világot főleg. Élő, egyenes adásban és/vagy könyvek által közvetítve, hol így, hol úgy. Háromévesem nem bírt ráunni Rofusz Kinga Samu könyveire, Paulovkin Boglárka Katicás könyvére, és amolyan álló csillagként kisért végig József Attila Altatója Würtz Ádám rajzaival. Anne Gutman és Georg Hallensleben Gaspar és Lisa sorozatából a Gaspar Velencében című képeskönyvet ismerte és szerette meg, merthogy nyár elején arra jártunk mi is. Hatévesem nyári olvasmánylistája eklektikus ízlésvilágról árulkodik: elmélyülten hallgatja esténként Carrolltól az Alice Tükörországban-t, kapitányos öntudattal Máté Angi Kapitány és Naracshalát napközben (a könyv puszit is kapott, “ez nagyon szép”, mondta), s érzelmein egyensúlyozva Stian Hole Garmann nyarát a nap bármely szakában. Nagy ászként hódít a János vitéz is. Ez utóbbival nekem enyhe gondjaim vannak, de legalább edzem magam a más ízlések elfogadásában.

Mindkét gyerekem számára nagy élmény Szabó T. Anna Tatok tatok-ja, naponta visszahallom tőlük a verseket, pedig nem szavalós gyerekek. Azt viszont mindenképpen megértették a verseskötetből, hogy a tartalom rímmel és játékossággal hogyan toldható meg, próbálgatják is a nyelv adta lehetőségeket, s közben mosolyog a szemük. “Selmecbányán jártatok, az állomáson megálltatok? Fagyiztatok, lecsóztatok?” Közösen hallgatták és kérték újra Ionesco Mesék című könyvét, az olvasásélmény kinyitott valamit bennük, valamit, amiről felnőttekkel általában nem lehet beszélgetni, de Ionesconak köszönhetően mégis. És persze folytatódtak képregény kalandjaink is: A kockásfülű nyúl mellé jött két újabb rész a Tintin sorozatból, de a babért Lucie Lomová (egyebként nem gyerekeknek szánt) Vademberek (Divoši) című képregénye vitte el, mely valós eseményeket ír le Alberto Vojtěch Frič biológus és utazó életéből, aki 1908-ban Paraguay területéről egy fiatal indiánt hoz magával Európába. Kulturák lehetséges és nem lehetséges találkozásainak tragikomikus története a könyv, s annyira mozgatja nálunk a gyermeki fantáziát, hogy tegnap óta Prágába készülünk Frič sírját megnézni. Én Amoz Oz-t olvastam, s mindennap megsimítom Darvasi Virágzabálójait, egyelőre nincs idő, hogy zabálni kezdjem.

Eszter: Mi idén leginkább utaztattuk a könyveket, főképpen persze a strandra. Nóriék tavalyi képregényláza idén hozzánk is megérkezett Tintin (Egmont kiadó), Donald kacsa és Larry Gonick Képregényes világtörténet (Nyitott Könyvműhely) című műveinek kíséretében. Önmagában az a tény, hogy az időközben óvodás és iskolaelőkészítős gyerekeim ízlésében hatalmas és minőségi változás következett be kitárta az esti és mindenféle olvasmányok kapuját. Csodával és Kószával kalandoztunk, de bejártuk a Balaton környékének egy részét Rév Fülöppel is (elfogyott a kitartás), de rendszeresen jártunk a Labuka rendezvényekre is a könyvtárba, ahol megtudtuk többek között azt is, hogy úszik a wombat. Természetesen Pettersont és Finduszt nem lehet kinőni, és a nyár nagy felfedezései a pop up könyvek mindenféle formában. Az egyik különleges Verne adaptációért (tengeralattjáró és óriás könyvből kibámuló polip) kisebb harc kerekedett a könyvtárban a kis-nagyfiúk között. Amit sohase gondoltam volna, hogy a fiam lesz az, akit a versek lekötnek bekövetkezett, így aztán a Nefelejcs című válogatáson túl olvastunk Kiss Ottó verseket, KAF-ot, osztrák gyűjteményeket. A legnagyobb sikere azonban a Móra által újrakiadott Nemes Nagy Ágnes kötetnek a Lila fecskének volt. Megpróbálkoztunk Tandorival is, de a mackók és verebek sem Írisz, sem Réber illusztrációival nem voltak érdekesek. Annál inkább Agócs Írisz Kicsi és nagy című képeskönyve.
Viszont rongyosra hallgattuk Szacsvay előadásában a Családom és egyéb állatfajtákból készült hangoskönyvet. Be kell szerezni karácsonyra a többi Durrell hangoskönyvet, nincs mese!

Hogy én miket olvastam azt nagyjából lehet tudni: VangoRév Fülöp, Vihar, Macskaút, Dobozváros, Doktor Proktor, Zirkeln, Dr. Chickensoup  és szuperjó dolgokat kedves barátoktól. (Meg egy halom szakirodalmat.) Rengeteget beszélgettem mesemondókkal, itthon tehát mi is gyakoroltuk a mesemondást. Ezen kívül Marika rávett a Cassandra Clare könyvekre, és nem bántam meg. A nyaralás alatt elolvastam a fordítói botrányos, világszerte kétes sikereket arató kötetet, hadd ne nevezzem meg. Mikor nagyon elegem volt belőle lecseréltem Grecsó Mellettem elférsz című kötetére. És megkaparintottam Ecotól A lista mámorát, biztos ezért íratom most ezt a listát is, de a nyár vége kétségtelenül legjobb, legmegrázóbb és nyugodtan mondhatom legméltatlanabbul elfelejtett könyve Varga Katalin Kislányom, édesem című kötete volt. Utolsó nyárbúcsúztató könyvként pedig Isabelle Allende Kísértetház című könyvét olvastam el. Most pedig vár rám a Labirintó, és mindezen olvasmányok továbbajánlása, nektek!

Folyt. köv.!

Advertisements