Vannak a világon a kutyások, és a nem kutyások. Én például olvasmánypreferenciák tekintetében a nemkutyások kategóriába illenék, tehát egy olyan könyvet, mint az Egmont kiadó Tappancs című könyve, vélhetően soha nem vennék a kezembe pusztán a borítója alapján. Ez a regény, illetve sorozat azonban egyáltalán nem „kutyás” könyv. A hangsúly egészen máshol van. Jelenleg úgy gondolom Phyllis Reynolds Naylor Tappancs-sorozata legnagyszerűbb ifjúsági regénysorozat, amit valaha olvastam.

Írónőjének volt ideje tökéletesíteni stílusát, a Tappancs (eredetileg: Siloh) című kötete ugyanis a 65. regénye. Nem elírás, a hatvanötödik! Olvasás közben többször felmerült bennem, hogy vajon készült-e filmadaptáció a történetekhez, és nem csalódtam, amikor az interneten rákeresve azt találtam, hogy igen, mindhárom kötetből film is készült. Kommersz, gondolhatná a kedves olvasó, de ne gondolja! Ez egy olyan könyv, amelyben a világ nem fekete és fehér, amelyben a gyermek erkölcsi dilemmák elé néz, és a szerző van olyan bölcs, hogy nem mondja ki az általa helyesnek tartottakat. Becsüli annyira kis (vagy épp nagy) olvasóját, hogy tudja, ő maga is végig fogja gondolni a megfontolni- és töprengeni valókat ugyanúgy, ahogy a főhős teszi.

A sorozat első része 1992-ben jelent meg, majd 1996-ban követte a második (Tappancs veszélyben) és 1997-ben a harmadik (Tappancs megmentése) kötet. Mindhárom kötet olyan problémákat vet fel, és világít meg számos nézőpontból, amivel egy tizenéves – jobb esetben – szembesül az életben.
Az első kötetben hangsúlyosan jelennek meg olyan fontos témák, mint például az állattartás felelőssége, az állattartó személyes felelőssége, a magántulajdon és a személyes szféra határai, a munka értéke, és az adott szókötelező ereje. És ez még csak az első kötet!
A második és a harmadik részben ezeket az önmagukban is nagyon komoly témákat követi az előítéletesség, a rosszindulat, a bántalmazott-bántalmazó korreláció feltárása, a harag, a bűn viszonylagossága, a megbocsátás és az újrakezdés kérdései. Ráadásul ezek nem patetikusan, vagy didaktizmussal tálalva jelennek meg a történetben, hanem beépíti az etikai tartalmat a regények szövetébe magától értetődően úgy, ahogyan az életben is fel-felsejlik.

Az első kötetben megismerkedünk a szereplőkkel és a helyszínnel. Adott egy amerikai család, ekkor még viszonylagos szegénységben, bár a család anyagi helyzete változik a regények során, ami többféle élethelyzetbe enged betekintést. Festői szépségű tájon élnek, egy barátságos amerikai kisvárosban, összetartva és összetartozva, szeretetben, a kép mégis hiteles, hiszen a valóságban oly gyakran előforduló testvérféltékenység itt is szerepet kap.  A kenyérkereső apa, a családot összetartó, gondoskodó anya, és három gyermekük, a hároméves Becky, a hétéves Dara Lynn, és főhősünk, a tizenegy éves Marty szeretetteljes, de a hétköznapi vitáktól és súrlódásoktól sem mentes világa tárul ki az olvasó előtt. Szinte tapintható az a biztonság, amelyben a főhős otthon érzi magát, a burok, ahonnét bátran, és felvértezve indul útjára, ahová visszatérhet menedékért és segítségért.

Adott egy közösség ahol a törvény – együttvéve a jog és az erkölcs – számítanak, jellemzője a következetes távolságtartás, a becsület, a tisztesség.
Adott egy kisfiú, akinek helyt kell állnia a közösségben, és léteznie ebben a családban, boldogulnia a világban, és átlépnie a gyermekkorból a kiskamaszok világába. Lélektani szempontból utazásregény, fejlődésregény az első kötet is, de a három rész egymás után mindenképpen.
És adott egykiskutya, Tappancs, akit bántanak.

Ez pedig elég a kisfiúnak, hogy elinduljon egy nagy, a szó szoros értelmében vett kalandra, és ezzel párhuzamosan belebonyolódjon egy még nagyobb lelki utazásba, hogy a felnőttek képmutatóan erkölcsös (valójában előítéletes, gyűlölködő) szabályai mozgatta világban boldogulva, néha tisztességes eszközökkel, néha már számára is megkérdőjelezhető módon megmentse a kiskutyát és jobbra fordítsa sorsát.

Főhősünk nehéz kérdésekkel kerül szembe.  Vajon rávehet-e egy állat iránti szeretet arra, hogy hazudjunk a szüleinknek, vagy, hogy visszaélhetünk-e szándékosan azok bizalmával – a megbocsátásuk bizonyosságában –, akik a legjobban szeretnek. Meddig mehetünk el a füllentésben, egyes fontos dolgok elhallgatásában, a hazugságban, míg végérvényesen elveszítjük a szavunk hitelét?

Az első kötet vezérmotívuma annak a feszítő lélekállapotnak a megtapasztalása, amikor Marty-t az általa fontosnak tartott, kívánatos és jó cél (a kiskutya, Tappancs megszerzése és egyben gonoszkodó gazdájától megmentése) érdekében kimondott hazugság, és az újabb hazugságok által szült egyre bonyolódó és kaotikus helyzet beszippantja oda, ahol már a rend, a törvény és az erkölcs is viszonylagosnak látszódik. Az önmaga teremtette csapdából való kiútkeresés során megpróbálja a másik ember cselekedeteinek mozgatórugóit is megfejteni, és megsajnálja a mások által lenézett rosszfiút, aki üti, veri, rugdossa a kutyáit, akikhez egyébként a maga módján ragaszkodik. Az érző, gondolkodó, és cselekvő kisfiú gyötrelmek közt, mégis szelíd, gyermeki naivsággal járja végig útját, és eljut a humánum megnyilvánulásának egyik legmagasabb fokára: gyűlöli a bűnt, de nem ítéli el azt, aki elkövette.  Gyűlöli az embert azért, amit tesz, de meglátja benne a hajdanvolt bántalmazott gyermeket, és egyszerre sajnálja is mindazért, amit vele tettek, és amiért olyan lett, amilyen.

A leginkább megragadó a Tappancs című könyvben – és ez az, ami kiemelkedő gyermekkönyvvé teszi – maga a szemlélet. Az olvasó gyermekek számára a főhős cselekedeteinek fókusza, azaz egy rossz sorsú kiskutya megszeretése és megmentése elegendő ahhoz, hogy hőssé váljon. De a mód, ahogy ezt teszi, a szellemiség, amely meghatározza a cselekedeteit, a kitartó elszántsága, és a Marty karaktere által sugárzott lelkület a felolvasó szülők, felnőttek táborában is sokakat rajongóvá tesz majd.

Ajánló: Tappancs veszélyben

Reklámok