Kitörőben van kis hazánkban a Graffaló-korszak, hála a Pozsonyi Pagony Kiadónak, aki jól időzítve ismét megjelentette a korábban (2005-ben) a Johnathan Miller Kft. által kiadott, óriási nemzetközi hírnévvel bíró történetet.

Ideje hát, hogy én is írjak erről a könyvről, aminek a képe és isbn száma egy éve vár a blog vázlatai között. Egy éve ugyanis, hogy remek tollú Emese barátnőm egy utcai könyvárus kifutó könyvei között 500 forintért megvásárolta a régi kiadás két utolsó, elfekvő példányát, mi pedig családilag beleszerettünk a történetbe.

 
Ahogyan a Wikipedia is írja, a történet egy kínai népmesét vesz alapul, amelyben egy ravasz róka megmenti az erdőt a zsarnok tigristől.
Nem állhatom meg szó nélkül, hogy eddigi egyetlen megjelent mesekönyvemben – ami nem feltétlenül írói képességem és alkotói nagyságom (smile), hanem egy kedves ötletre felfűzött, minden szakmai megfontolástól mentes mesegyűjtés megtestesülése – a bangladesi mese alapja is ugyanez volt: a kis ravaszdi ésszel megszabadítja az erdőt a bengáli tigris terrorjától.
A Graffaló szerzőjének, Julia Donaldsonnak neve sem volt ismeretlen előttünk, több híres mesekönyve is megjelent már magyarul, és a félelmetesen bájos szörnyekkel is jól kijövünk a Where the wild things are c. könyv ismerete óta. A Graffalóhoz illusztrációkat készítő Axel Scheffler-rel kiváló interjú jelent meg nemrég, ezen az oldalon keresztül érhető el.
Bevallom, engem Graffalo is a Maurice Sendak – féle szörnyekre emlékeztet, talán a bumfordi alkat, az agyarak, a szín, no és a szörnyekben meglévő bamba szelídség miatt.

Demonstrálnám is:

 
  
A képek nagyszerűek, épp annyira színesek, hogy megragadják egy 3-5 éves figyelmét, és egyediek, hogy jól beazonosítsa a gyermek a történetet, a helyszín, a környezet pedig nem sűrűn váltakozik, azaz lehetőséget és szabad kapacitást ad a gyermeknek, hogy a történetre, és ami még fontosabb, a szövegre (!) figyeljen.
 (Férjem meggyőződése, hogy a 2-3 éves gyermekeknek azért nagy kedvence a Kippi kutyus kalandjai c. mesefilm, mert a szereplőkön és a cselekmény során érintett tárgyakon kívül semmi más nincs megjelenítve, így a gyermek teljes figyelmével a LÉNYEGRE tud koncentrálni.) És tényleg:
Nos, az illusztráció a karaktereket illetően találó, informatív és humoros (külön nagyszerűnek tartom a pikkelyek, szemölcs, térdredők és egyéb szörnytani jellemzők biológia-tankönyvekre emlékeztető, kiemelt, már-már anatómiai ábrázolását), a háttért illetően pedig megfontoltan tartózkodó.
A főhős – a címmel ellentétben nem a Graffaló, hanem – egy szürke egérke, aki sétálgat az erdőben, és szerencsétlenségére csak olyan erdőlakók útjába akad, akik a táplálkozási láncban éppen fölötte állnak (bagoly, kígyó, róka). Mindannyian nagy szívélyesen invitálják ebédre, uzsonnára, sajnos azonban nem mint alanyt, hanem mint tárgyat. Egerünk ezt érzékeli is, de nem megretten, hanem hantázik, egészen egyszerűen a szörnyen szörnyű Graffalóra hivatkozik, aki őt már meghívta, és hamarosan megérkezik. Természetesen nem mulasztja el megemlíteni azt sem, hogy Graffaló kedvenc csemegéje épp valamely bagoly-, kígyó- vagy róka alapanyagokból készült finomság.
A cselekmény vicces fordulatot vesz, amikor Graffaló tényleg megjelenik, és ő is az egérkére pályázik. A poént nem lövöm le, tipikus népmesei megoldás, aki nem tudja kitalálni, olvassa el.
 A történet és a képi világ talán kevés lenne a világsikerhez. A fogalmazásmód, a verses, könnyen megtanulható forma azonban már megalapozza létjogosultságát. Papp Gábor Zsigmond kiváló fordítása ötletes, humoros, rímekben bővelkedő, nagyszerű munka. Remek lehetőség kínálkozik felolvasónak az intonációs játékra, a karakterek személyiségének árnyalt megjelenésére. Ha elég lelkes, ügyes az ember, egy rövidke színdarabot tud gyermekének előadni.
 A könyv szerintem tízből tízes. Ha én olvasom fel, a gyerekek reakciói alapján tizenegyes.
 Ha valaki mégis szeretné megismerni a történetet, itt végignézheti:
Julia Donaldson – Axel Schiffler: A graffaló
Jonathan Miller Kft, 2005
ISBN: 9638678534
Pozsonyi Pagony Kft, 2012.
Hírdetés